Pedagógiai Szemle, 1955 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1955-01-01 / 1. szám

3 az egész ifjúság eredményes és tervszerű oktatására vonatkozó célkitűzésével módszertanilag és a nevelés terén is a szocializmusba való átmenet az iskola és a pedagógusok elé. Elsősorban és különösen a munkás és dolgozó paraszti szülők gyermekeinek segítését, eredményes oktatásuk pedagógiai megoldását kell ebből a szempontból hangsúlyozni. Nem azért szükséges ez, mintha a szo­cializmus szempontjából csak a munkás és a dolgozó paraszti származású tanulók eredményeit kellene számba venni. Szocializmust építő népi demokrá­ciánknak az egész magyar ifjúságra szüksége van. Éppen ezért az egész magyar ifjúság eredményes és hazafias szellemtől áthatott oktatását várja pedagógu­sainktól, s a jó pedagógus feladatának tekinti, hogy harcoljon minden tanuló­jáért, s egyetlen egyről se mondjon le, mint reménytelen esetről. De éppen ebből a szempontból azt is világosan kell látnunk, hogy az egész ifjúság ered­ményes oktatásának és nevelésének kulcskérdése elsősorban a legnehezebb körülmények közt dolgozó többség eredményes munkájának biztosítása. Világosan kell látnunk, hogy éppen a túlnyomó többség eredményes okta­tása és nevelése a kulcskérdése, próbaköve az új pedagógia megteremtésének és helyes alkalmazásának is, s ez nem oldható meg az eddigi módon, az eddigi módszerekkel, nem oldható meg az egyéni foglalkozásnak a dolgozók gyerme­keire való kiterjesztése útján, hanem mint a siker elengedhetetlen feltételét követeli tőlünk egész oktató és nevelő munkánk módszertani és eszmei, peda­gógiai színvonalának alapvető megjavítását. A hiba így ezen a területen sem önmagában a módszertani kérdésekkel való fokozott foglalkozásban, hanem a módszertani kérdések leszűkített értelmezésében volt. Hiba volt például, hogy az oktatás módszertanával való foglalkozást az egyéni segítség, a csoportos tanulás és az ellenőrzés különböző formáinak az átvételére korlátoztuk, s ugyanakkor figyelmen kívül hagytuk, hogy mindennek csak formális jelentő­sége van, ha nem kötjük össze az oktatási anyag helyes elosztásának, megfelelő méretezésének és felépítésének, valamint a nevelés alapvető elvi kérdéseinek komoly elméleti és ideológiai munkát, ideológiai harcot és állásfoglalást köve­telő tisztázásával. A módszer és a forma, mint egyéb területen, a pedagógiában sem helyette­sítheti a tartalmat. Szervezeti formák, módszerek átvétele csak a nevelés és az oktatás elvi tartalmának, problémáinak tudatosításával együtt biztosíthatja feladataink maradéktalan megoldását. Enélkül az egyébként helyes módszerek is csak korlátozott mértékben lehetnek eredményesek, sőt, mint egyetemeinken a konzultáció, a tanulókörök stb. mechanikus alkalmazása, túlhajtása bizo­nyítja, károsan is hathatnak oktatásunkra. Ugyanezt bizonyítja iskolai okta­tásunk tapasztalata is. A háborús évek, majd a felszabadulást követő burzsoá szabadosság szelleme a fegyelem nagymérvű lazulását eredményezte. Iskoláink­ban eltiltottuk a verést, s az öntudatos fegyelem kialakításának feladatát állí­tottuk pedagógusaink elé. Minthogy azonban pedagógusaink többsége sem ideológiailag, sem pedagógiailag nem volt eléggé felkészülve a feladat meg­oldására, iskoláink elég széles körében nagyfokú fegyelmezetlenség lett álta­lánossá. A párt, az avantgardizmust és a burzsoá anarchiát elítélve, a tanul­mányi rend és fegyelem biztosítását az iskolai munka egyik legfontosabb fel­adataként jelölte meg. Ez komoly segítséget és jelentős javulást eredményezett, de a problémát magát még távolról sem oldotta meg. Iskoláinkban általában még mindig eléggé hiányzik a tervszerű, a tartalmas és egységes nevelőmunka. A formalizmus a nevelés területén még kirívóbb, mint az oktató munkában. Igen sok esetben egy-egy ünnepély, kivonulás vagy őrsülés, a folyosók díszítése stb. helyettesíti a rendszeres, átgondolt és az egész tantestület által képviselt nevelőmunkát. A nevelés rendszerint alkalomszerűen történik, kimerül az órán és a szünetekben s az egyes rendezvényekkel kapcsolatos fegyelmezésben. Isko­láinkban pedagógusaink jelentős része vagy a fenyítéshez, a megfélemlítéshez való visszatérés, vagy az engedékenység útját járja, s a tanulók magatartása- 1­ - 6-4

Next