Pécsi Szemle, 2011 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 2. szám - Kiss Endre: In memoriam Egyed Mihály (1931-2011)

KISS ENDRE IN MEMÓRIÁM EGYED MIHÁLY (*1931. szeptember 28. Pécs,­­2011. március 28. Pécs) Elment a Tanár Úr, a ciszterci rend öregdiákja, testnevelőtanára, a gimnázium sport­­csarnokának 2010 ősze óta névadója, a baranyai kosárlabda legendája, Szigetvár Díszpol­gára, az MKOSZ Életmű-díjazottja. Egyed Mihály számomra az a tanár, akire mindig fel le­hetett nézni! 1894-ben Gárdonyi Géza Lámpások c. regényében emléket állított a 19. század néptanítóinak. Ők az egyszerű vidéki emberek számára fényt, a tudás fényét sugá­rozták. Gárdonyi tanítóinak máig tartó üzenete: a tanítónak „lámpásnak” lenni, ez küldetés! Magam ilyen lámpásnak tekintem Egyed Mihályt elsősorban a Szigetvárott eltöltött 18 éve okán. Maga így vall erről: „Életem legszebb szakasza Szigetvár”, mondja az őspécsi. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, ahol testnevelő tanára Oppe Emil, nála kezdett kosárlab­dázni, majd játékostársa lett. Későbbi edzőjének, Czéh Lászlónak a biztatására kötött életre szóló ismeretséget a kosárlabdával. A PEAC NB I-es csapatának tagja, mely nagyban meg­határozta életének alakulását. 1953-ban a pécsi Pedagógiai Főiskolán szerzett testnevelő tanári diplomát, 1965-ben a TF-en szakedzői képesítést. 1953-ban került pályakezdő tanárként Szigetvárra, előbb az általános iskolába, majd 1956-tól a gimnáziumba. Legfontosabb feladatának mindig a rábízott tanulók testi nevelését, fizikai erejük és állóképességük növelését, szervezetük ellenálló képességének megtartását, a betegségek megelőzését tartotta. Ennek során sosem feledkezett meg tanítványainak szel­lemi pallérozásáról. Németh László után maga is vallotta: „az igazi tanár csak előtanuló, a töb­biek előtt merészkedik be a Tudás végeérhetetlen erdejébe.” Mindezen elvek eszközéül a di­áksportot választotta. Rövid idő alatt kinevelt, útjára bocsátott labdarúgó, birkózó, atléta tehetségeket. Az Egyed-féle műhely favoritja azonban a kosárlabda lett. Mai ésszel fel nem fogható, hogy tornacsarnok nélkül, szabadtéri salakos pályán 1957-től az alapoktól kezdve már 1960-ban a szigetvári Zrínyi Gimnázium leánycsapata országos középiskolás bajnok lett! Ezt 1968-ban és 1969-ben megismételték. Hihetetlen mostoha körülmények között készültek. Télen Pécsett edzettek. Társadalmi munkát szervezve, volt tanítványai segítségével 1965-ben villanyfényes szabadtéri pályát avattak a gimnázium udvarán. A női kosárlabda hihetetlen nép­szerű lett Szigetvárott. A 270 gimnáziumi tanuló közül 98 volt az igazolt kosaras. A különböző szintű bajnokságokban hét csapata szerepelt. A gimnázium leánycsapata felnőtt megyebaj­nok lett, s így NB II-es osztályozón indultak. A feljutás harmadszorra, 1965-ben sikerült. A Szi­getvári Vörös Meteor, majd az ÁFÉSZ lett a fenntartó s a névadó. Egyed Mihály álma folytató­dott: 1967-ben a csapat felkerült az NB I-be! Kivételes elbírálásban részesültek, felmentést kaptak a szabályos pálya, a terem s egyéb kötelezettségek alól egy évre, gondolván, bármi­lyen ügyesek ezek a „falusi” diákok, úgysem tudnak az élvonalban maradni. A lányok öt évig játszottak az NB I-ben! 1971-ben megépült a gimnázium udvarán a tornacsarnok. Ez szép bú­csú volt a Várostól. 1971-ben ugyanis családi okokból hazatért Pécsre. Előbb a Széchenyi Gimnázium testnevelő tanára, városi szakfelügyelő, s a PEAC NB lI-es férfi kosárcsapat, 1978-81 között az NB l-es PVSK férfi kosarasok edzője, 30 éven át elnöke a Baranya megyei Kosárlabda Szövetségnek, 1996-ig a Nagy Lajos Gimnázium tanára, 2004-ig óraadó tanára. Pályafutásában követhető volt: „sikerem titka, hogy hiszek magamban, hiszek tanítványaim­ban, s hiszek abban, amit csinálok.” Märcz Róbert Hajrá Pécs c. könyvében így vall magáról 2007-ben: „Alapjában véve én tanár vagyok! Pedagógus, mit is mondhatnék? Szeretni kell a gyerekeket, a sportot pedig szeretettel, alázattal szolgálni. Akkor lesznek eredmények, melye­kért hálásak a tanítványok. Akinek ez összejön, annak van mire emlékeznie. Sajnálom azokat, akik megöregszenek s nincsenek emlékei. Nekem vannak s ez maga a Boldogság." Tanár Úr! Jelentem, nekem, nekünk vannak emlékeink Rólad! Kiss Endre 121

Next