Pécsi Szemle, 1999 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / ősz - Kovács Sándor Iván: "Mennyi volt a pécsi várban fáradságom és bajom!". Csokonai Vitéz Mihály két pécsi látogatása

----------------------„Mennyi volt a pécsi várban fáradságom és bajom?" Az első pécsi állandó nyomda hatvanhárom éven át, 1773 és 1836 között, a ma­gyar felvilágosodás hagyományos kezdőpontjától a reformkor forradalmat érlelő év­tizedéig működött. „Engel Kristina Özvegy" ügyintéző segédje aligha tudhatta 1798 júniusában, hogy az a nyurga, kráteres arcú fiatalember, bizonyos Csokonay Mihály (többször használta így nevét leveleiben is) a magyar poézis valóságos Mozartja, hiszen legfeljebb a korrektúrakor tapasztalhatták okvetetlenkedését, mert a nyom­dai megrendelés Sárközy alispán nevében történhetett. Nem is az Engel-nyomda és Csokonai kapcsolatának van tehát jelentősége, hanem annak, hogy a pécsi nyomdavállalkozásban megtestesülő üzleti szándék ezúttal egy Csokonai Vitéz Mi­hály, egy gróf Széchényi Ferenc nemzeti műveltségünket felemelő érdekeivel esett egybe. A véletlen összetalálkozás jó alkalom rá, hogy felhívjuk a figyelmet arra a pécsi telekre és házra (pontosabban a ház helyén álló új épületre), ahol ez végbement. A régi Óposta-Postgássi, a mai Perczel Mór utca 25. számú ház ez. Madas József adatgyűjteménye® gazdagon önti elénk a rá vonatkozó tudnivalókat. Az utcafronttal párhuzamosan elhelyezkedő földszintes épület ma ütött-kopott, nagy bejárati faka­puja is rozoga, de masszivitása és még új, fehér ablakrácsai is sugallnak valami ré­giességet. Egy emléktábla ürügyén igazán megérdemelne némi szakszerű felújí­tást. Annál is inkább, mert a várfalakon belüli belvárosban azt a kétkezi munkás-ipa­ros pécsi polgárságot juttatja eszünkbe, amelynek köszönhetően a mai Széchenyi tér középületeinek és műemlékházainak első-második gyűrűjén túl már mindjárt ez az intimus, kedves polgárváros Pécs kezdődik. A Madas-kataszter adatai azt mutat­ják, hogy az Óposta utcai házak 18-19. századi tulajdonosai jórészt német nevet vi­selő iparosok voltak: kötőmester, kőfaragó, szijjártó, szappanfőző, kádár, varga, szabómester, kötélverő, kötőtárta, takács, ács tűnik fel közöttük. Elvétve akad egy plébános háztulajdonos, egy spanyol jövevény,­ néhány postamester és az új szá­zad első évében egy ügyvéd. Az Óposta utca 25. számú telkén vett házat Engelné apja, Vizer János az említett spanyol indigénától 1748-ban. Engel (Engl) József ne­vén 1786-ban és 1794-ben szerepel, 1813-ban, majd 1828-ban Knezevich (Knezevits) István a tulajdonos, és 1845-ben özv. Knezevics Annától Mühlmann Jó­zsef birtokába kerül. A Csokonai-versfüzet címlapján megörökített „Engel Kristina özvegy” 1813-ban tűnik el szemünk elől. Borsy Károly meggyőzően fejtegeti, hogy Engelnének a műhelyt átvevő vejével, Knezevich Istvánnal vagy megromlott a kap­csolata, vagy rokonaihoz költözött, vagy pedig meghalt. Ez esetben ugyanoda te­methették, ahová fivérét, az Irgalmasok Templomának kriptájába. De onnan nem került elő az ásatáskor a névtáblája. Megmaradt azonban a szép névforma, az „Engel Kristina Özvegy” az Engel-kiadványokon, többek között Csokonai Széché­­nyi-ódájának címlevelén.­ ­ Madas József: Pécs-belváros telkei és házai. Pécs, 1978. 9 Bernstein Béla: A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók. Múlt és Jövő Kiadó, 1998. 31.p.

Next