Pedagógiai Műhely, 1992 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - KÖZOKTATÁS - Lengyel László: Nevelőotthoni múlt és jelen. Az oktatás-nevelés specifikumai Berkeszen

Lengyel László: NEVELŐOTTHONI MÚLT ÉS JELEN (Az oktatás-nevelés specifikumai Berkeszen) Berkesz kis község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a 4-es főút­vonal mellett, 30 km-re a megyeszékhelytől és 20 km-re Kisvárdától. Lakosainak száma 800 fő. Vasútállomása nincs, autóbuszjárat érinti a falut naponta háromszor. Berkesz község története összefonódik a főúri családok történetével, akik a falu és határának birtokosai voltak. A Vay-család az 1400-as évektől 1944. októberéig birtokolta a községet. A XIX. század máso­dik felében építették fel azt az impozáns kastélyt, amely jelenleg neve­lőotthonként funkcionál. A Vay-grófok kastélyára az 1952-54-es években hatmillió forintot fordított az állam, hogy gyermekotthon cél­jára alkalmassá váljék. Az ottani élet tervezését, beindítását a kiváló pedagógiai adottsá­gokkal, remek szervezőkészséggel és gazdag tapasztalatokkal rendel­kező Barna Lajosra bízták. 1954. október 28-án költöztek be az első lakók a balkányi gyermekotthon­ból, összesen 74 fiú. A gyermekotthon első lakói és dolgozói megfeszített munkával tették lakhatóvá a 9 évig gazdátlan főúri kastélyt. A későbbi években - a mai napig - több új épü­lettel, helyiséggel bővült az intézet. Jelenleg a nevelőotthon főépületének és a 16 tantermes általános is­kolán kívül, 24 szolgálati lakás és 14 egyéb épület és építmény fenntar­tásáról és állagának megóvásáról kell gondoskodni, valamint a 14 hektáros természetvédelmi területként kijelölt park gondozásáról. Az 1960-as évek elején az intézményt 300 férőhelyesnek nyilvání­tották, aminek következtében a létszám megemelkedett, végtelenül zsú­folt lett, kialakult egy a gyermeki élettől idegen "kaszárnya-típusú" nevelőotthon. Ez a zsúfoltság 1989-ig meg is maradt. Változás kb. két 17

Next