Pécsi Szemle, 2008 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2. szám - Márfi Attila: A boldog békeidők utolsó évei Pécsett. Arató Jenő visszaemlékezései 1909-1914. II. rész
----------------------------------------- A BOLDOG BÉKEIDŐK UTOLSÓ ÉVEI PÉCSETT ----------------------------------------- kártyaasztalok állnak, délutánonként élénk kártyaélet zajlik itt. Általában az Olvasókör a második otthonunk, itt töltjük jóformán minden szabad időnket. Vannak mozgalmas időszakok (választások ideje, vagy ha valami különösebb esemény történik), amikor olyan az Olvasókör, mint valami megbolygatott méhkas és vannak csendesebb időszakok, pl. a nyári nagyvakáció idején, amikor legfeljebb egy-két ember unatkozik a körben, de azt lehet mondani sohasem üres, vagy élettelen az Olvasókör, mely úgy a tanulmányi idő alatt, mint a szünetek alatt az akadémiai polgárság centruma. Miután a jogakadémiai ifjúság vezére és reprezentánsa az Olvasókör elnöke, a jogászelnök, ezért e tisztség sok ambíció tárgya, melynek elnyeréséért gyakran igen heves küzdelmek folynak. Az 1909/10. tanévben a bodros hajú, elegáns Nagy Valér II. éves joghallgatót egyhangúlag választják meg jogász elnöknek. (Budapesten rendőrfőkapitány-helyettes lesz belőle.) Amilyen békés volt 1909/10-ben a választás, épp olyan heves lesz a küzdelem 1910/11-ben. Ebben az évben Ábrányi Alajos III. éves joghallgató (ma nyugalmazott pécsi ítélőtáblás bíró) pályázik a jogászelnöki tisztségre. Erre feltétlenül megvan a jogcíme, mert határozott, energikus, vezetésre hivatott egyéniség, szép felkészültségű diák, jó szónok, kiváló muzsikus. Ellene szól azonban, hogy a sovány, vékony, meglehetős gyengén öltözködő fiúban nem sok reprezentatív vonás van. A gutaütött sokgyerekes Simacsek belvárosi kántor fia (Ábrányi a magyarosított neve) aki jóformán gyerekkora óta dolgozik, instruktorkodik, súlyos beteg apja helyett orgonál a belvárosi templomban, a püspöki irodában napidíjaskodik, és a szűkös viszonyok, melyek között él, rányomják bélyegüket a fiú külsejére. Amellett egyéniségében is van valami rideg, tüskés. Amilyen melegszívű azokkal szemben, akikkel jó barátságban van, épp olyan hideg és zárkózott másokkal szemben. Páran jó barátai, akik különbnek tartják őt minden más lehető jogászelnök-jelöltnél, de akik tudják, hogy jelöltsége milyen kevéssé népszerű, még a vakáció elején, 1910. június 21-én egy Ábrányiéknál tartott Alajos napi vacsorán hivatalosan megalakítjuk az Ábrányi Pártot és részletesen megbeszéljük a párt szervezésével kapcsolatos kérdéseket. Listát fektetünk fel az akadémiai polgárságról és a nyár folyamán mindenkit külön-külön felkeresünk, és iparkodunk megnyerni Ábrányi jelöltségének. Akit így megnyerünk, aláírásával és becsületszavával kötjük le Ábrányi mellett, sőt megkezdjük a voksok gyűjtését a „gólyák” között is. Azok között a pécsi fiúk között is, akik 1910 őszén iratkoznak be a jogakadémiára. Főhadiszállásunk a Royal Kávéházban lesz, ahol minden este összejövünk, beszámolunk az elért eredményekről és megállapítjuk a következő nap teendőit. Ezzel a korán megkezdett szervező munkával el is érjük azt, hogy 1910 szeptemberében erős párt áll Ábrányi mögött. A jogászelnök-jelöltként fellépő Kiss Aladár II. éves joghallgató, a dárdai közjegyző fia, egy jóképű bohém természetű fiú (1914-ben hősi halált hal Szerbiában) és Weigand Béla II. éves joghallgató, dr. Erreth Lajos főorvos nevelt fia, egy értékes, komoly, de nagyon indulatos természetű fiú (1916-ban elesik Galíciában) elkeseredetten konstatálják, hogy lekéstek a szervezkedésről. Ők már csak azok között a vidékiek között talál 6.