Pécsi Szemle, 1999 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / ősz - Kovács Sándor Iván: "Mennyi volt a pécsi várban fáradságom és bajom!". Csokonai Vitéz Mihály két pécsi látogatása

„Mennyi volt a pécsi várban fáradságom és bajom?" Kalányos Katalin, a Csorba Győző Megyei Könyvtár igazgatónője és munkatár­sai készséggel rendelkezésemre bocsátották a két Csokonai-látogatás eddigi pécsi dokumentumait. Ezek közül Pusztai József cikkét,­ továbbá Bertók László Csoko­­nai-életrajzának és Tüskés Tibor irodalmi kistükrének lapjait forgattam haszonnal. A pécsi kutatók tájékozottak: Csokonainak mind 1798 nyarán volt első, mind 1800 ta­vaszán tett második pécsi útját számon tartják. A Pusztai-cikkben azonban nem pontosak a részletek, korrigálandó a kronológia. Szerinte Csokonai 1800-ban „újból ellátogatott Pécsre. Innen Szigetvárra ment". Fordítva történt: Csurgóról Szigetvá­ron át érkezett Pécsre, és innen ment tovább: „átkelt a Dunán és a Bácskán, Kecs­keméten, Karcagon át öt évi távollét után hazament Debrecenbe édesanyjához". Erről a második pécsi útról tudtommal nincs több adat, mint az, amelyre Csokonai­nak Festetics Györgyhöz írt 1800. december 19-i levelében lelünk: „Az Ég megőr­zött, megsegített; még arra is, hogy Baranya és Bács megyéket is kitapasztalhas­sam: hazajöttem kis örökségembe." Szigetvárról másképpen nem mehetett a Duna felé, csak Pécsen keresztül; azon az úton érte el tehát a baranyai fővárost, amelyen egykor Szulejmán csapatai vonultak a magyar Leonidas szigeti vára ellen. Mit ta­pasztalt Csokonai 1800. március végén Pécsett, kikkel találkozott, megszállt-e a vá­rosban? - nem tudjuk. Talán előkerül erre vonatkozóan egyszer valaminő adat. Annál többet tudunk arról, miért kereste fel a várost 1798 júniusában. A Dunán­túlon oly otthonossá lett költő (ősei innen származtak át az Alföldre) akkortájt a jó barát Sárközy Istvánnak, Kazinczy levelezőpartnerének, Somogy vármegye alis­pánjának szívesen látott vendége volt a somogyi Nagybajomban. A kedves Sárkö­­zyéktől indult dolgait intézni, s hozzájuk tért vissza azok végeztével. Haraszti Gyula 1880. évi Csokonai-monográfiájában olvassuk: „Kaposvárra ment [...]; azután ismét meglepte barangolási kedve, s Pécsre is átcsapott, hol alkalmasint a Festetics-csa­­ládnak volt egy ideig vendége: itt még egyszer fogunk költőnkkel találkozni, midőn [1800 tavaszán] szülőföldére zarándokol". A későbbi Csokonai-irodalomba ezek az információk kerültek át. A Ferenczi Zoltánra (1907) hivatkozó kritikai kiadás IV. köte­tében (1994) az áll, tudván, hogy gróf Széchényi Ferencet „1789. július 4-én fogják beiktatni Somogy megye főispáni székébe. A Haza Templomának örömnapja cím alatt egy 310 sorra terjedő alkalmi költeményt írt, melyet Széchényi szívesen foga­dott, s 100 forintot adott érte. A költemény Pécsett jelent meg Sárközy István költsé­gén. Csokonai személyesen ment Pécsre, hol Festetics vendége volt. Innen Kapos­várra tért vissza, ahol tanúja volt a [főispáni] beiktatásnak, melynek képeit a Do­rottya I. énekében örökítette meg." A Pécsett megjelent dicsőítő vers tehát - írja Szilágyi Ferenc -1798 júniusának első felében keletkezett. Csokonai június végén korrigálhatta a pécsi Engel-nyom­­dában, ahol az impresszum szerint „Engel Kristina Özvegy betűivel" napvilágot lá­tott. A korrigálást a költő lehetőleg mindig maga igyekezett elvégezni, ez volt hát egyik teendője Pécsett.­ A másik tennivaló vagy bosszúság mi lehetett, azt csak ta- 4 Pusztai József: Csokonai Vitéz Mihály Pécsett. In: Dunántúli Napló, 1955. január 30.­­ Lásd erről Festetics Györgynek szóló levélbeli nyilatkozatát 1802. január 10-én: azért jött fel Pestről Komáromba, hogy „saját inspekciója alatt” nyomtassa ki Georgikon-fordítását

Next