Pécsi Szemle, 2008 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 2. szám - Márfi Attila: A boldog békeidők utolsó évei Pécsett. Arató Jenő visszaemlékezései 1909-1914. II. rész

----------------------------------------- A BOLDOG BÉKEIDŐK UTOLSÓ ÉVEI PÉCSETT ----------------------------------------- kártyaasztalok állnak, délutánonként élénk kártyaélet zajlik itt. Általában az Olva­sókör a második otthonunk, itt töltjük jóformán minden szabad időnket. Vannak mozgalmas időszakok (választások ideje, vagy ha valami különösebb esemény történik), amikor olyan az Olvasókör, mint valami megbolygatott méhkas és vannak csendesebb időszakok, pl. a nyári nagyvakáció idején, amikor legfeljebb egy-két ember unatkozik a körben, de azt lehet mondani sohasem üres, vagy élettelen az Olvasókör, mely úgy a tanulmányi idő alatt, mint a szünetek alatt az akadémiai pol­gárság centruma. Miután a jogakadémiai ifjúság vezére és reprezentánsa az Olvasókör elnö­ke, a jogászelnök, ezért e tisztség sok ambíció tárgya, melynek elnyeréséért gyak­ran igen heves küzdelmek folynak. Az 1909/10. tanévben a bodros hajú, elegáns Nagy Valér II. éves joghallgatót egyhangúlag választják meg jogász elnöknek. (Bu­dapesten rendőrfőkapitány-helyettes lesz belőle.) Amilyen békés volt 1909/10-ben a választás, épp olyan heves lesz a küzdelem 1910/11-ben. Ebben az évben Ábrá­nyi Alajos III. éves joghallgató (ma nyugalmazott pécsi ítélőtáblás bíró) pályázik a jogászelnöki tisztségre. Erre feltétlenül megvan a jogcíme, mert határozott, energi­kus, vezetésre hivatott egyéniség, szép felkészültségű diák, jó szónok, kiváló mu­zsikus. Ellene szól azonban, hogy a sovány, vékony, meglehetős gyengén öltözkö­dő fiúban nem sok reprezentatív vonás van. A gutaütött sokgyerekes Simacsek belvárosi kántor fia (Ábrányi a magyarosított neve) aki jóformán gyerekkora óta dolgozik, instruktorkodik, súlyos beteg apja helyett orgonál a belvárosi templom­ban, a püspöki irodában napidíjaskodik, és a szűkös viszonyok, melyek között él, rányomják bélyegüket a fiú külsejére. Amellett egyéniségében is van valami rideg, tüskés. Amilyen melegszívű azokkal szemben, akikkel jó barátságban van, épp olyan hideg és zárkózott másokkal szemben. Páran jó barátai, akik különbnek tart­ják őt minden más lehető jogászelnök-jelöltnél, de akik tudják, hogy jelöltsége mi­lyen kevéssé népszerű, még a vakáció elején, 1910. június 21-én egy Ábrányiéknál tartott Alajos napi vacsorán hivatalosan megalakítjuk az Ábrányi Pártot és részlete­sen megbeszéljük a párt szervezésével kapcsolatos kérdéseket. Listát fektetünk fel az akadémiai polgárságról és a nyár folyamán mindenkit külön-külön felkere­sünk, és iparkodunk megnyerni Ábrányi jelöltségének. Akit így megnyerünk, aláírá­sával és becsületszavával kötjük le Ábrányi mellett, sőt megkezdjük a voksok gyűj­tését a „gólyák” között is. Azok között a pécsi fiúk között is, akik 1910 őszén iratkoznak be a jogakadémiára. Főhadiszállásunk a Royal Kávéházban lesz, ahol minden este összejövünk, beszámolunk az elért eredményekről és megállapítjuk a következő nap teendőit. Ezzel a korán megkezdett szervező munkával el is érjük azt, hogy 1910 szeptemberében erős párt áll Ábrányi mögött. A jogászelnök-jelölt­­ként fellépő Kiss Aladár II. éves joghallgató, a dárdai közjegyző fia, egy jóképű bo­hém természetű fiú (1914-ben hősi halált hal Szerbiában) és Weigand Béla II. éves joghallgató, dr. Erreth Lajos főorvos nevelt fia, egy értékes, komoly, de nagyon in­dulatos természetű fiú (1916-ban elesik Galíciában) elkeseredetten konstatálják, hogy lekéstek a szervezkedésről. Ők már csak azok között a vidékiek között talál­ 6.

Next