Pécsi Ujlap, 1916. március (10. évfolyam, 49-74. szám)

1916-03-29 / 72. szám

X. évfolyam­­ 72. Szerda, 1816. Március 29. „AZ UJLAP“ melléklete. POLITIKAI NAPILAP. fl‘ ,,UJLAP*1 és UILft P*‘ c.iijät­esenjfj ~~ ~~ ' ' 1 . Felelős szerfceaító: I D—Myqiaria nInul ,«■ IC Pécs, SorMra . . K . . K 1-80 § LIJ&0&R ER & il. I Hycswm-atea 4. mém. :-t Tolrfw 225L nta. I A „PÉCSI DTLAP* WJI86 viddfcre küldve Ihjra K. 1- jf | A feteles Kae&eaote tel­A»n em Rovás Két pofon Erkölcsi színjáték I. felvonásban. Hely és szín: a pécsi „­Apolló“ mozi kijá­rati oldala, — folytatás és befejezés a város­háza előtt. Idő: vasárnap este, mozi előadás után. Szereplők: két katona, egy úriember és családja, — a feleség és a 17—18 év körüli úrileány. Úgy az úriasszony mint a leány — elegánsak, csinosak, szépek. Előjáték: A férj megállapodik a familiával abban, hogy a mozi előadás után a kijáratnál vagy a városháza előtt találkoznak, mivel ő a legkisebb érdeklődést sem mutatja a mozi­vásznon lepergő „A Sátán kutyája“ és „Mu­­ki házasodik“ című kétezer méter sláger fil­mek élvezésére, m így a famíliának a moziba való biztonságba helyezése után beült az „Otthonba“, a neki mindennél kedvesebb „al­sós kártyapartié“-hoz. Tizenegykor a férj az órájára pillant, felugrik, tyüri­ az áldóját, a családomat kell hazakisérnem, majdnem el­késtem, — fizet, távozik. A városháza elé siet, egy szivarra gyújtva, nyugodtan vára­kozik. 11 óra 5 perc: az előadásnak vége, a mozi­ból tódul ki a közönség, — az eső sűrűn per­­metez. A publikum nagyon vegyes; idős és fiatal urak hölgyek, — mesterlegények, ina­sok, szolgák, szobalányok, szakácsnők, ka­tonák, — s kézen vezetett apróságok tapis­­kálnak a csillogó aszfalton. A közönség széledni kezd. Az úriasszony és leány körültekint, nézegetnek jobbra-bal­­ra, keresik a „papát“. Ez a körültekintgetés nézegetődés „gyanús körülménynek“ tűnik föl két „hadfi“ szemében, — mindkettő pely­­hedező bajuszú siheder rekruta, széles nem­­zetiszín pántlika a sapkájukban, falusiak. Az egyik: Oldalba böki kollégáját, — aki épp akkor csípte meg egy mellette elhaladó kövér szolgáló karját, é­s hangosan arcát­lanul jegyzi meg: — Einnye komám, de fájintos keét „tyuk“ ez la! . . . A másik: honne’ elég jó k­épnek, bizonyo­san nem találják, akit keresnek. Az egyik: Nédd csak Ja, megint tekingél­­nek, de uláccik nincs „pasas“ ... A másik: Akko hát „lógjunk“ utánuk... A két hölgy is észreveszi a két bakát, — megfordulnak és meggyorsítják lépteiket, a katonák utánuk és egészen illetlen közelség­ben haladnak a nyomukban, néha mellettük, — az úriasszony nem mer szólni, mire a ba­kák vérszemet kapnak és erősen szemtelen­kedve fűzik tovább durva, ostoba, faragat­lan beszédjüket: — ne siessenek úgy „kicsikék“, h­iszen mink is arra megyünk haza, stb. Az úriasszony megsokalja a dolgot, tilta­kozik, — és pofont helyezett nekik kilátásba arra az esetre, ha rögtön el nem takarodnak és tovább szemtelenkednek. Az egyik baka: Ejj ha! nédd csak komám, itt még holmi „pofonok“ is lesznek... A másik: Uhün, jó „bőrök“___ Az egyik: Pláne ez a kicsike millen egy „vas lyuk“ ... És most már egymást érik a drasztikus kaszárnya viccek, kiszólások. A leány pirul, é­s az úriasszony nem mer most már szólni egy szót sem. Közben a városháza elé érnek, a babák állhatatosan követik őket. A férj megpillantja családját és feléjük siet,­­ a katonák is észreveszik a „cibilt“ és az egyik arcátlanul jegyzi meg: No hát maguk tán ezt várták a „rongyos cibilt“h­iszen ezzel még nem is érdemes „ki­kezdeni“ .. . A férj odaér, látja a katonákat, az asz­­szony izgatottan panaszkodik, hadarva el­mondja a történteket, a leány csendesen sir­­dogál... A férj átlátja a helyzetet és az egyik hozzá legközelebb álló bakának egy hatalmas po­font ad, balról. A baka erre kidülleszti a mel­lét, a másik közben elhúzódik és gőgösen mondja: Mit­ még maga pofoz?! — de ek­kor már elcsattan a másik művésziesen lea­dott takaros pofon is, a baka jobbfelőli ké­pén is tapogatja a tüzes pofon helyét, — kö­rülnéz ... A Király­ utca felől kardcsörtetés, sarkantyupengés... egy tiszt alakja bukkan fel a sarkon, a villany sápadt fényénél meg­csillannak köpenye gombjai... A férj karon­­fogja a hölgyeket,­­ és a bakák sietve el­tűnnek. Karakas Imre, Bolgár Tivadar kiadta a segély­bizottság 100-ik jelentését A pécsi segélybizottság századik jelen­tése Bolgár Tivadar fényes győzel­me. Amikor a pécsi segélyalap meg­nőtt arányairól beszámol, egyúttal a saját munkásságát adja. A segélybizottság száza­dik jelentését ugyanazzal a lelkes odaadás­sal írja, mint majdnem két esztendővel ez­előtt, a legelsőt. E kettő között önzetlenül végzett, becsületes munka áll. Néhány át­virrasztott éjszaka az íróasztal mellett. Sok­sok töprengés új módját találni a pénzszer­zésnek, ötletekkel, új eszmékkel adakozásra bírni azt a közönséget, amelyet a háború drágasággal sújtott. Ez így mind, ami az első és századik jelentés között terpeszke­dik egyetlen egy ember munkásságából szü­letik meg. Bolgár Tivadar — a pécsi segély­bizottság. ő számol, ő könyvel, ő ir. Rendez kiállítást, teremt mentőkocsit. Minden esz­közt megragad, hogy növelje a segélyalapot. És mindezt csak úgy mellékmunkaként, mert hivatali elfoglaltságát is felfokozta a háború. Nem kér elismerést, nem kap kitüntetést. Bolgár Tivadarnak kitüntetése, öröme, ha kérő hangjának visszhangja támad. Ha ado­mány érkezik a vak katonáknak, vagy hadi­árváknak. És Bolgár Tivadarnak szeren­cséje van, mert a pécsi közönség a háború­val járó nélkülözésekben, a drágaságban is hallgatott szívének nemesen csendülő hang­jára, áldozott filléreivel a haza oltárára. Az a százhetvenezer korona Pécs város közön­ségének filléreiből gyűlt egybe. Nem ezrrek közt turkáló hadseregszállítók, hanem egy­szerű emberek, hivatalnokok, munkások, kereskedők, diákok, gyermekek adták ösz­­sze. Azért ennek a pénznek, a mi szemünk­ben nem csak pénz értéke, hanem erkölcsi értéke is van. Olyan erkölcsi értéke, amely­nek nincs árfolyama, csak nagysága. Éhez a filléreit áldozó egyszerű, becsüle­tes, hazafias érzésű pécsi közönséghez a szeretet kérő hangján szólt száz ízben Bol­gár Tivadar a segélybizottság nevében. És mindig eredménnyel. Míg ő százszor szólha­tott, mi csak egyetlen egyszer ragadtuk meg az alkalmat, hogy lelkes, önzetlen munkás­ságát kiemeljük. Az az eredmény, amelyet elért győzelme Bolgárnak is és a pécsi kö­zönségnek is. Erre a győzelemre büszkék vagyunk, azért hivalkodunk vele ezen a he­lyen is. A tejhiány enyhítése Örömmel konstatáljuk, hogy a város ve­zetősége a legutóbb tartott tej ankét óta sem pihent, hanem újabb tejmennyiség be­szerzésén fáradt, még­pedig eredménnyel. Szomorú is volt, hogy a békeidőben Pécsre került cirka 13.000 liter tej helyett most an­nak csak harmadrésze, mintegy 4500 liter áll a közfogyasztás rendelkezésére. Az álta­lános drágaság mellett fokozódott a tejszük­séglet. A lábadozó katonaság, a gyermekek és betegek táplálása, az ingyentej­intéz­mény mind nagyobb mértékben veszi igény­be a tejkontingenst. A város által Pécsre dirigált tej­kvantum teljesen elveszett volna a pécsi közönség számára. 700 liter tejet ugyanis Eszék vá­rosa akart elvonni a Schaumburg-Lippe hercegi uradalomtól. A város közbelépése nemcsak ezt mentette meg, hanem még 600 litert szerzett a pécsi piacnak. Ezen felül a pécsi tejárusok is jobbára csak a város köz­vetítése mellett tudták megtartani eddigi tejforrásaikat, úgyhogy a jelenleg Pécsre kerülő tejmennyiségnek körülbelül háromne­gyed része a város vezetőségének gondos közbenjárásának eredménye. Országos versengés folyik a tejért. Buda­pest, Bécs és hazánk nagyobb városai egy­másra licitálnak az árak tekintetében. Ilyen körülmények között a közélelmezési ügy­osztály gondossága minden dicséretet meg­érdemel, amikor a t é­s e­g­y­i uradalommal április 1-től újabb 300 liter tejmennyiség Pécsre szállítására kötött szerződést. A város vezetősége azonban továbbra is éberen fog őrködni a tejmennyiségek gyara­pításán. Most egyébként még nehezen megy a dolog, mert az uradalmak a zöldtakarmány hiányát sínylik. Amint a legelőre lehet haj­tani a teheneket, a Pécsre szállítandó tej­­mennyiség el fogja érni a múlt év októbere előtti átlagot, ami 6500 liter volt. Bg. Társadalmi jótékonyság Háborús adományok A közönség kifogyhatatlan jótékonysága minden nap jelentkezik, hogy a háborús szükségleteknek kielégítésére szolgáló ala­pokat növelje. A jótékonyság gyakorlása ma már megszokássá vált. Ez a dicséretes szép vonása társadalmunknak mind széle­sebb körben terjed, mind többeket von be s igy napról-napra akadnak nemes szivü emberek, akik a segélyalapokat, a jótékony célt szolgáló intézményeket adományaikkal támogatják. A mai nap eredményéről adnak számot az alább közölt adatok:

Next