Pécsi Ujlap, 1916. március (10. évfolyam, 49-74. szám)
1916-03-29 / 72. szám
X. évfolyam 72. Szerda, 1816. Március 29. „AZ UJLAP“ melléklete. POLITIKAI NAPILAP. fl‘ ,,UJLAP*1 és UILft P*‘ c.iijätesenjfj ~~ ~~ ' ' 1 . Felelős szerfceaító: I D—Myqiaria nInul ,«■ IC Pécs, SorMra . . K . . K 1-80 § LIJ&0&R ER & il. I Hycswm-atea 4. mém. :-t Tolrfw 225L nta. I A „PÉCSI DTLAP* WJI86 viddfcre küldve Ihjra K. 1- jf | A feteles Kae&eaote telA»n em Rovás Két pofon Erkölcsi színjáték I. felvonásban. Hely és szín: a pécsi „Apolló“ mozi kijárati oldala, — folytatás és befejezés a városháza előtt. Idő: vasárnap este, mozi előadás után. Szereplők: két katona, egy úriember és családja, — a feleség és a 17—18 év körüli úrileány. Úgy az úriasszony mint a leány — elegánsak, csinosak, szépek. Előjáték: A férj megállapodik a familiával abban, hogy a mozi előadás után a kijáratnál vagy a városháza előtt találkoznak, mivel ő a legkisebb érdeklődést sem mutatja a mozivásznon lepergő „A Sátán kutyája“ és „Muki házasodik“ című kétezer méter sláger filmek élvezésére, m így a famíliának a moziba való biztonságba helyezése után beült az „Otthonba“, a neki mindennél kedvesebb „alsós kártyapartié“-hoz. Tizenegykor a férj az órájára pillant, felugrik, tyüri az áldóját, a családomat kell hazakisérnem, majdnem elkéstem, — fizet, távozik. A városháza elé siet, egy szivarra gyújtva, nyugodtan várakozik. 11 óra 5 perc: az előadásnak vége, a moziból tódul ki a közönség, — az eső sűrűn permetez. A publikum nagyon vegyes; idős és fiatal urak hölgyek, — mesterlegények, inasok, szolgák, szobalányok, szakácsnők, katonák, — s kézen vezetett apróságok tapiskálnak a csillogó aszfalton. A közönség széledni kezd. Az úriasszony és leány körültekint, nézegetnek jobbra-balra, keresik a „papát“. Ez a körültekintgetés nézegetődés „gyanús körülménynek“ tűnik föl két „hadfi“ szemében, — mindkettő pelyhedező bajuszú siheder rekruta, széles nemzetiszín pántlika a sapkájukban, falusiak. Az egyik: Oldalba böki kollégáját, — aki épp akkor csípte meg egy mellette elhaladó kövér szolgáló karját, és hangosan arcátlanul jegyzi meg: — Einnye komám, de fájintos keét „tyuk“ ez la! . . . A másik: honne’ elég jó képnek, bizonyosan nem találják, akit keresnek. Az egyik: Nédd csak Ja, megint tekingélnek, de uláccik nincs „pasas“ ... A másik: Akko hát „lógjunk“ utánuk... A két hölgy is észreveszi a két bakát, — megfordulnak és meggyorsítják lépteiket, a katonák utánuk és egészen illetlen közelségben haladnak a nyomukban, néha mellettük, — az úriasszony nem mer szólni, mire a bakák vérszemet kapnak és erősen szemtelenkedve fűzik tovább durva, ostoba, faragatlan beszédjüket: — ne siessenek úgy „kicsikék“, hiszen mink is arra megyünk haza, stb. Az úriasszony megsokalja a dolgot, tiltakozik, — és pofont helyezett nekik kilátásba arra az esetre, ha rögtön el nem takarodnak és tovább szemtelenkednek. Az egyik baka: Ejj ha! nédd csak komám, itt még holmi „pofonok“ is lesznek... A másik: Uhün, jó „bőrök“___ Az egyik: Pláne ez a kicsike millen egy „vas lyuk“ ... És most már egymást érik a drasztikus kaszárnya viccek, kiszólások. A leány pirul, és az úriasszony nem mer most már szólni egy szót sem. Közben a városháza elé érnek, a babák állhatatosan követik őket. A férj megpillantja családját és feléjük siet, a katonák is észreveszik a „cibilt“ és az egyik arcátlanul jegyzi meg: No hát maguk tán ezt várták a „rongyos cibilt“hiszen ezzel még nem is érdemes „kikezdeni“ .. . A férj odaér, látja a katonákat, az aszszony izgatottan panaszkodik, hadarva elmondja a történteket, a leány csendesen sirdogál... A férj átlátja a helyzetet és az egyik hozzá legközelebb álló bakának egy hatalmas pofont ad, balról. A baka erre kidülleszti a mellét, a másik közben elhúzódik és gőgösen mondja: Mit még maga pofoz?! — de ekkor már elcsattan a másik művésziesen leadott takaros pofon is, a baka jobbfelőli képén is tapogatja a tüzes pofon helyét, — körülnéz ... A Király utca felől kardcsörtetés, sarkantyupengés... egy tiszt alakja bukkan fel a sarkon, a villany sápadt fényénél megcsillannak köpenye gombjai... A férj karonfogja a hölgyeket, és a bakák sietve eltűnnek. Karakas Imre, Bolgár Tivadar kiadta a segélybizottság 100-ik jelentését A pécsi segélybizottság századik jelentése Bolgár Tivadar fényes győzelme. Amikor a pécsi segélyalap megnőtt arányairól beszámol, egyúttal a saját munkásságát adja. A segélybizottság századik jelentését ugyanazzal a lelkes odaadással írja, mint majdnem két esztendővel ezelőtt, a legelsőt. E kettő között önzetlenül végzett, becsületes munka áll. Néhány átvirrasztott éjszaka az íróasztal mellett. Soksok töprengés új módját találni a pénzszerzésnek, ötletekkel, új eszmékkel adakozásra bírni azt a közönséget, amelyet a háború drágasággal sújtott. Ez így mind, ami az első és századik jelentés között terpeszkedik egyetlen egy ember munkásságából születik meg. Bolgár Tivadar — a pécsi segélybizottság. ő számol, ő könyvel, ő ir. Rendez kiállítást, teremt mentőkocsit. Minden eszközt megragad, hogy növelje a segélyalapot. És mindezt csak úgy mellékmunkaként, mert hivatali elfoglaltságát is felfokozta a háború. Nem kér elismerést, nem kap kitüntetést. Bolgár Tivadarnak kitüntetése, öröme, ha kérő hangjának visszhangja támad. Ha adomány érkezik a vak katonáknak, vagy hadiárváknak. És Bolgár Tivadarnak szerencséje van, mert a pécsi közönség a háborúval járó nélkülözésekben, a drágaságban is hallgatott szívének nemesen csendülő hangjára, áldozott filléreivel a haza oltárára. Az a százhetvenezer korona Pécs város közönségének filléreiből gyűlt egybe. Nem ezrrek közt turkáló hadseregszállítók, hanem egyszerű emberek, hivatalnokok, munkások, kereskedők, diákok, gyermekek adták öszsze. Azért ennek a pénznek, a mi szemünkben nem csak pénz értéke, hanem erkölcsi értéke is van. Olyan erkölcsi értéke, amelynek nincs árfolyama, csak nagysága. Éhez a filléreit áldozó egyszerű, becsületes, hazafias érzésű pécsi közönséghez a szeretet kérő hangján szólt száz ízben Bolgár Tivadar a segélybizottság nevében. És mindig eredménnyel. Míg ő százszor szólhatott, mi csak egyetlen egyszer ragadtuk meg az alkalmat, hogy lelkes, önzetlen munkásságát kiemeljük. Az az eredmény, amelyet elért győzelme Bolgárnak is és a pécsi közönségnek is. Erre a győzelemre büszkék vagyunk, azért hivalkodunk vele ezen a helyen is. A tejhiány enyhítése Örömmel konstatáljuk, hogy a város vezetősége a legutóbb tartott tej ankét óta sem pihent, hanem újabb tejmennyiség beszerzésén fáradt, mégpedig eredménnyel. Szomorú is volt, hogy a békeidőben Pécsre került cirka 13.000 liter tej helyett most annak csak harmadrésze, mintegy 4500 liter áll a közfogyasztás rendelkezésére. Az általános drágaság mellett fokozódott a tejszükséglet. A lábadozó katonaság, a gyermekek és betegek táplálása, az ingyentejintézmény mind nagyobb mértékben veszi igénybe a tejkontingenst. A város által Pécsre dirigált tejkvantum teljesen elveszett volna a pécsi közönség számára. 700 liter tejet ugyanis Eszék városa akart elvonni a Schaumburg-Lippe hercegi uradalomtól. A város közbelépése nemcsak ezt mentette meg, hanem még 600 litert szerzett a pécsi piacnak. Ezen felül a pécsi tejárusok is jobbára csak a város közvetítése mellett tudták megtartani eddigi tejforrásaikat, úgyhogy a jelenleg Pécsre kerülő tejmennyiségnek körülbelül háromnegyed része a város vezetőségének gondos közbenjárásának eredménye. Országos versengés folyik a tejért. Budapest, Bécs és hazánk nagyobb városai egymásra licitálnak az árak tekintetében. Ilyen körülmények között a közélelmezési ügyosztály gondossága minden dicséretet megérdemel, amikor a t és egyi uradalommal április 1-től újabb 300 liter tejmennyiség Pécsre szállítására kötött szerződést. A város vezetősége azonban továbbra is éberen fog őrködni a tejmennyiségek gyarapításán. Most egyébként még nehezen megy a dolog, mert az uradalmak a zöldtakarmány hiányát sínylik. Amint a legelőre lehet hajtani a teheneket, a Pécsre szállítandó tejmennyiség el fogja érni a múlt év októbere előtti átlagot, ami 6500 liter volt. Bg. Társadalmi jótékonyság Háborús adományok A közönség kifogyhatatlan jótékonysága minden nap jelentkezik, hogy a háborús szükségleteknek kielégítésére szolgáló alapokat növelje. A jótékonyság gyakorlása ma már megszokássá vált. Ez a dicséretes szép vonása társadalmunknak mind szélesebb körben terjed, mind többeket von be s igy napról-napra akadnak nemes szivü emberek, akik a segélyalapokat, a jótékony célt szolgáló intézményeket adományaikkal támogatják. A mai nap eredményéről adnak számot az alább közölt adatok: