Pécsi Szemle, 2007 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1. szám - Fekete Károly: Az Angster-család európai hírű orgonaépítő művészete Magyar Örökség

---------------------------------------------- ANGSTER-CSALÁD - MAGYAR ÖRÖKSÉG---------------------------------------------- Angster Emil 1939. január 29-én halt meg, Angster Oszkárt pedig 1941. január 29-én temették. Az unokák 1940-ben kerültek a gyár élére, és az államosításig vezet­ték az üzemet. Angster József és Angster Imre együtt szenvedték meg azokat a meg­alázó éveket, amelyek három generáció európai hírű tevékenységét lehetetlenítették el és csúfolták meg. Angster Imre (1916-1990), Angster Oszkár fia volt. Kereskedelmi érettségit szerzett, majd 1935-től dolgozott a gyárban. Az orgonaépítés minden fázisában jártas lett, később a műszaki tervek készítését vette át és hangszerkészítő mestervizsgát tett. Az államosítás után főkönyvelőnek nevezték ki. Angster József (sz. 1917), Angster Emil legidősebb fia. Diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte. Ő létesítette a gyár rákospalotai fióküzemét. Az államosítás után műszaki vezetőnek ne­vezték ki. Bár később téglaipari főmérnökként dolgozott, 1988-tól orgonaakusztikai kutatásokban vett részt, és 1993-ban megjelentette monográfiáját a gyár és a család történetéről.­ Orgonakutatási eredményeit társszerzőként ismertette külföldi szak­lapokban, munkáját több előadás és szakcikk is jelzi. Munkásságáért megkapta a Munka Érdemrendet és Pécs város Millecentenáriumi Díját. Ahogyan Angster József írja: „A szovjet megszállás mellett épülő párt­diktatúra re­ceptjeinek megfelelően már 1947-ben megkezdődött az informátorok, a megbízottak be­építése az üzembe.”­ 1949. december 28-án vették állami tulajdonba az üzemet, amely Pécsi Hangszer- és Asztalosárugyár néven szenvedte elsorvasztását. A háború utáni egyházi élet képtelen volt elegendő számú megrendelést produkálni, így a gyár nem illett a tervgazdálkodás rendjébe. A javítások száma is csekély volt. Szinte jelképes, hogy az orgonasípokhoz tárolt elsőrendű faanyagokból koporsók készültek, s a gyár szó szerint eltemetődött. Az anyagokat felemésztette a termelés, a gépparkot megette a rozsda, a gyár levéltárának egy része papírgyűjtő ifjak martaléka lett, a vezetőket és családtagjai­kat pedig meghurcolta a hatalom: letartóztatás, házkutatások, vizsgálati fogság, bíróság és másodfokon 1-1 év börtön lett a részük a javak államosítás előli elvonása, a klerikális barátság és a templomok ékességei, a hangszerek királynői miatt... Angster József em­lékezése szerint: “Másodfokon kettőnk ítéletét egyformán egy évre szállították le. Mire er­ről tudomást szereztem, már tíz hónap eltelt a börtönben. Az elsőfokú ítélet után Imrét Komlóra, engem a szegedi Csillagba szállítottak.”­ Ilyen tragikus végjáték után különö­sen is fontos az utókor számon tartó hálája és tisztelete az Angster család iránt. Fontos, hogy Pécsett utcát neveztek el Angster Józsefről, hogy 1991 -től szakiskola viseli a ne­vét, és az is beszédes, hogy a Pécs gazdaságáért sokat tevők Angster-díjban részesül­hetnek. De ezeken túl méltó, hogy hálával és köszönettel jelentsük ki ma, hogy az Angster család európai hírű orgonaépítő művészete magyar örökség. Fekete Károly * Elhangzott a Magyar Örökség-díj Kuratórium bíráló bizottságának ülésén Budapes­ten, a SOTE Anatómiai Intézet Könyvtárában, 2006. december 11-én. A díjat a család képviseletében Angster József és Angster Mária vette át a Magyar Tudományos Aka­démián 2006. december 16-án. 3 Angster József: Angster. A pécsi orgonagyár és a család története. Pannónia Könyvek, Pécs, 1993. 4 Angster... i.m. 1993. 129. p. 5 Angster... i.m. 1993. 131. p.

Next