Pécsi Szemle, 1999 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / ősz - Kovács Sándor Iván: "Mennyi volt a pécsi várban fáradságom és bajom!". Csokonai Vitéz Mihály két pécsi látogatása

„Mennyi volt a pécsi várban fáradságom és bajom?" A pécsi nyomdászat kezdeteit kutató Borsy Károly könyvéből­ jól ismerjük az Engel-nyomdász dinasztiát. Amikor a Klimó püspök támogatásával a városban megtelepedett Engel János József 1795 telén meghalt, negyvennégy éves özve­gye, Krisztina vette át s vitte 1814-ig az officina névleges vezetését. A tényleges munkákat a részeges, lusta segéd, Jungmann Károly végezhette. A városi tanács „kétszer is botütésre ítélte, mert az adott rendeléseket" nem teljesítette. A Haza Templomának örömnapja nyomtatásakor vajon józanabb volt? Sárközy nagyvonalú költségvállalása, Széchényi gróf tekintélye, Csokonai ottléte talán mérsékelhette valamelyest. Az éppen egy ívnyi, 16 oldalból álló pécsi Csokonai-nyomtatvány első pillantás­ra tetszetős kis füzetnek látszik. A szedés betűit azért választhatták a szokásosnál nagyobbra, hogy a szöveg éppen kiadja ezt a jól összefűzhető egy ívet. A „SZERZETTÉ CSOKONAY MIHÁLY" címsor a VITÉZ hozzátétellel nem is fért volna el harmonikusan, csak a betűfokozat kisebbítése árán. Igen ám, de a hosszabb verssorok ennek kárát vallják: több mint húszat meg kell törni, ezekből néhány szó, szótag ún. „fattyúsorba" kerül. Van aztán olyan tömött-zsúfolt lap is, ahol a vers sze­dését szinte prózának látjuk. Nem hinném, hogy ezek láttán Vitéz elégedett lett vol­na a pécsi könyvnyomtatóval. A kezdő és záró nyomdadísz ellenben jól illik a kiad­ványhoz: amaz két delfin egy lugasos szökőkút körül, emez stilizált kertrészlet. Az utóbbit Borsy Károly is reprodukálja, a delfines azonban illusztrációként a pécsi Engel-nyomtatványok ka­talogizálóinál sem szere­pel. Ezekből a jegyzékek­ből az derül ki, hogy az Engel-nyomdának 1773 és 1836 között nem akadt még egy olyan nagy nevű, klasszikus rangú szerzője, mint Csokonai. A 322 sor terjedelmű verset költői kvalitásai az alkalmiság fölé emelik. A kritikai ki­adásban főszövegként csak 310 sort olvashatni, mert Szilágyi Ferenc az Alkalmatosságra írt versek (1806) közlését fogadja el főszövegnek, a pécsi ki­adás első sorai tehát jegy­zetbe kerülnek. 6 Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei. Pécs, 1973. 7 Vida Mária, Nyakas Sarolta, 1934.

Next