Pécsi Szemle, 2010 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 2. szám - Tóth István: Összefoglaló a Rákóczi utca - Jókai út saroktelken végzett 2008-2009. évi régészeti feltárásról. Adatok Pécs római kori történetéhez
TÓTH ZSOLT lejtésű háton, délről már lapos, vizenyős-mocsaras terület határolta (nagyjából a mai Nagy Lajos király útja); az északi határát (megközelítőleg a mai Zrínyi Miklós utca vonala) mesterségesen határozhatták meg. A település kelet-nyugat irányú kiterjedését természetes völgyek határozták meg. Római kori településnyomok a Váradi Antal utca vonala és a Fürdő utca vonala között kerültek elő. Az ásatási területen a felszín mind déli, mind nyugati irányban lejtett. A természetes szintkülönbségek antropogén hatásra a római kor századai alatt jelentősen mérséklődtek. Rétegrend A parkoló területén mintegy 1-1,5 m, a telek északi részén pedig 3,5-4 m vastag feltöltődés mutatkozik a természetes talajszinten. A parkolóként használt telekrésznél a modern burkolat és annak kőzúzalékos alapozásának eltávolítása után közvetlenül már régészeti réteg jelentkezett: a római kor utáni pusztulásréteg. A modernkori felszínigazítás részlegesen római falakat is rombolt. Az északi telekrészen a római kortól a napjainkig végigkövethető a rétegrend. Itt a római kori rétegződés0,70 m vastagságú, amely felett ~1,30 méter pusztulásréteg alakult ki. A modern feltöltést munkagéppel távolították el. A római korból négy építési szintet lehetett kimutatni egyértelműen az ásatási terület egy-egy pontján, de a szintadatok összevetése, az egyes építési szintek anyaga, összefüggései alapján kronológiailag öt építési szinttel lehet számolni. Az 1-2. századi szint azonos a természetes talajszinttel, jól elkülöníthető volt a 3. századi és a 4. sz. eleji építési szint is. A 4. sz. későbbi szakaszát is intenzív építési tevékenység jellemzi, a szintalakulás csak részleteiben követhető egyértelműen nyomon. A külső felszín szintje a 4. sz. eleji szinthez képest kimutathatóan még kétszer változott. Az építési szintek között/fölött pusztulási és/vagy planírrétegek jelentkeznek. Megfigyelhető mind a nem várt esemény hatására bekövetkező pusztulás (és az azt követő planírozás), mind a tudatos visszabontást követő felszínigazítás. A panírozáskor igyekeztek tompítani a szintkülönbségeket, ezért vastagsága délnyugati irányban növekszik. A római kor után a használaton kívüli épületek részben lepusztultak, a romos terület a Mecsek oldalról lezúduló vízzel érkező hordalékkal töltődött, a középkor századaira részben láthatatlanná vált. Mivel a terület a középkori történeti város . A várostól északra kialakított temető az ezirányú terjeszkedést a későbbiekben eleve kizárta, az egyre meredekebb hegyoldal amúgy is egyre kedvezőtlenebb feltételeket kínált megtelepedésre. Sokkal inkább alkalmas volt nyersanyagok kinyerésére, elsősorban kő és fa. A mai Fürdő utca vonalában egykoron már mély vízjárta észak-dél irányú völgy húzódott, a zsinagóga környékén a fúrásminták alapján már 5-8 méteres természetes feltöltődés rakódott le. A mai város területén ismert legkeletibb (a római város területétől területileg elkülönülő) római kori kőépítményt Kárpáti Gábor tárta fel a Lenau ház udvarán. (Az ásató szíves szóbeli közlése.) A legnyugatabbi, már a római város területén kívül eső római emlék a Kórház térnél lehetett, amphiteatrum feltételezhető ide. Bezerédy Győző elmélete alapján Gábor Olivér: Suburbanum Sopianarum: Az antik Pécs város környéke és vonzáskörzete. Szirtes Gábor-Vargha Dezső (Szerk.): Mozaikok Pécs és Baranya gazdaságtörténetéből. Pécs, 2005.19. 9 A lejtés irányából adódóan a legnagyobb mérvű feltöltődéssel a római kori város legalacsonyabban fekvő déli felében lehet számolni, északabbra haladva ez egyre kisebb mérvű, a víz energiájából adódóan inkább lemosódás zajlott. A hordalék szempontjából a római épületek (K-Ny irányú) falai gátként funkcionáltak, így a lejtés mértéke mellett a beépítettség sűrűsége és az épületek nagysága befolyásolta a feltöltődés mértékét. Ehhez jó példa a 7. periódus kőfala. A legdélibb „épített gát” a késő római város déli városfala lehetett. Előzőekből következőleg a római város (és az északi temető) építményeinek egy része romos formában a középkor időszakára is látható maradt, az ekkori építkezésekhez helyben lévő kőanyagot szolgáltatott. 10