Pedagógiai Műhely, 2010 (35. évfolyam, 1-3. szám)
2010 / 3. szám - SZEMLE - Máriás József: Hasznos segédkönyvek az irodalom oktatóinak [recenzió]
számhoz kérték József Attila hozzájárulását, melynek gyümölcse A Dunánál című költemény. A kötet tanulmányainak írói a vers műfaji megjelöléseként nevezik azt alkalmi ódának, az emlékezés versének, gondolati költeménynek, történetfilozófiai ódának, a múlthoz való viszony versének, az emlékezés versének, programversnek, Európa eszméjét sugárzó műnek, létkölteménynek és költői hitvallásnak, a gondolati költészet mesterművének, József Attila „kozmogóniájának”, világképének egyik legteljesebb darabjának. Mindenik találó, igaz definíció. A költemény genezise, keletkezéstörténete hátterének megismeréséhez segít hozzá Tverdota György tanulmánya, amely a verssel egy időben írott mélylélektani tanulmányokban fölemlített és a költeménybe foglalt életrajzi elemek közti párhuzamokra, illetve ellentmondásokra vet fényt. „1936 májusában, amikor saját legszemélyesebb és legsúlyosabb lelki bajaival viaskodik, s ugyanakkor magára veszi annak a közösségnek a gondjait, amelyhez tartozónak tudja magát.” A Duna a folyam mentén élő magyarság történelme, valamint magyarságot és a szomszéd népeket összekötő szimbólumaként történő megjelenítésének gazdag hagyománya van a magyar irodalomban. Ezt teljesíti ki József Attila költeménye is. „A folyam hullámainak képe a versben két alapvető funkciót tölt be: egyrészt az emberi létfolyamatnak, az emberiség nemzedékeinek metaforája, másrészt a történelmi magyarság, az egymásra törő nemzetiségek, magyarok és nem magyarok, a Dunamedence metonimiája.” (Bécsy Ágnes) Ennek a megjelenítését, elmélyült és sokoldalú elemzését nyújtják a kötetben közölt tanulmányok. Bori Imre, Szabolcsi Miklós, N. Horváth Béla, Trencsényi-Waldapfel Imre, Pálmai Kálmán, Tverdota György, Sárközy Péter, Kántor Lajos, Németh G. Béla, Bókay Antal, Alföldy Jenő, Bécsy Ágnes írásai a költemény mélyrétegeibe ásnak le, felhozva, felmutatva annak rejtett kincseit - gondolati-eszmei, illetve művészi vonatkozásban egyaránt. József Attila eszme- és gondolatvilágának jobb megismerését segítik elő a költő magyarságélményét, költészetről vallott nézeteit, illetve történetfelfogását bemutató tanulmányok. (József Attila: A Dunánál Nap Kiadó 2010) Költők a Költőről Egy-egy életmű valamely részlete, alkotása megközelítésének sajátos módját kínálja a kiadó. Sebestyén Ilona felelős szerkesztő felkérésére költők szólalnak meg, rövid esszékben, reflexiókban értelmezik az általuk kiválasztott költeményeket, rávilágítva a bennük rejlő eszmei, esztétikai értékekre. Ennek alapján áll össze az a kis antológia, amely mai megközelítési lehetőségeket kínál az olvasónak. A „megismerés, megértés, megértés, szeretet” Németh László-i útján haladva mélyedhetünk el, erősíthetjük meg magunkban is költészetünk halhatatlan értékeit. Abban a hitben bocsátják útjára a sorozatot, hogy a költők az általuk választott öt-öt vers alapján megfogalmazott üzenetei „új olvasókat, új rajongókat toboroznak a költészet táborába”. (Papp Zoltán) Petőfi Sándor: A puszta, télen Törvényszerűnek mondható, hogy az új sorozat első kötete Petőfi Sándor költészetének a világába kalauzol el bennünket. Nem véletlenül! Az utószó Domokos Mátyás Petőfi noster című, egy országos verseny tapasztalatait rögzítő írását közli, mely beszédesen jelzi, hogy Petőfi Sándor halála után százötven évvel is magasan a legnépszerűbb költőnek számít: 118 magyar költő 750 verse került a nevezési listára - Petőfi 81 verssel szerepelt. Ágh István: „azokat a darabokat választottam, melyeket alkalmasnak véltem a hasonló versek előhívására, s minták lehetnek az életmű hatalmas szőtteséből”. Az általa kiválasztott versek a betyárdalokra, a szülőföld-versekre, az életképekre, a költő személyes létezésének fordulatára irányítja figyelmünket. Csokits János három levélrészlete a feladat nehézségére utal. Ahányszor nekifeszül a válaszadásnak, annyiszor öt vers jut eszébe. Gyorsan zárja is a sort, nehogy újabb öt vers toluljon előtérbe. Deák László kétkedéssel fogadja a felkérést: „minek odatűzni a magam eszét, kedélyét a versekhez, személyemet a költő s olvasója közé?” Mégsem zárkózik el. Zömmel a negyvenhetes termésből válogat, a „civil” témákat részesítette előnyben. Ferencz Győző a költő nyelvi frissességét emeli ki, mely „nem romlékony, ma is tökéletesen eleven”; látásmódját, miszerint „a költő