Pécsi Szemle, 2008 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 2. szám - Gáspár Gabriella: Halasy-Nagy József, a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem rektora, tudományszervező filozófus

---------------------------------------------------------- HALASY-NAGY JÓZSEF ---------------------------------------------------------- kesztését, s nem többnek. Le is mondott a szerkesztésről, ahogy kinevezik a pécsi Erzsébet Tudományegyetem tanárának. Összességében 1913 és 1942 között összesen 31 írása jelent meg az Athenaeumban, ezek közül 17 tanulmány illetve előadás, a többi recenzió. Írásai javarészt filozófiatörténeti jellegűek, de írt a korabeli filozófia aktuális feladatairól, az ember mibenlétéről, továbbá a lélek és a filozófia viszonyáról. Recenzióinak fele magyar, fele idegen nyelvű, főként francia. A Thienemann Tivadar által alapított Mi­nerva, majd később a pécsi Pannónia szerkesztőbizottságában is részt vett. Az Erzsébet Tudományegyetem 1923-ban kezdte meg működését Pécsett és a három kar 12 elektora egyhangúlag választotta meg Nagy Józsefet rektornak. A rektorokat egyébként a szokásrend szerint egy-egy évre választották a karok ro­tációs rendjében. Az egyetem pécsi induló éve nem volt könnyű, hiszen nem voltak megfelelő épületek, kevés volt az oktatásra és a vizsgáztatásra szolgáló helyiség, internátusokat és menzát kellett létrehozni. A lehetőségekhez képest, és az 5%-os leépítési előírások mellett is bővíteni kellett az oktató gárdát, a tanároknak lakást biztosítani stb. Az egyetemi tanácsülések jegyzőkönyvei szerint a Vallás- és Köz­oktatási Minisztériumtól nem kaptak megfelelő anyagi javadalmazást, az átutalá­sok gyakran késtek, s már akkor is az orvostudományi kar helyzete volt a legprob­lematikusabb pénzügyi szempontból, hiszen a klinikák sokba kerültek, a megfelelő műszerek beszerzései pedig komoly kintlévőségeket eredményeztek. Egyéves rektorsága nem volt könnyű időszak, a szervezési munkák és a pénzügyi nehézsé­gek kezelése mellett a numerus clausus okozta elvárásokkal is meg kellett küzde­nie, és a lehetőségekhez képest kezelni a helyzetet. 1924-ben a numerus clausus rendelkezéseinek betartására történő felszólítás tárgyában az Egyetemi Tanács úgy foglalt állást, hogy a pécsi egyetemen „elsősorban a rátermettség és a tudás, nem pedig, a faji szempont lehet az irányadó”. Nagy Józsefet a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánjává választották az 1927/28-es, valamint az 1935/37-es tanévekben. Dékánként gya­korlatilag a Kar oktatási ügyeit szervezte. A tanácsülések jegyzőkönyveiből kiderül, hogy akkoriban sokkal korlátozottabb volt a tanszéki önállóság, a kari tanács dön­tött arról is, hogy milyen órákat fogadnak el teljesítettnek, kik és milyen órákat he­lyettesítsenek. A doktori értekezések bírálatával, a szigorlatra bocsátással is ez a testület foglalkozott. 1932-ben változtatta nevét Halasy-Nagy Józsefre. Személyi­ségéről keveset tudunk, de a rektori tanács jegyzőkönyveiből kiderül, hogy kapcso­lata kollégáival nem volt felhőtlen. Számos konfliktusa volt Prinz Gyulával, össze­szólalkozott Thienemann Tivadarral, kemény, szigorú ember volt, könnyen dühbe gurult, olyankor a hallgatók sem mertek a szeme elé kerülni. Filozófia előadásokat tartott a bölcsészkaron és a jogi karon egyaránt, ezek felolvasások voltak, ami nem volt szokatlan akkoriban (volt tanítványa, dr. Rajczi Péter szóbeli közlése). Az újonnan szerveződő egyetem helyzetét a város nem könnyítette meg. A fő­reáliskola épületét ugyan megkapta az egyetem, de maga a város sem volt olyan anyagi helyzetben, hogy különösebben segíteni tudta volna a nehéz helyzetben mű­ködő intézményt. Az egyetem elsősorban a nagy állami vállalatoktól, részvénytársa­ 77

Next