Pécsi Ujlap, 1915. november (9. évfolyam, 252-274. szám)
1915-11-03 / 252. szám
IX. évfolyam — 252, dac. Exerda 1915. November 3. » -BS-'a rtt» gflg—T": ftlCBTT“ : K8 pommm mmim, Felölfia. szm&entö: LINDER GSSN& k v \ / , „AZ UJLAP“ ^melléklete. Szerkesztősig rs kiadóMf»tal: ZOL Dzmántá! Nyomda Rtozvégizáraság Pécs, LJceasvdto 4. szám. : T*Mm 223 szára. A rtJcKSs szerkesztő tetsrastom ..650, Rovás Egy pár új csizmával találkoztam a minap az utcán. Gőgösen reszelgett egy nebuló vállán. Büszkeségét eleinte arra magyaráztam, hogy valószínűleg azért hordja oly magasan az orrát, mert még a vállon van és nem a lábon. Nem akartam vele szóbaállni, mert sohasem tartottam jóbarátomnak, csak a cipőkkel szoktam komázni. Ismerve ezen ellenszenvemet, a neveletlen csizma szólított meg engem. Jó napot cipős úr, mondja ő. Bosszantott a konfidenskedése. Úgy tettem, mintha nem hallanám. Az arcátlan csizma, pedig még csak tíz éves lábra való volt, tovább froclizott. Hogy érzi magát 30 koronás cipős úr? Engem vegyen meg tintanyalogató. Hallgass te ripők, rivalok rá, hétforintos bagara népséggel, szóba se állok. Mit, hét forint? Aztán még maga nem áll szóba velem? Talán megfordítva. Huszonöt forint ötven, tudja, különben, tintanyalogatónak még az áramat sem mondom meg. Annak úgy sincs annyi pénze. Én termelőruházat vagyok. Kénytelen voltam faképnél hagyni a sértegető csizmát. Otthon azonban igazat adtam neki. Beláttam, hogy ötvenegy koronás kölyökcsizma tényleg henceghet. * Sehogy sem tudtam az éjjel aludni. Már nagyon sokat hánykolódhattam az ágyban, mert végre a szenesládám tartalma is megsokalta s megkérdezte: mi bajod van jó gazdám? Talán bizony nagyon bevacsoráztál? Meglátszik szenecském — mondottam neki, hogy nem magyar vagy, hanem a becsületes német szövetséges hazájából kerültél ide hozzánk. Magyar ember nem terheli meg a gyomrát még délben sem, nem este. Nem úgy van ám édes szenecském itt, mint nálatok. Nálunk csak a Hitelbankoknak jut zsíros vacsorára. Csak légy egy ideig a körünkben, majd tapasztalni fogod. Jó gazdám — mondja a szenem — ezt igazán nem értem, hiszen ti termeltek még nekünk is, aztánti koplalnátok? Erre már igazán kiváncsi vagyok. No majd meglátod, hogy így van. Kétlem. — folytatja az én szénbarátom — hogy megtapasztalhassam, hiszen nem sokára el fogsz engem égetni. Látod jó szenecském, vigasztaltam, ebben is tévedsz. Nem fogsz te oly gyorsan elégni. Takarékoskodni fogok veled, mint az aranyporral, vigyázok reád, mint a szemem világára. Ugyan,ugyan, mért tartogatnál engem, hiszen én olcsó portéka vagyok? Három koronát se érek mázsánként. Édes szenecském, te csak otthon vagy ilyen olcsójános, nálunk te most hét korona felé utazol, most már belátod, hogy vigyázni fogok reád. Mit? Én itt a duplánál is nagyobb vagyok? ugrik ki dühében a ládámból, akkor jó gazdám, tényleg ne égess el, hanem — vágj a szállítómnak a fejéhez. * Az élelmiszerek drágasága mellett mindjobban elviselhetetlenné lesz a fuvardrágaság. Mivel nincs elég igavonó állat, a fuvarosok megfizethetetlen fuvarárakat kérnek. Egyik vidéki építő előadása szerint egy fuvaros olyan árért szállított részére betonnak való vegyes kavicsot, hogy a két lovas szekérrel egy nap alatt 110 K-t keresett. Talán a hatóság mégis tehetne ez ellen. Emeljék fel a mostani rendkívüli időben a fuvardíjat, mint a bérkocsisoknak felemelték, de ne hagyják teljesen a fuvaros kénye-kedve vére, hogy úgy nyúzzák a közönséget, ahogy akarják. Az oroszok nyomában 52. Már tegnap este óta esik az eső, az égen ónszinű felhők úszkálnak, egyformák, ezzel is jellemzi azt a szomorú egyhangúságot, ami ezt a Galiciát jellemzi. Úgy nézünk ki, mint a disznók, mert a sár olyan mint a tenger. Egész nap benn ülök a födözékben, nézek ki és szidom az időt. Unalmas így az élet, nem tudunk semmit sem csinálni. Főzünk-sütünk, eszünk-iszunk, írok, gondolkozom a haza felől és a békéről. Tegnap este kaptam Mariska és Manci leveleit. Kár, hogy arról kell értesülnöm, hogy a túlságos aggodalom egészen megőszíti magukat. Mi dolog ez? Bízzanak csak a jó Istenben, úgy, mint én és akkor meg tudnak nyugodni. A drágaság ellen nem lehet tenni semmit, mindenki érzi vigasztalják ezzel is Magukat. Nem furcsa-e, hogy nekem kell vigasztalni Magukat innen a harctérről. Én erősen hiszek a jó Istenben, bizok a segítségében és teljesen meg vagyok nyugodva. Kövessék a példámat Maguk is. 53. Nagy napunk van ma. A trónörökös őfensége meglátogatott bennünket. Nagy katonai parádé, díszszemle, diszmenet, kitünte mmmmmmmmmsmmmmmmmmsmmmmmmmmmmmm A szabadkőművesek tovább szítják a háborút. Szombati cikkünk találó kiegészítéseképen közöljük le a semleges svejzi tudósítók következő híradását. „Az olasz kamarát valószínűen november 25-én nyitják meg. Az Avanti leleplezése szerint a szabadkőművesek angol-francia unszolásra elhatározták, hogy a kamara összeülésekor Rómában és más városokban, mint májusban, most is hatalmas tüntetéseket rendeznek, hogy Olaszországnak a balkáni akcióban való részvételét kierőszakolják. Az Avanti szerint ennek az agitációnak a rendezőit külföldi arannyal megfizették. Ha a kormány a parlamentet nem védi meg ez új erőszak ellen, akkor a nép nagy többsége maga fog magán segíteni. Az Avanti be tudja bizonyítani, hogy ezek az izgatók többnyire a szabadkőmívességnek, az úgynevezett olasz demokráciának vezető emberei, nagyobbára arcátlan hadseregszállítók, spekulálók és vérszopók. Az izgató sajtó egyre követeli, hár Olaszország vegyen részt a balkáni akciókban. A francia zsoldban álló Popule d’Itália forradalommal fenyegetődzik, ha a kormány nem üzeni meg végre a háborút Németországnak is.“ Tehát megint a szabadkőművesek, kiknek vezető emberei „arcátlan hadseregszállítók, spekulálók és vérszopók.“ Szives figyelembe: Az eddigi legnagyobb magyarországi hadseregcsalás (posztószállítás) főszereplőjének Neumann Lászlónak iratai közt nagymennyiségű részvényt talált a rendőrség — a szabadkőműves Világ című lap részvényeiből. rések stb. foglalták le a délelőttöt. A tiszt urakat, így persze engem is, maga elé rendelte őfensége, mindenki bemutatkozott neki, ő aztán mindenkivel beszélt néhányszót. Tőlem kérdezte, hogy mikor jöttem a harctérre, voltam-e már sebesült, milyen ütközetben voltam már. Feleltem minden kérdésre, aztán kezet fogott velem, jó magyarosan megrázta a kezemet és azt mondotta, hogy gratulál, csak tovább is ily sikerrel harcoljak. Délután ezredünk tisztikara lefényképeztette magát, a képek egy hét múlva készen is lesznek, természetesen haza fogom küldeni, nem tudom megismernek-e? Azonkívül a századunk tisztjei is levetették magukat, így azon képekből többet küldhetek még az isismerősöknek is. 54. Immár elmúlt egy esztendeje,hogy a háború megkezdődött. Ez az esztendő a nagy dicsőségek éve volt, eredménye az, hogy az orosz fut mindenhol, talán sikerül hamarosan olyan csapásokat mérni rájuk, miknek vége az lesz, hogy békét kell kérniök. Ideje is volna már. Mennyi minden veszik kárba a háború miatt. A földek erre gyönyörű termést adtak, majdnem mindenütt el voltak vetve, hanem most nincs, aki le tudná aratni. Azok, akik tehetnék, civilek még most is ugyan, de az oroszok elvitték őket magukkal. Ilyen szomorú alapotok vannak itt. Otthon még ebben is jobb dolguk van ugye? HÍREK. — Gyászünnepély a pécsi katonasiroknál. A pécsi sgélybizottság lelkes agitációja ismét megtalálta az utat a közönség szivéhez s a tegnapi a hősöknek emlékező temetői ünnepély könnyeket fakasztott a jelen voltak szeméből. A virággyüjtő helyeken vasárnap délután és tegnap is egész délelőtt folyt az önzetlen fáradozás, amelyből a pécsi hölgyek közül Bertányi Leóné, özvegy Hoffmann Sándorné, Keresztény Jánosné, dr. Neuman Jakabné, Füchst Emmi, Fürst Stefi, Ratkovics Ilona, Zsolnay-Mattyasovszky Margit ,és Zsolnay-Sikorski Márta vették ki részüket. A közönség kegyeletes áldozatkészségét minden szónál szebben emeli ki az a tény,, hogy a trónkocsik a gyűjtőhelyekről kétezernél több koszorút szállítottak a katonasírokra, amelyek feldíszítésén személyesen is igen sokan fáradoztak. A közönség ez irányú munkásságát előnyösen megkönnyítette Surányi Kálmán temetőfelügyelő azon intézkedése, hogy minden egyes katonasíron az elesett nevét, ezredét, rangját egy cédula tüntette fel. A gyászünnepély egyébként már a délelőtt folyamán kezdődött meg az izraelita temetőben fekvő Zucker Béla és Székács Zsigmond sírjainak megkoszorúzásával. Itt jelen volt Bolgár Tivadar pénztáros a segélybizottság képviseletében, továbbá Kresch . László főhadnagy a Makár utcai tartalékkórház parancsnoka az ottani katonákkal, úgyszintén Braun Ármin temetőgondnok. A síroknál Weisz Gábor, a hitközség titkára mondott megindító beszédet. A központi temetőben pontban délután 3 órakor kezdődött meg az ünnepély a Pécs városa által felállított palériumnál, ahol Pécs városa képviseletében Visy László dr. főispán, Tróber Aladár dr. polgármest