Pécsi Szemle, 1999 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / tavasz - Retzler Pálné Gál Éva: Gondolatok a pécsi aranyművesek céhleveléről

RETZLER PÁLNÉ GÁL ÉVA GONDOLATOK A PÉCSI ARANYMŰVESEK CÉHLEVELÉRŐL A pécsi iparosmesterségek között előkelő helyet foglal el az ötvösség. A főként nemesfémeket (aranyat, ezüstöt, illetve ezek különféle ötvözeteit) feldolgozó ötvösöket aranyművesként, ezüstművesként is említik a források. Minden bizonnyal már a közép­korban céhet alkothattak a pécsi mesterek, erről azonban igen kevés az adat.­ Sokkal többet tudni a török hódoltság kora után újjáéledő aranyművesség történetéről. Ismert, hogy a pécsi mesterek közül néhányan a budai céh keretében működő mestereknél inaskodtak, és tanulták meg a szakma fortélyait. Miután mesterré lettek, a budai (anya)céh kötelékébe tartoztak. Azután eljött az idő, mikor a helyi mesterek saját céh alapítását kezdeményezték, így jött létre a budai Aranyműves Céh filiájaként (fiókcéhe­ként) a pécsi aranyművesek céhe. Az eddigi kutatások egyik sarkalatos vitapontja is eh­hez kötődik. A kérdés az, vajon mikor alakult meg a török uralom utáni időszakban a pé­csi mestereket összefogó szakmai, érdekvédelmi szervezet, az Aranyműves Céh? Úgy gondolhatnánk, erre a kérdésre gyors, egyértelmű és objektív választ kapha­tunk, ha megvizsgáljuk a fennmaradt céhlevelet. (A céhlevelek rögzítik a céh alapításá­nak adatait, ki—mikor—kiknek, milyen célból adományozott privilégiumokat, és természe­tesen a kapott privilégiumok leírása is szerepel a céhlevelekben.) A pécsi céhlevélnek két példánya volt ismeretes a kutatók előtt. Latin-német nyelvű céhlevél Bevezető és befejező részei latinul, a privilégiumok németül szerepelnek a céhle­vélben. Ezt a dokumentumot eredetileg a Magyar Nemzeti Múzeum őrizte, innen azon­ban még 1945 előtt átkerült a Magyar Országos Levéltárba. Napjainkig a szakirodalom­ban így is szerepel. Pedig ez a céhlevél 1945-ben megsemmisült!2 Többé már nem ta­nulmányozható, csak a kutatók régebbi leírásaiból ismert.3 Rómer Flóris 1696-ra datál­ta, Kőszeghy Elemér viszont 1724-re. Miért ez az eltérés? Ezt a céhlevelet három pécsi mester (Liebl Farkas János, ő volt haláláig, 1744-ig a céhmester, Radnich Simon, ő a városi közéletben is tevékeny volt, mint kamarás, bíró és „tanácsbéli" ember, valamint Kollarovics András) kérésére kapták aranyműveseink. A levelet Georgius Christ, Zenegg­­e et in Scharffenstein, magyar királyi kamarai tanácsos, a budai kerület kama­rai felügyelője adta ki (1724-ben), de úgy, mint egy I. Lipót (1657-1705) által 1696-ban kiállított szabadalom levél másolatát! Több kutató (Kőszeghy Elemér, Grotte András) felhívta a figyelmet arra, hogy a korai, 1696-os datálás nem valószínű, hiszen az egyik céhalapító mester, Radnich Simon egyik legényét még a budai céh előtt szegődtette 1718-ban, ami azt jelenti, hogy ekkor még a budai céh vidéki mestere lehetett, így helytállóbb a céhlevél és a céh alapításához az 1724-es évet alapul venni. 1 Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában. Bp. 1966.1. köt. ; Balogh Jolán: Mátyás király és a mű­vészet. Bp. 1985. 2 Az Országos Levéltár közlése szerint 3 Rómer Flóris Ferencz: A hazai ötvös-czéhnek szabályai. 3. befejező közlemény In: Századok, 1877. 795- 815. p. ; Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Bp. 1936. Pécs címszónál . Kőszeghy i.m. Grotte András: Kísérlet néhány magyarországi ötvösjegy feloldására. IV. Pécsi ötvösök. In: Művészettörténeti Értesítő, 1996. 3-4. szám, 245-265. p.. Radnich Simon 1718-ban már egyértelműen Pé­csett élt és dolgozott, hiszen 1713-ban kapott polgárjogot, és más adatok is bizonyítják pécsi működését

Next