Pécsi Szemle, 2007 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1. szám - Mendöl Zsuzsanna: Mattyasovszky-Zsolnay Miklósné Gosztonyi Erzsébet (1910-2007)

MENDOL ZSUZSANNA Mattyasovszky-Zsolnay Miklósné GOSZTONYI ERZSÉBET (1910-2007) Gosztonyi Erzsébet meghalt. Egy év után követte férjét, dr. Mattyasovszky Zsolnay Miklós jogászt az öröklétbe. Neves pécsi família tagja volt, igazi „tüske”, a vá­ros társasági és kulturális életének aktív szereplője. Pedig csak ifjúi és öregkori évei­nek volt helyszíne a város. Apja dr. Gosztonyi Gyula ítélőtáblás, majd járásbíró, a pé­csi Katolikus Kör elnöke, akit 1920 márciusában főispánnak, kormánybiztosnak neveztek ki. Anyja Pilch Erzsébet, testvére Pilch Andornak, a 20. század első harma­da legfoglalkoztatottabb pécsi építészének, Pécsi Pilch Dezső festőművésznek, Pilch Jenő hadtörténésznek. Testvérei közül dr. Gosztonyi Gyula építészmérnök számos modern épületet tervezett Pécsett, műemlékvédelmi és kutatói tevékenysé­géből legismertebb a korsós sírkamra és a cella septichora megtalálása. Másik fivé­re, Elemér gépészmérnök volt. Első férjével, a vaskereskedő famíliából származó Hamerli Ferenccel a Frühweissben 1930 körül épült villájukban éltek. Gosztonyi Er­zsébet a második világháború idején emigrált Németországba. Itt találkozott össze a korábbról is ismert, Mattyasovszky-Zsolnay Miklóssal, a Zsolnay gyár utolsó tulajdo­nosával, akivel sorsát összekötötte. Kanadában éltek, egzisztenciát teremtettek, el­ismerést vívtak ki, megmaradtak magyarnak. Számon tartották a régi ismerősöket, fi­gyelve az itthoni történéseket. A hazai rendszerváltást követően hazatelepültek. Férjével együtt idős korukat meghazudtoló lendülettel illeszkedtek bele a város éle­tébe, élesztették fel a régi ismerősi és családi kapcsolatokat. Gosztonyi Erzsébet az anyai nagybácsi, Pilch Andor tervezte épületben teremtett szép otthont maguknak, amelyben szeretettel gyűjtötte maga köré - ha csak egy-egy látogatásra - a távolba szakadt rokonokat, barátokat, új pécsi ismerősöket. Emellett folytatta a családi min­tát, a kulturálisan, társadalmilag tevékeny életvitelt. Mindig elegáns, mosolygós alak­ja feltűnt Zsolnay-kiállításokon, a világhírű kőedény- és porcelángyár történetével foglalkozó előadásokon, könyvbemutatókon. Csatlakozott a Zsolnay hagyományokat kutató és ápoló Zsolnay déduno­kákhoz. Családjának múltjára, a Zsolnay tradíciókra büszkén, már 90. évéhez közel Zsolnay családtörténeti kutatásba kezdett. Összegyűjtötte a világban szét­szóródott családtagoknál, a leszármazottaknál fellelhető emlékiratokat, fotókat, amelyekre alapozva Az elfeledett Zsolnayak címen könyvet írt (Pannónia Kiadó, 2002). Ez a 16. századig visszakövetett Zsolnay családtörténet törekvő, tehetsé­ges és hazájukat szerető, vagyont szerző ősökhöz méltó művésztervezők mellett azon leszármazottakról is szól, akik mérnökként, közgazdászként, jogászként, ve­gyészként, az üzemek irányítóiként biztosították a híres kőedénygyárban a terme­lés zavartalanságát, a családi vállalat működését. A Zsolnayak több generáción át a gyár igényeit és az utódok képességeit figyelembe vevő tudatos neveléssel talál­ták meg minden családtagnak azt a pozíciót, amellyel hasznossá tehette magát 78

Next