Pécsi Ujlap, 1912. június (6. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-29 / 145. szám
. v.W’ |U*»***'* VI. évfolyam — 145. Szám. Az Ujlappal együtt helyben: Negyedévre . . . . K. -80 1 hóra............„ —-60 Vidékre: Félévre .................K. 7-80 Negyedikre . ... „ 3-90 Csak a*Pécsi Ujlap“ Vidékre 1 hóra. .K. !•— Szombat, 1912. junius 29. Az „UJLAP'’ melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl nyomda részv.-társaság Pécs, Lyceum utca 4. sz. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: Főszerkesztő: ! Felelős szerkesztő ||| Felelős szerkesztő lakása: "_______ 222. szám. MÜLLER KÁROLY | HORTOBÁGYI JÓZSEF ||| Apáca-utca 4. — Telek száma: 484. A falu tűzveszedelme. Pécs, junius 28. Most, hogy elérkezett a tűzesetek szezonja, nem lesz érdektelen foglalkozni avval a nagy veszedelemmel, mely Magyarországon évenként közel ötven millió korona kárral sújtja — legnagyobb mértékben — a gazdákat. Oly nagy ez a veszedelem, hogy a belügyminisztérium külön osztályt, szervezett a tűzveszedelem szolgálatára. Mégis, hogy ezek az óriási károk a minimumra legyenek redukálhatók, maguknak, a legtöbb kárt szenvedő falusi gazdáknak kötelessége a saját érdekükben minden lehetőt elkövetni, hogy házuk, termésük, egyszóval vagyoni és személyi biztosságuk a tűz veszedelmével szemben megóvassék. Első és legfontosabb teendőjük ebből folyólag azoknak a megelőző tűzrendészeti rendeleteknek betartása, melyeket a kormány, illetve vármegyei tűzrendészeti szabályok előírnak. József főherceg, a magyar tűzoltóságok főparancsnoka érdemes szavakban fejti ki azt a nagy fontosságú szerepet, melyet ezek a tűzrendészet, ’■erdeietek betöltenek. Az építkezés, a mezei termények összegyűjtése, a kéményseprési, cséplési munkálatok, a tűzveszélyes anyagok elraktározása mind-mind oly esetek, melyek a legnagyobb veszéllyel járhatnak a gondatlanul való végrehajtás esetén. A járási főszolgabíróságok, a járási tűzrendészeti felügyelők és a helyi tűzoltóságok parancsnokai vannak elsősorban hivatva arra, hogy a megelőző tűzrendészeti rendeletet a lakosság pontosan betartsa. Nem szabad tehát senkinek zaklatásnak, vagy ok nélküli háborgatásnak minősíteni ezen hivatalos szakközegek vizsgálatait, felhívásait vagy intéseit, hisz ezek mind a lakosság tűzbiztonságát vannak hivatva szolgálni. De magában véve nem elegendő az, hogy e megelőző rendeleteknek pontosan eleget tegyünk, hanem fölötte fontos, hogy a netalán kitörő tűzvész kellőképen elkészülve találja a lakosságot. Ezért elkerülhetetlenül szükséges, hogy még a legkisebb falunak is legyen tűzoltósága. Az idevágó kormányrendelet minden 42 évet meg nem haladott korúférfit tűzoltói ténykedésre kötelez, de mégis, legtökéletesebb a tűzoltás terén az önkéntes tűzoltóság, mely bátor, elszánt és csupán ügybuzgóságból, a saját nemes érzéséből kifolyólag tűzoltói szolgálatra önként ajánlkozó férfiakból áll. A tanító, jegyző, különösen azok a tényezők, kik, mint a nép vezetői, hivatva vannak a tűzoltóságok szervezésére. Ha talán ezek nem rendelkeznének tűzoltói szakképzettséggel, a vármegyei tűzoltósszövetség teljesen ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül készséggel képezi ki őket a tűzoltótiszti teendők ellátására szükséges tudnivalókra. Minden nyáron rendez Pécsett tűzoltótanfolyamot e célból, s a bejövő hallgatók részére még ingyenes lakásról is gondoskodik. Aki figyelemmel kíséri a falvak tűzvédelmi akcióját, örömmel tapasztalhatja, hogy a hivatása magaslatán álló községi képviselőtestülettel bíró községek a község terhére, de egyúttal védelmére szervezik az önkéntes tűzoltóságokat, a tanfolyamokra hallgatókat küldenek be, általában véve minden lehetőt megtesznek a tűzoltói intézménynek körünkben való megalapítására és támogatására. De sajnos, ahol a vezető férfiak és a község elöljárósága ezzel nem törődik, ott még nagyon, de nagyon sok esetben vallja ennek kárát a lakosság. Azokhoz szólok tehát, kiknek — ha nem is hivatali — de inteligenciájuknál és vezetői szerepkörüknél fogva erkölcsi kötelességük a népjóléti intézmények meghonosítása, karolják fel községük tűzvédelmi ügyét, s ilyen együttes, önzetlen munkával — elmondhatom*— örök hálára kötelezhetnek nemcsak egyeseket, hanem egész népüket, s igy fog sikerülni az a nemes és nagyszerű küzdelem • meh’»?i immár •' »-sz.áa"- nmjHj?*1 helyén felvettek a tűz óriási veszedelmének elhárítása érdekében. Selényi Miklós: Az Ilgoston-téri tentulous restaurálása. — Saját tudósitónktól. — Pécs, junius 28. Az ágostontéri plébániatemplom tudvalevőleg az idő viszontagságai folytán anynyira megrongálódott, hogy már egyáltalában nem felel meg magasztos céljának, és mindenki érezte a sürgős renoválás szükségét. E célból még az 1906. év folyamán bizottság alakult, mely rövid idő alatt, körülbelül 2600 koronát gyűjtött össze a költségek fedezésére. Minthogy azonban ez összeg korántsem bizonyult elégségesnek — másrészt a kor mostoha viszonyai lehetetlenné tették más tényezők és anyagi források belevonásait, — így az ügy — egyes magánfelszólalások — újságírói reflekszióktól eltekintve, — úgyszólván teljesen lekerült a napirendről, mígnem az 1912. évben Keresztény János gyógyszerész törvényhatósági biz. tag templomgondnokká történt kineveztetése egy fordulatot adott az ügynek. Ez az agilis és köztevékenységeiről ismert férfiú — gondnoktársával Daempf Imre fakereskedővel, valamint a helybeli papsággal karöltve ritka buzgósággal és kitartással látott hozzá a munkához. Buzgó fegyvertársakat találtak a bad. kalv. kath. körnek a kath. Egyház ügyeiért mindenkor lelkesedő tagjaiban, kik közül harmincan vállalták magukra s viszik most is a közpénzgyüjtés fáradságos és hálátlan munkáját. Pécs szab. kir. város törvényhatósága mint kegyur, az 1912. évi ápr. 15-én tartott rendes közgyűlésén foglalkozott a restauráció ügyével , és az összes renoválási költségeket 14000 koronában állapította meg, úgy azonban, hogy az eddigi, valamint a még folyógyűjtés eredményének csak 14000 koronára való kiegészítő hányadát fedezné a város. Minthogy azonban — a tetemes költséggel járó építkezési javítások, valamint tatarozási munkálatok mellett a templomnak belső kifestésére és díszítésére a költségfedezetnek nagyon is csekély hányada lett volna fordítható . Károly Ignác apátplébános újabb kérelemmel fordult a városhoz, kérve, hogy a gyűjtés eredménye az általános költségfedezetből kapcsoltassák ki olyképen, hogy az összes tatarozási, külső és belső tatarozási munkálatok költségeit a város mint kegyur viselje — a gyűjtés eredménye pedig kizárólag a tulajdonképens céljára, azaz a templom belső kifestésére és diszitésére legyen fordítható. A fenkölt gondolkozásu kegyuraság — méltányolván Károly Ignác apátplébános kéréseit, — i. e. június 18-iki közgyűlésén a renoválás költségeire 12400 koronát szavazott meg — míg a gyűjtés teljes eredményét a fent említett célra engedi át. Egyúttal elhatározta a közgyűlés, hogy a munkálatok előzetes jóváhagyása nélkül még e nyár folyamán végrehajtassanak, s így végre a megvalósulás stádiumába lép ez a sokat hánytorgatott ügy. Kedves kötelességet véltünk teljesíteni, amidőn röviden beszámoltunk ezen eddigi előkészítő munkálatok egyes mozzanatairól, de a hálaadás még kedvesebb kötelességét rójja ránk, azon egyének és tényezők nagy lelkűsége é° jósága, akik akár anyagilag, akár erkölcsileg hozzájárultak a nemes cél megvalósításához. A legmélyebb hálával kell megemlékeznünk Nendtvich Andor kir. tanácsos, Pécs város közszeretetben álló polgármesteréről, aki legmesszebb menő jóakarattal és buzgósággal volt kegyes támogatni ügyünket. Ugyanitt mély köszönetünket fejezzük ki mindazon kegyes adakozóknak és gyűjtőknek, akik a cél megvalósításához hozzájárulni szívesek voltak. Jelenleg még részletes kimutatással szolgálni nem áll módunkban, de rátérünk erre legközelebb, amikor biztos adatok birtokában leszünk, — s a templom restaurátiója miképen való végrehajtására, — valamint az egyes beterjesztett festőtervezetekre nézve, meg fogjuk tenni észrevételeinket. A már benyújtott tervek mellett szinte meglepetésszámba megy egy előnyösen ismert budapesti festőművész tervrajza, mely színezés és művészi felfogás tekintetében ugyancsak páratlanul áll — míg másrészt anyagi igényei a legszerényebbek. Stefan Arthur bud. külv. segédlelkész. Szociális rovat. Szerveznek és agitálnak a vörösök. Előkerülnek a botok, bicskák, sörösüvegek, és a többiekhez hasonló szervező eszközök. A vörösök sehogysem tudnak belenyugodni abba a reájuk nézve iszonyú helyzetbe, hogy a keresztény szocialista építőmunkások szervezete ahelyett, hogy felbomlana, napról-napra erősbödik és tagokban szaporodik. A vörös szervezet vezetősége kiadta tehát a parancsot, hogy a keresztény szocialisták szervezetét akármi módon tönkre kell tenni, mert hogy ha ez úgy megy még soká, akkor a keresztény szocialisták alig