Pécsi Szemle, 1999 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / ősz - Kovács Sándor Iván: "Mennyi volt a pécsi várban fáradságom és bajom!". Csokonai Vitéz Mihály két pécsi látogatása
----------------------„Mennyi volt a pécsi várban fáradságom és bajom?" Az első pécsi állandó nyomda hatvanhárom éven át, 1773 és 1836 között, a magyar felvilágosodás hagyományos kezdőpontjától a reformkor forradalmat érlelő évtizedéig működött. „Engel Kristina Özvegy" ügyintéző segédje aligha tudhatta 1798 júniusában, hogy az a nyurga, kráteres arcú fiatalember, bizonyos Csokonay Mihály (többször használta így nevét leveleiben is) a magyar poézis valóságos Mozartja, hiszen legfeljebb a korrektúrakor tapasztalhatták okvetetlenkedését, mert a nyomdai megrendelés Sárközy alispán nevében történhetett. Nem is az Engel-nyomda és Csokonai kapcsolatának van tehát jelentősége, hanem annak, hogy a pécsi nyomdavállalkozásban megtestesülő üzleti szándék ezúttal egy Csokonai Vitéz Mihály, egy gróf Széchényi Ferenc nemzeti műveltségünket felemelő érdekeivel esett egybe. A véletlen összetalálkozás jó alkalom rá, hogy felhívjuk a figyelmet arra a pécsi telekre és házra (pontosabban a ház helyén álló új épületre), ahol ez végbement. A régi Óposta-Postgássi, a mai Perczel Mór utca 25. számú ház ez. Madas József adatgyűjteménye® gazdagon önti elénk a rá vonatkozó tudnivalókat. Az utcafronttal párhuzamosan elhelyezkedő földszintes épület ma ütött-kopott, nagy bejárati fakapuja is rozoga, de masszivitása és még új, fehér ablakrácsai is sugallnak valami régiességet. Egy emléktábla ürügyén igazán megérdemelne némi szakszerű felújítást. Annál is inkább, mert a várfalakon belüli belvárosban azt a kétkezi munkás-iparos pécsi polgárságot juttatja eszünkbe, amelynek köszönhetően a mai Széchenyi tér középületeinek és műemlékházainak első-második gyűrűjén túl már mindjárt ez az intimus, kedves polgárváros Pécs kezdődik. A Madas-kataszter adatai azt mutatják, hogy az Óposta utcai házak 18-19. századi tulajdonosai jórészt német nevet viselő iparosok voltak: kötőmester, kőfaragó, szijjártó, szappanfőző, kádár, varga, szabómester, kötélverő, kötőtárta, takács, ács tűnik fel közöttük. Elvétve akad egy plébános háztulajdonos, egy spanyol jövevény, néhány postamester és az új század első évében egy ügyvéd. Az Óposta utca 25. számú telkén vett házat Engelné apja, Vizer János az említett spanyol indigénától 1748-ban. Engel (Engl) József nevén 1786-ban és 1794-ben szerepel, 1813-ban, majd 1828-ban Knezevich (Knezevits) István a tulajdonos, és 1845-ben özv. Knezevics Annától Mühlmann József birtokába kerül. A Csokonai-versfüzet címlapján megörökített „Engel Kristina özvegy” 1813-ban tűnik el szemünk elől. Borsy Károly meggyőzően fejtegeti, hogy Engelnének a műhelyt átvevő vejével, Knezevich Istvánnal vagy megromlott a kapcsolata, vagy rokonaihoz költözött, vagy pedig meghalt. Ez esetben ugyanoda temethették, ahová fivérét, az Irgalmasok Templomának kriptájába. De onnan nem került elő az ásatáskor a névtáblája. Megmaradt azonban a szép névforma, az „Engel Kristina Özvegy” az Engel-kiadványokon, többek között Csokonai Széchényi-ódájának címlevelén. Madas József: Pécs-belváros telkei és házai. Pécs, 1978. 9 Bernstein Béla: A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók. Múlt és Jövő Kiadó, 1998. 31.p.