Pécsi Ujság, 1894. április (13. évfolyam, 77-102. szám)
1894-04-21 / 95. szám
1894. április 21. szövetség, Progress-páholy. A menetet ismét egy szakasz rendőr zárta be, melydélután 4 órakor ért a City Hallhoz. A City Hall-on óriási magyar lobogó lengett, mellette ki voltak tűzve az Egyesült Államok s New-York zászlói, mind félárbocra húzva. Itt a százasbizottság, a 48-as agghonvédek, a vendégek és a magyar dalárda kiváltak a sörből s a díszhelyen állottak föl. Ekkor a szabadságharangon elütötték a 92 ünnepi konditást, mire a cigányzenekarok a Kossuth-nótára zendítettek rá. Ezek végeztével a magyar dalárda elénekelte a „Szózat“-ot. Aztán ismét elindult a menet s a Grand Streeten szétoszlott. Este a Cooper Union helyiségében gyászgyűlés volt, melyen amerikai előkelőségek tartottak gyászbeszédeket. — Tanítók egyetemes gyűlésének előértekezlete. Az 1896-ban Magyarország ezeréves fönnállásának örömére tartandó nagy nemzeti ünnepet az országnak számos testületei kongresszusok, országos gyűlések által fogják megülni, így Magyarország tanítói s tanári testületei országos gyűlések által akarják emelni az ünnepek sikerét. A Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága az 1893. évi Szt.-Istvánnapi nagygyűlésen foglalkozva e tárgygyal, kimondta, hogy a honfoglalás nagy tényének emlékezetére és ünneplésére a népoktatás országos ügyeinek megvitatása végett 1896-ban egyetemes tanítógyűlést fog egybehívni Budapestre, amelyen az ország összes tanári és tanítói egyesületek küldöttei vennének részt.— A tanítók Országos Bizottsága Magyarország összes tanári és tanítói testületeihez és egyesületeihez fölhívást bocsájtott ki, a mely a tanári és tanítói egyetemi gyűlés keresztülviteli módozatainak megvitatása végett közös tanácskozásra kéri 4—5 tag megjelenését, akik egy-egy testület kiküldöttei legyenek. Az értekezletet f. évi május hó 14-én, pünkösd hétfőjén d. e. 10 órakor a budapesti Lipót utcai városháza tanácstermében fogják megtartani. — A difteritisz ellen. Egy helybeli családapa volt nálunk tegnap, s arra kért bennünket, hogy a közjó előmozdítására közölnék a következő esetet: Fiam megbetegedett difteritiszben s a baj oly rohamosan fejlődött, hogy az orvosok lemondtak a fiú életben maradásáról. Ekkor ő kétségbeesésében a fiúnak naponként két kástól — a közbe eső szók el voltak mosódva, mintha könyek hullottak volna reájok. Itt a doktor elhallgatott, hogy gondolatait rendezze vagy talán azért, mert félt, hogy könyeinek kitörése majd elfátyolozza hangját s ezt én észre fogom venni. Kis idő múlva aztán folytatta. — Első pillanatra összes reményeimet láttam romba dőlni. Elhatároztam, hogy véget vetek életemnek, de nemes módon. Letettem a szigorlatot s egyike lettem a legmerészebb orvosoknak. Ott voltam a kolerabeteg ágyánál, tanulmányoztam a typhust, a vörhenyt és difteritiszt s egyik démon sem nyújtotta ki felém kezeit. így tettem szert hírre, így szereztem tapasztalatokat épp akkor, mikor halni vágytam. De már most nem kívánok meghalni. Biztos forrásból tudom, hogy Róza férjével ebben a városban van ; tudom azt is, hogy tönkre mentek, hogy nyomorban varrnak; tudom azt is, hogy az a nyomorult az én bálvány képemet — veri. Veri az istentelen! Élni akarok, föl akarom őket keresni; s ha igaz, akkor — akkor az Isten legyen izgalmas annak a nyomorultnak, én nem kegyelmezek! Megállt. Arca lángvörös lett, erei kidüledtek, keze görcsösen ökölbe szorult, úgy nézett maga elé, aztán hirtelen kezét nyújtva, eltávozott mellőlem. Talán megbánta, hogy ennyit is mondott, kanálka közönséges petróleumot adagolt, s íme a fiú szemlátomást javult, s most már egészséges is. Orvosaink figyelmébe ajánljuk az esetet, ők bírálják meg csak, ugyan a petróleum-adagolás mentette-e meg a fiút? • — A Pesach-ünnepi istentisztelet sorrendje a pécsi izr. templomban. Pénteken, f. hó 20-án 17 órakor esti ima. Szombaton, 21-én délelőtt 1210 órakor Musaf-ima, magyar hitszónoklattal, este t17 órakor esti ima. Vasárnap, 22-én délelőtt 10 órakor Musaf-ima. A pécsi izr. népiskola szegénysorsú tanulói számára föntartott tápintézetről a hitközség elöljárósága a következő jelentést bocsátotta ki: Ezen intézmény Wertheimer Jakab hitk. elnök, Glass Herman és Schwabach Zsigmond elöljárósági tagok buzgólkodása folytán 1893. december hóban létesült s áldásos működése a téli hónapok folyamán tartott. A szegény iskolai tanulók naponta fél 12 órakor vonultak egy tanítónő vezetése mellett a tápintézet helyiségébe, hol 3 tál ételt nyertek s a szokásos asztali imát végezték. Étkezés után ismét a tanítónő vezetése mellett vonultak az iskolába. Az étkezés alatt folyton jelen voltak felváltva hitközségünk tagjai. A nőegylet 1. választmányi tagjai is szives készséggel vállalták el a felügyeletet s naponta 2 hölgy gyakorolta e tisztséget. A tápintézet 1893. december hó 7-én nyílt meg és 1894. március 3-ig, tehát 12 héten át 50—60 gyermektől volt látogatva. Kiadatott összesen 4232 adag étel, melyekért 20 krajcárjával 846 forint 40 krajcárt fizettünk ki. Az intézmény fönnállását a következő nagylelkű adakozók tették a nevük mellé jegyzett összegekkel lehetővé: Engel Mihály, dr. Fürst Győző, Oblath Adolf, Reinfeld Imre, Ullmann Károly 30—30 forintot; Csepregi Schapfinger Gusztáv, Hirschfeld Soma 25—25 irtot; Krausz Béni, Krausz Simon, J. Engel József, Justus Miksa, Wertheimer Jakab 20—20 frtot (és utóbbi egy nagy hordó káposztát); Neubauer Adolf, dr. Szilassi Zsigmond, dr. Stein Henrik, Schwabach Zsigmond, dr. Wallerstein Bódog, Füchst Arnold 15—15 frtot; az izr. iskolaszék tagjai 14 forintot; Alt és Böhm, Blauhorn Izidor, Deutsch Ádám, J. Engel Gyula, Engel Lajos, Eisner Dóci, Fürst Gyula, Friedmann József, Glass Herman. Elgondolkodva a hallottak fölött, folytattam sétámat. dr. Goldberger Ignác, Grünhut Károly, Herczeg testvérek, Jakobovits Adolf, Justus Lipót, Krausz Jakab, Krausz Mór, dr. Krausz Jenő, Kohn Herman, Klein Jakab, dr. Kaufer Jenő, Kämpfner Lipót, Krausz Miksa, Lőwy Adolf, Mitzki Mór, Mezei Zsigmond, Mautner Fülöp, Marton Miksa, Naschitz Adolf, dr. Nemes Vilmos, Neumann öt társa, Paunz Jakab, Paunz Gábor, Paunz Adolf, dr. Pintér József, Pollák Soma, Präger János, Reich Mór, Rothmüller Károly, Stern Károly, Spitzer Jakab, Spitzer Ignác, Spitzer Lajos, Stern Mór utódai, Stern Mór, Spitzer Béni, Seligman Márk, Taussig Zsigmond, Tauszig Ármin, Regále bérlők, Weiller N. János 10—10 frtot, Grün Ignác, Spitzer Ádám, dr. Mendl Lajos, Stern Mór, Dorner és Hartman, Deutsch Lipót, dr. Schwartz Frigyes, Schiller József, Weisz Zsigmond és Armin, Cs. Schapringer Berta, ifj. Lőwy Adolf, Fodor Béla, Lang Jenő 5—5 frtot; özv. Steiner Lázárné 4 frtot; Kupfer Mór, Schützer Sámuel 3—3 frtot; Eisner József , Braun Gábor, Grün Bernát, Raab Gábor, Fürst Zsigmond, Schön Károly, Steiner Fülöp 2—2 frtot; Podvinetz Károly, Leichtner Mór 1—1 frtot. Főösszeg: 1006 frt. Kiadás volt: 4232 adag étel a 20 kr. Fölszerelés 78 frt 15 kr. Tanítónő fizetése 45 frt. Fűtőanyag ..24 frt 25 kr. Egyenleg 12 frt 20 kr. Összesen 1006 frt. Az intézmény ez idei működéséről beszámolva, hálás köszönetet mond az elöljáróság a nemesszivü jóltevőknek azon kérelem kapcsán, hogy eme jótékony inintézményt, mely a jövő tanévben már a hitközség helyiségeiben lesz elhelyezve, a jövőben is tőlük telhetőleg gyámolitani kegyesek lesznek. — Mérgezés színes harisnya által. Bonyhádról írják lapunknak : Néhány nap előtt a volt orthodox rabbi özvegye önkezűleg tyúkszemét vágta meg, mely műtét után a vágás helyén vér áradt. Az öreg asszony ennek dacára színes harisnyát öltött a vérző lábra, miáltal vérmérgezés állott be. A láb megdagadt, és a megjelent orvos, Oblath dr. mást nem ajánlhatott, minthogy a láb amputáltassék, hogy az asszonyt életben tartsa. Az asszony eleinién vonakodott, és mire meggondolta a dolgot, és újra hivatta az orvost, akkor már későn volt. 19-én a vérmérgezés következtében meghalt, hogy vége közeleg, kis gyermekét kérte magához. Hosszan nézte, szeme könynyel telt meg. — Ki viseli majd gondodat, szegény árvám, ha én meghalok ? — Majd leszek én atyja, asszonyom — nyugtassa meg magát. — Feleltem neki. Ő rám nézett, először csodálkozva, aztán lassanként kezem után nyúlt. Fölült ágyában, majd egész teste remegni kezdett s e kiáltással: „Elemér!“ —nyakamba borult. S én ott ültem az ágya mellett, átölelve tartottam rám hajló testét, hallgattam mindig lassúbb szívverését, mig az teljesen elállt. Karjaim közt halt meg . . . Még tovább is folytatta volna tán szavait, de a kis leány egy pillangót látott meg s azt szerette volna megfogni. Kicsiny ujjával rámutatva igy szólt: — Papa! édes papa! ni.. . Boldogságtól reszkető kézzel ölelte át a kis teremtést s csak annyit felelt rá: — Szegény kis gyermekem ! — Remélem, doktor úr, most már lesz szerencsénk önhöz a társaságban is. — Hová gondol, találok én most otthon is szórakozást! „Pécsi Újság“ * Két hétre a fönnebb leírt jelenet után ismét találkoztam vele, de nem volt egyedül: egy kis leánygyermeket vezetett a jobb kezén. Már messziről meglátott s megszólított: — Jó reggelt! Jó reggelt! — Alázatos szolgája Boros uramnak. Nos hogyan van ? — Köszönöm, mióta kis leánykám van, azóta ismét a régi jókedvű ember vagyok. — Kis leánykája ? — Nagyon bárgyú arcot vághattam, mert hangosan elkacagta magát. — Vagy úgy! Hiszen ön nem tudhatja, hogy tettem szert reá. — Igazán kiváncsi vagyok. — No lássa, a múltkor addig mondottam el önnek a történetet ugyebár, hogy Róza ebben a városban lakik ? Nos hát rájuk akadtam. A férj éppen deliriumban volt a sok pálinkától, egészen elállatiasodott, a nő halálos betegen feküdt az ágyban, a leányka egy padon ült és sírt. Nem, nem a boszúra gondoltam ekkor, az orvos lépett bennem előtérbe. A férfiút a kórházba szállíttattam, a haldoklót gyógykezeltem — nem ismert rám. Érezte, Dömei A. 8