Pedagógiai Szemle, 1955 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1955-01-01 / 1. szám
3 az egész ifjúság eredményes és tervszerű oktatására vonatkozó célkitűzésével módszertanilag és a nevelés terén is a szocializmusba való átmenet az iskola és a pedagógusok elé. Elsősorban és különösen a munkás és dolgozó paraszti szülők gyermekeinek segítését, eredményes oktatásuk pedagógiai megoldását kell ebből a szempontból hangsúlyozni. Nem azért szükséges ez, mintha a szocializmus szempontjából csak a munkás és a dolgozó paraszti származású tanulók eredményeit kellene számba venni. Szocializmust építő népi demokráciánknak az egész magyar ifjúságra szüksége van. Éppen ezért az egész magyar ifjúság eredményes és hazafias szellemtől áthatott oktatását várja pedagógusainktól, s a jó pedagógus feladatának tekinti, hogy harcoljon minden tanulójáért, s egyetlen egyről se mondjon le, mint reménytelen esetről. De éppen ebből a szempontból azt is világosan kell látnunk, hogy az egész ifjúság eredményes oktatásának és nevelésének kulcskérdése elsősorban a legnehezebb körülmények közt dolgozó többség eredményes munkájának biztosítása. Világosan kell látnunk, hogy éppen a túlnyomó többség eredményes oktatása és nevelése a kulcskérdése, próbaköve az új pedagógia megteremtésének és helyes alkalmazásának is, s ez nem oldható meg az eddigi módon, az eddigi módszerekkel, nem oldható meg az egyéni foglalkozásnak a dolgozók gyermekeire való kiterjesztése útján, hanem mint a siker elengedhetetlen feltételét követeli tőlünk egész oktató és nevelő munkánk módszertani és eszmei, pedagógiai színvonalának alapvető megjavítását. A hiba így ezen a területen sem önmagában a módszertani kérdésekkel való fokozott foglalkozásban, hanem a módszertani kérdések leszűkített értelmezésében volt. Hiba volt például, hogy az oktatás módszertanával való foglalkozást az egyéni segítség, a csoportos tanulás és az ellenőrzés különböző formáinak az átvételére korlátoztuk, s ugyanakkor figyelmen kívül hagytuk, hogy mindennek csak formális jelentősége van, ha nem kötjük össze az oktatási anyag helyes elosztásának, megfelelő méretezésének és felépítésének, valamint a nevelés alapvető elvi kérdéseinek komoly elméleti és ideológiai munkát, ideológiai harcot és állásfoglalást követelő tisztázásával. A módszer és a forma, mint egyéb területen, a pedagógiában sem helyettesítheti a tartalmat. Szervezeti formák, módszerek átvétele csak a nevelés és az oktatás elvi tartalmának, problémáinak tudatosításával együtt biztosíthatja feladataink maradéktalan megoldását. Enélkül az egyébként helyes módszerek is csak korlátozott mértékben lehetnek eredményesek, sőt, mint egyetemeinken a konzultáció, a tanulókörök stb. mechanikus alkalmazása, túlhajtása bizonyítja, károsan is hathatnak oktatásunkra. Ugyanezt bizonyítja iskolai oktatásunk tapasztalata is. A háborús évek, majd a felszabadulást követő burzsoá szabadosság szelleme a fegyelem nagymérvű lazulását eredményezte. Iskoláinkban eltiltottuk a verést, s az öntudatos fegyelem kialakításának feladatát állítottuk pedagógusaink elé. Minthogy azonban pedagógusaink többsége sem ideológiailag, sem pedagógiailag nem volt eléggé felkészülve a feladat megoldására, iskoláink elég széles körében nagyfokú fegyelmezetlenség lett általánossá. A párt, az avantgardizmust és a burzsoá anarchiát elítélve, a tanulmányi rend és fegyelem biztosítását az iskolai munka egyik legfontosabb feladataként jelölte meg. Ez komoly segítséget és jelentős javulást eredményezett, de a problémát magát még távolról sem oldotta meg. Iskoláinkban általában még mindig eléggé hiányzik a tervszerű, a tartalmas és egységes nevelőmunka. A formalizmus a nevelés területén még kirívóbb, mint az oktató munkában. Igen sok esetben egy-egy ünnepély, kivonulás vagy őrsülés, a folyosók díszítése stb. helyettesíti a rendszeres, átgondolt és az egész tantestület által képviselt nevelőmunkát. A nevelés rendszerint alkalomszerűen történik, kimerül az órán és a szünetekben s az egyes rendezvényekkel kapcsolatos fegyelmezésben. Iskoláinkban pedagógusaink jelentős része vagy a fenyítéshez, a megfélemlítéshez való visszatérés, vagy az engedékenység útját járja, s a tanulók magatartása- 1 - 6-4