Pécsi Szemle, 2002 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Szabó László Gyula: In memoriam Uherkovich Gábor (1912-2002)

1970-ben készült el monográfikus feldolgozása a Tisza algavegetációjáról, A Tisza fitoszesztonja, 14 éves kutatásainak eredményeképpen. Ilyen nagyszabá­sú és alapos munkát európai folyóról sem Magyarországon, sem másutt még nem készítettek. 1971-ben akadémiai doktori dolgozatként nyújtotta be az akkori Tudo­mányos Minősítő Bizottságnak. A múlt emberei újabb ürügyeket találtak ki, és még 18 évig elfektették. Ebben az időben, 1972-ben­­ eredményes finnországi kutatása­inak elismeréseként külső tagjává választotta a Societas pro Fauna et Flora Fennica. A világon, különösen Finnországban elismert nagyszerű tudóst hazánk­ban mellőzték! (Nem az első negatív példa a magyar tudománytörténetben!) Eb­ben az évben került vissza Pécsre és a POTE Biofizikai Intézetében, a Tigyi József akadémikus vezetése alatt álló akadémiai kutatócsoport tagjaként végezhette to­vábbi munkáját. Tigyi professzor biztosított számára nyugodt alkotói légkört. A rendszerváltozást követően sorra pótlódott minden elismerés, ami már sokkal előbb kijárt volna neki. Borhidi Attila professzor, a Növénytani Tanszék ak­kori vezetője dékánként szinte azonnal rehabilitáltatta, melynek jele, hogy címze­tes egyetemi tanár lett. A 78 éves Uherkovich Gábor teljes szellemi frissességgel és örömteli buzgósággal kapcsolódott be az oktatásba, később pedig a botanika doktorképzésbe. Nemzetközi elismerései közül kiemelkedik az 1996-ban átadott Holuby-emlékérem (a Szlovák Tudományos Akadémia legnagyobb kitüntetése). Pécs városa legnagyobb elismerését fejezte ki: Pécs díszpolgára lett! Gazdag életpálya, eredményes kutatói küzdelem ért véget. Uherkovich Gá­bor, a példás tudós, pedagógus és ember emlékünkben él tovább. Szabó László Gy. 115

Next