Pécsi Ujlap, 1916. március (10. évfolyam, 49-74. szám)
1916-03-01 / 49. szám
X. évfolyam — 49» Szerda, 1916. iárcius I» f „MZuJlAP“ melléklete. WmB*==----------------------------------;--------------j----------------------------------------------------1_1-------------J—t-l-----n------g-----—----^---------:------------------------1------------------------------------------------1—------=-=- -------—-«l-----------------------------------*--------------- ----------- • - •• A pesti „UJLAP“ és „PÉCSI UJLAP“ eggtiftesen Negyedévre helyben . K. 3-— ||| Negyedévre vidékre K. 4-80 Egy hóra » . K. 1— ||j Egy hóra „ K. 1-60 A .PÉCSI UJ1.AP“ külön vidékre küldve 1 hóra X. 1*— POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: LINDER ERNŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Fees, Lyceum-utca 4. száza. , Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő elefonszáma 650. Rovás Szabadkömives birtokpolitika Tegnap már rámutattunk a rokkantügy címén, hogy a szociáldemokraták analfabéta szerkesztősége kiárendálta egy szóbadgondolkozó szabadkömives tollát és íratott ,vele sok hasábos cikket. Vagy megfordítva volt. Valamelyik bujkáló szabadkőmivesütik ment el a Munkáshoz és belebujt annak a bőrébe, hogy írhasson a szekularizációról, földosztásról. Mert parasztmentes, szekularizáció, földosztás stb. szépen hangzó jelszavak kíséretében,, statisztikai adatokkal kibévelt „tanulmányokban ‘ ‘, és múzeum egyesületekben“, „szabadiskolákban“, iparkodtak a tömegek lelkét fogékonnyá tenni a nagy reformok iránt. A szabadkőmives hatalmi törtetések palástolását a legújabb időben egy mind gyakrabban ismétlődő jelszó kívánja szolgálni: „többtermelés"1. A magyar középbirtok már jórészt elpusztult, a nagybirtokok szétszedésének legbiztosabb eszközéül a „többtermelés“ frázisa kínálkozik. A remény, hogy az intenzíven kihasznált kisbirtok nagy hozadékával a nagybirtok aránylagosan jóval kisebb jövedelme nem fogja felvehetni a versenyt s ily módon szükségkép a nagybirtokok felaprózódása fog bekövetkezni, széleskörű propaganda kifejtésére sarkalja a „demokrata“ elemeket. A többtermeléstől várják szabadkőmiveseink a gabonaárak nagymérvű csökkenését s a munkabérek emelkedését s ezzel „a nagybirtok kiküszöbölését“. A törpebirtokká szaggatott föld azután pompás zsákmánya leend a mozgékony üzérkedésnek s legbiztosabb lehetőséget nyújt a kisbirtokokat összevásárló bankarisztokrácia végleges uralmi berendezkedésére. Azután majd lesz megint nagybirtok. A szabadkőmivesség a „többtermelés“ jelszóval most nagy akció megindításához fogott. Mint a Kelet 1915. decemberi számából értesülünk, Neuschloss, a Régi Hivek páholya kezdeményezésére az összes páholyok „munkába“ vették a többtermelés kérdését, sőt a kassai Resurrexit páholy ilyen irányú „munkáján‘‘ maga Bókay Árpád nagymester is megjelent. A propaganda „demokratikus“ célzatát a Kelet meg is magyarázza a testvéreknek, mondván: „Ha a kis- és középbirtok 20—30%-kal többet termelne, ezzel az ezt produkálni nem tudó vagy nem akaró nagybirtokos birtokát eladni, illetve parcellázni lenne kénytelen“. A kezdeményező Neuschloss, a Régi Hívek páholya körlevélben szólítja fel a többi páholyt, hogy „küldjenek ki 1—2 testvért egy páholyközi bizottságba, melynek feladata lenne létesíteni a többtermelés országos ligáját". El lehetünk készülve, hogy a pécsi Ipot Dániel páholy, amely egyenlőre hol a Múzeum Egyesület ruhájában bujkál, hol a Pécsi segélybizottság címerét kéri kölcsön egy napra, amint megszűnik nagy háborús összelapulása — valami okkal-móddal szintén előtör vagy elősunyit ezzel a kérdéssel. Pedig sokkal hasznosabb munkálatokat teljesíthetnének a magyarságnak, ha azoknak a kérdéseknek taglalásával járulnának hozzá a magyar elmék felvilágosítához, melyekbe született készséggel szakszerűen beledolgozták magukat. Ilyen ügy volna pl. a közélet minden megnyilvánulását egyre szorosabb béklyóba foglaló bankuralom zsarnoksága. Micsoda lendületes felszabadítási akciót szervezhetnének az „áldozatos szivű felszabadítók“, hacsak egy pillanatra is komolyan vennék a demokratikus szabadságról oly nagy hévvel, de kevés őszinteséggel elszavalt tirádáikat. Nem beszélünk a világba. Annak bizonyságára ,hogy a világháború borzalmas pusztításai mennyire „megviselték“ nagybankjainkat, álljanak itt a következő adatok: „A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank betétállománya a múlt évi 470 millió koronával szemben 1916 végén a 600 millió koronát jóval meghaladja s a lezárt üzleti évre részvényenként 170 koronát fog kifizetni. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület betéteinek állománya az elmúlt esztendővel szemben 122 millió koronával emelkedett. Az osztalékot az igazgatóság később fogja megállapítani s az előreláthatólag magasabb lesz a múlt évinél. A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank betétállománya 192 millió koronával emelkedett. Különösen kitűnő eredménnyel dolgozott a bank áruosztálya: az osztalék a múlt évinél nagyobb lesz. A Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság az elmúlt évben szintén különösen az áruüzlet terén fejtett ki széleskörű tevékenységet. A részvényesek osztaléka a tavalyit mindenesetre túl fogja haladni. A Magyar Agrár -s Járadék Bank tiszta nyeresége legalább is eléri a tavalyit. A Magyar Országos Takarékpénztár betétállománya közel 30 millió koronával növekedett. A tavalyinál nagyobb osztalékot fog fizetni. Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár betétállománya közel 20 millió koronával emelkedett. A tavalyinál nagyobb osztalékot fog fizetni. A Magyar Általános Takarékpénztár betétállománya 15 millió koronával emelkedett. Az osztalék mindenesetre nagyobb lesz a tavalyi 28 koronánál. A Belvárosi Takarékpénztár betétállománya 10 millió koronával növekedett. A tavalyinál nagyobb osztalékot fog fizetni“. És most még csak azt kérdezzük, hogy a közéletre egyre nyomasztóbban ránehezedő bankokrácia vagy a befolyásában hanyatló birtokososztály ellen van-e helye a „demokratikus“ felszabadítóhadjáratnak? Szabadkőmives úttörők, az elveket ennyire felrúgni nem szabad és nem illik. B. K. A pécsi Oltáregylet tagjaihoz! A legméltóságosabb Oltáriszentség előtt tartandó imaóráinkra jövő vasárnap március 5-én a belvárosi plébániatemplomban minél nagyobb számban jelenjünk meg ép úgy hétfőn és kedden! Hétfőn március 6-án az egylet elhunyt tagjaiért 7 órakor reggel szentmise lesz a Corpus Christi kápolnában, Zichy Lujza grófnő elnöknő. Oroszok nyomában 117. 1916. január 7. Tegnap délután érkeztem meg, összetörve az út fáradalmaitól. Egészen elpuhított az a pár nap, amit otthon olyan jól töltöttem. Székely százados úr már itt volt, őt táviratilag visszarendelték, aztán a századparancsnokságot oly sok idő múltán átvette. Most csak 50 ember áll rendelkezésemre, de kevés emberrel könnyebb rendelkezni. Míg otthon voltam, igen sok tisztet kapott az ezred. Rettenetes idő járja itt. Gyenge idő van, irtózatos sárral, mégis úgy fázik az ember lába, hogy és félek reumám visszatérésétől. Az oroszok itt támadtak ugyan, míg otthon voltam, de azt mondják, hogy még a tüzérség tönkre tette őket. Nem hiszem, hogy mostanában itt valamit akarjanak csinálni. Ma már régi kis kunyhómban fogok aludni és álmodni az elhagyott kedves otthonról, a jönni nem akaró békéről és a talán boldog jövőről. A jó ég segítsége bizonyára kisérni fog. 118. 1916. január 9. Vasárnap van bár, de nem is tudnám, ha reggel nem kellett volna misére vezényelnem embereimet. Persze én nem mehettem misére. Ezt is csak otthon lehetett megtenni. Az időnk ma is oly rossz, mint volt eddig. Az éjjel fagyott ugyan, de ma délelőtt kisütött a nap, ismét a régi sártenger. Délután beborult, este már esett. A muszka ma már békén van, még ágyúval sem igen lő, úgy látszik érzi, hogy ismét orrukra koppantottunk. Hiszen őnekik igen érzékeny orruk van, de soká szemtelenkednek vele. Székely századost iskolaparancsnoknak vezényelték valami front mögötti tisztiképző iskolába. Most kaptunk egy öreg főhadnagyot, (33 éves), aki egyike az általam ismert legkedvesebb embereknek. Nagyon jól vagyunk vele, nagy muzsikás az öreg. Dolgozunk úgy, mint eddig is, reggeltől estig, este aztán kis bor és tea mellett ábrándozunk, mesélünk a hazáról, békéről. 119. 1916. január 10. Az idő megjavult. Az éjjel fagyott, délelőtt még borult volt, de most délutánra kiderült. Hideg van bár, de mégis jobb, mint a feneketlen nagy sár. A muszka délután rakoncátlankodni kezdett, leadott néhány srapnellt. Az a jó, hogy tüzérségüknek egy jó tulajdonsága van: nem szokott találni. Különösen az a jó tulajdonságuk, hogy odalőnek, ahol nincs ember. Persze ezért mi csak örülni tudunk, eszünkbe sincs, hogy rossz szót ejtsünk az orosz tüzérségre. Természetesen, a mi tüzérségünk oda ad nekik pár tábori csomagot, ezek ugyan olyan helyekre küldik ezeket, ahol emberek is vannak, mire a híresek elhallgatnak. Akkor tartják magukat a legokosabbnak, ha hallgatnak. — Én egészséges vagyok, esténkint köhögök csak egy kicsit, hangom megjött, ugyan most már késő. Itt most semmi kedvem nincs énekelni, hisz már nem vagyok otthon. Tegnap este már megjött az újság. Ennek persze csak örülni tudok. Most egész nap dolgozom, ugyan legtöbbet a kunyhóban, mert ezek írásmunkák, a század dolgairól, írjanak!