Pécsi Ujlap, 1912. június (6. évfolyam, 122-145. szám)

1912-06-29 / 145. szám

. v.W’ |U*»***'* VI. évfolyam — 145. Szám. Az Ujlappal együtt helyben: Negyedévre . . . . K. -80 1 hóra............„ —-60 Vidékre: Félévre .................K. 7-80 Negyedikre . ... „ 3-90 Csak a*Pécsi Ujlap“ Vidékre 1 hóra. .K. !•— Szombat, 1912. junius 29. Az „UJLAP'’ melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl nyomda részv.-társaság Pécs, Lyceum­ utca 4. sz. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: Főszerkesztő: ! Felelős szerkesztő ||| Felelős szerkesztő lakása: "_______ 222. szám. MÜLLER KÁROLY | HORTOBÁGYI JÓZSEF ||| Apáca-utca 4. — Telek száma: 484. A falu tűzveszedelme. Pécs, junius 28. Most, hogy elérkezett a tűzesetek sze­zonja, nem lesz érdektelen foglalkozni av­val a nagy veszedelemmel, mely Magyar­­országon évenként közel ötven millió koro­na kárral sújtja — legnagyobb mértékben — a gazdákat. Oly nagy ez a veszedelem, hogy a belügyminisztérium külön osztályt, szervezett a tűzveszedelem szolgálatára. Mégis, hogy ezek az óriási károk a minimumra legyenek redukálhatók, ma­guknak, a legtöbb kárt szenvedő falusi gazdáknak kötelessége a saját érdekükben minden lehetőt elkövetni, hogy házuk, ter­mésük, egyszóval vagyoni és személyi biztosságuk a tűz veszedelmével szemben megóvassék. Első és legfontosabb teendőjük ebből folyólag azoknak a megelőző tűzrendé­­szeti rendeleteknek betartása, melyeket a kormány, illetve vármegyei tűzrendészeti szabályok előírnak. József főherceg, a ma­gyar tűzoltóságok főparancsnoka érdemes szavakban fejti ki azt a nagy fontosságú szerepet, melyet ezek a tűzrendészet, ’■er­deietek betöltenek. Az építkezés, a mezei termények összegyűjtése, a kéményseprési, cséplési munkálatok, a tűzveszélyes anya­gok elraktározása mind-mind oly esetek, melyek a legnagyobb veszéllyel járhatnak a gondatlanul való végrehajtás esetén. A járási főszolgabíróságok, a járási tűzrendé­szeti felügyelők és a helyi tűzoltóságok pa­rancsnokai vannak elsősorban hivatva arra, hogy a megelőző tűzrendészeti rendeletet a lakosság pontosan betartsa. Nem szabad tehát senkinek zaklatásnak, vagy ok nélküli háborgatásnak minősíteni ezen hivatalos szakközegek vizsgálatait, felhívásait vagy intéseit, hisz ezek mind a lakosság tűzbiz­tonságát vannak hivatva szolgálni. De magában véve nem elegendő az, hogy e megelőző rendeleteknek pontosan eleget tegyünk, hanem fölötte fontos, hogy a netalán kitörő tűzvész kellőképen elké­szülve találja a lakosságot. Ezért elkerül­hetetlenül szükséges, hogy még a legkisebb falunak is legyen tűzoltósága. Az idevágó kormányrendelet minden 42 évet meg nem haladott korú­­férfit tűz­oltói ténykedésre kötelez, de mégis, leg­tökéletesebb a tűzoltás terén az önkéntes tűzoltóság, mely bátor, elszánt és csupán ügybuzgóságból, a saját nemes érzéséből kifolyólag tűzoltói szolgálatra önként ajánlkozó férfiakból áll. A tanító, jegyző, különösen azok a tényezők, kik, mint a nép vezetői, hivatva vannak a tűzoltóságok szervezésére. Ha talán ezek nem rendelkeznének tűzoltói szakképzettséggel, a vármegyei tűzoltósszövetség teljesen ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül készséggel képezi ki őket a tűzoltótiszti teendők ellátására szükséges tudnivalókra. Minden nyáron rendez Pécsett tűzoltótanfolyamot e cél­ból, s a bejövő hallgatók részére még in­gyenes lakásról is gondoskodik. Aki figyelemmel kíséri a falvak tűz­védelmi akcióját, örömmel tapasztalhatja, hogy a hivatása magaslatán álló községi képviselőtestülettel bíró községek a köz­ség terhére, de egyúttal védelmére szer­vezik az önkéntes tűzoltóságokat, a tanfo­lyamokra hallgatókat küldenek be, általá­ban véve minden lehetőt megtesznek a tűz­oltói intézménynek körünkben való meg­alapítására és támogatására. De sajnos, ahol a vezető férfiak és a község elöljárósága ezzel nem törődik, ott még nagyon, de nagyon sok esetben vallja ennek kárát a lakosság. Azokhoz szólok tehát, kiknek — ha nem is hivatali — de inteligenciájuknál és vezetői szerepkörük­nél fogva erkölcsi kötelességük a népjóléti intézmények meghonosítása, karolják fel községük tűzvédelmi ügyét, s ilyen együt­tes, önzetlen munkával — elmondhatom­­*— örök hálára kötelezhetnek nemcsak egyeseket, hanem egész népüket, s igy fog sikerülni az a nemes és nagyszerű küzde­lem • m­eh’»?i immár •' »-sz.áa"- nmjHj?*1 he­lyén felvettek a tűz óriási veszedelmének elhárítása érdekében. Selényi Miklós: Az Ilgoston-téri tentulous restaurálása. — Saját tudósitónktól. — Pécs, junius 28. Az ágostontéri plébánia­templom tudva­levőleg az idő viszontagságai folytán any­­nyira megrongálódott, hogy már egyáltalá­ban nem felel meg magasztos céljának, és mindenki érezte a sürgős renoválás szük­ségét. E célból még az 1906. év folyamán bi­zottság alakult, mely rövid idő alatt, körül­belül 2600 koronát gyűjtött össze a költségek fedezésére. Minthogy azonban ez összeg ko­rántsem bizonyult elégségesnek — másrészt a kor mostoha viszonyai lehetetlenné tették más tényezők és anyagi források belevoná­­sait, — így az ügy — egyes magánfelszóla­lások — újságírói reflekszióktól eltekintve, — úgyszólván teljesen lekerült a napirendről, mígnem az 1912. évben Keresztény János gyógyszerész törvényhatósági biz. tag temp­lomgondnokká történt kineveztetése egy for­dulatot adott az ügynek. Ez az agilis és köz­tevékenységeiről ismert férfiú — gondnok­­társával Daempf Imre fakereskedővel, vala­mint a helybeli papsággal karöltve ritka buz­­gósággal és kitartással látott hozzá a mun­kához. Buzgó fegyvertársakat találtak a bad. kalv. kath. körnek a kath. Egyház ügyei­ért mindenkor lelkesedő tagjaiban, kik kö­zül harmincan vállalták magukra s viszik most is a közpénzgyüjtés fáradságos és há­látlan munkáját. Pécs szab. kir. város törvényhatósága mint kegyur, az 1912. évi ápr. 15-én tartott rendes közgyűlésén foglalkozott a restauráció ügyével , és az összes renoválási költségeket 14000 koronában állapította meg, úgy azon­ban, hogy az eddigi, valamint a még folyó­­gyűjtés eredményének csak 14000 koronára való kiegészítő hányadát fedezné a város. Minthogy azonban — a tetemes költség­gel járó építkezési javítások, valamint tataro­­zási munkálatok mellett a templomnak belső kifestésére és díszítésére a költségfedezetnek nagyon is csekély hányada lett volna fordít­ható . Károly Ignác apátplébános újabb ké­relemmel fordult a városhoz, kérve, hogy a gyűjtés eredménye az általános költségfede­zetből kapcsoltassák ki olyképen, hogy az összes tatarozási, külső és belső tatarozási munkálatok költségeit a város mint kegyur viselje — a gyűjtés eredménye pedig kizáró­lag a tulajdonképens céljára, azaz a templom belső kifestésére és diszitésére legyen for­dítható. A fenkölt gondolkozásu kegyuraság — méltányolván Károly Ignác apátplébános kéréseit, — i. e. június 18-iki közgyűlésén a renoválás költségeire 12400 koronát szavazott meg — míg a gyűjtés teljes eredményét a fent említett célra engedi át. Egyúttal elhatározta a közgyűlés, hogy a munkálatok előzetes jóváhagyása nélkül még e nyár folyamán végrehajtassanak, s így végre a megvalósulás stádiumába lép ez a sokat hánytorgatott ügy. Kedves köteles­séget véltünk teljesíteni, a­midőn röviden beszámoltunk ezen eddigi előkészítő mun­kálatok egyes mozzanatairól, de a hálaadás még kedvesebb kötelességét rójja ránk, azon egyének és tényezők nagy lelkűsége é° jósá­ga, akik akár anyagilag, akár erkölcsileg hozzájárultak a nemes cél megvalósításához. A legmélyebb hálával kell megemlékez­nünk Nendtvich Andor kir. tanácsos, Pécs város közszeretetben álló polgármesteréről, aki legmesszebb menő jóakarattal és buz­­gósággal volt kegyes támogatni ügyünket. Ugyanitt mély köszönetünket fejezzük ki mindazon kegyes adakozóknak és gyűjtőknek, akik a cél megvalósításához hozzájárulni szívesek voltak. Jelenleg még részletes kimutatással szolgálni nem áll módunkban, de rátérünk er­re legközelebb, amikor biztos adatok birtoká­ban leszünk, — s a templom restaurátiója miképen való végrehajtására, — valamint az egyes beterjesztett festőtervezetekre nézve, meg fogjuk tenni észrevételeinket. A már be­nyújtott tervek mellett szinte meglepetés­számba megy egy előnyösen ismert budapesti festőművész tervrajza, mely színezés és mű­vészi felfogás tekintetében ugyancsak párat­lanul áll — míg másrészt anyagi igényei a legszerényebbek. Stefan Arthur bud. külv. segédlelkész. Szociális rovat. Szerveznek és agitálnak a vörösök. Előkerülnek a botok, bicskák, sörösüvegek, és­­ a többiekhez hasonló szervező eszközök. A vörösök sehogysem tudnak belenyu­godni abba a reájuk nézve iszonyú helyzetbe, hogy a keresztény szocialista építő­munká­­sok szervezete a­helyett, hogy felbomlana, napról-napra erősbödik és tagokban szapo­rodik. A vörös szervezet vezetősége kiadta tehát a parancsot, hogy a keresztény szo­­cialisták szervezetét akármi módon tönkre kell tenni, mert hogy ha ez úgy megy még soká, akkor a keresztény szocialisták alig

Next