Pécsi Szemle, 2007 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Fekete Károly: Az Angster-család európai hírű orgonaépítő művészete Magyar Örökség
---------------------------------------------- ANGSTER-CSALÁD - MAGYAR ÖRÖKSÉG---------------------------------------------- Angster Emil 1939. január 29-én halt meg, Angster Oszkárt pedig 1941. január 29-én temették. Az unokák 1940-ben kerültek a gyár élére, és az államosításig vezették az üzemet. Angster József és Angster Imre együtt szenvedték meg azokat a megalázó éveket, amelyek három generáció európai hírű tevékenységét lehetetlenítették el és csúfolták meg. Angster Imre (1916-1990), Angster Oszkár fia volt. Kereskedelmi érettségit szerzett, majd 1935-től dolgozott a gyárban. Az orgonaépítés minden fázisában jártas lett, később a műszaki tervek készítését vette át és hangszerkészítő mestervizsgát tett. Az államosítás után főkönyvelőnek nevezték ki. Angster József (sz. 1917), Angster Emil legidősebb fia. Diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte. Ő létesítette a gyár rákospalotai fióküzemét. Az államosítás után műszaki vezetőnek nevezték ki. Bár később téglaipari főmérnökként dolgozott, 1988-tól orgonaakusztikai kutatásokban vett részt, és 1993-ban megjelentette monográfiáját a gyár és a család történetéről. Orgonakutatási eredményeit társszerzőként ismertette külföldi szaklapokban, munkáját több előadás és szakcikk is jelzi. Munkásságáért megkapta a Munka Érdemrendet és Pécs város Millecentenáriumi Díját. Ahogyan Angster József írja: „A szovjet megszállás mellett épülő pártdiktatúra receptjeinek megfelelően már 1947-ben megkezdődött az informátorok, a megbízottak beépítése az üzembe.” 1949. december 28-án vették állami tulajdonba az üzemet, amely Pécsi Hangszer- és Asztalosárugyár néven szenvedte elsorvasztását. A háború utáni egyházi élet képtelen volt elegendő számú megrendelést produkálni, így a gyár nem illett a tervgazdálkodás rendjébe. A javítások száma is csekély volt. Szinte jelképes, hogy az orgonasípokhoz tárolt elsőrendű faanyagokból koporsók készültek, s a gyár szó szerint eltemetődött. Az anyagokat felemésztette a termelés, a gépparkot megette a rozsda, a gyár levéltárának egy része papírgyűjtő ifjak martaléka lett, a vezetőket és családtagjaikat pedig meghurcolta a hatalom: letartóztatás, házkutatások, vizsgálati fogság, bíróság és másodfokon 1-1 év börtön lett a részük a javak államosítás előli elvonása, a klerikális barátság és a templomok ékességei, a hangszerek királynői miatt... Angster József emlékezése szerint: “Másodfokon kettőnk ítéletét egyformán egy évre szállították le. Mire erről tudomást szereztem, már tíz hónap eltelt a börtönben. Az elsőfokú ítélet után Imrét Komlóra, engem a szegedi Csillagba szállítottak.” Ilyen tragikus végjáték után különösen is fontos az utókor számon tartó hálája és tisztelete az Angster család iránt. Fontos, hogy Pécsett utcát neveztek el Angster Józsefről, hogy 1991 -től szakiskola viseli a nevét, és az is beszédes, hogy a Pécs gazdaságáért sokat tevők Angster-díjban részesülhetnek. De ezeken túl méltó, hogy hálával és köszönettel jelentsük ki ma, hogy az Angster család európai hírű orgonaépítő művészete magyar örökség. Fekete Károly * Elhangzott a Magyar Örökség-díj Kuratórium bíráló bizottságának ülésén Budapesten, a SOTE Anatómiai Intézet Könyvtárában, 2006. december 11-én. A díjat a család képviseletében Angster József és Angster Mária vette át a Magyar Tudományos Akadémián 2006. december 16-án. 3 Angster József: Angster. A pécsi orgonagyár és a család története. Pannónia Könyvek, Pécs, 1993. 4 Angster... i.m. 1993. 129. p. 5 Angster... i.m. 1993. 131. p.