Pedagógiai Szemle, 1959 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1959 / 1. szám
3 füredi vita szervezte és anyagának közzététele, lényeges kérdésekről szóló, tömören fogalmazott vezércikkei, szélesülő horizontú és figyelmes könyv- és folyóiratszemléje, igényes, tartalmas tanulmányai stb. Ugyanakkor magunk is látjuk, hogy munkánknak lényeges fogyatkozásai is vannak, ezek közül legszámottevőbb az, hogy kissé vontatottan tudunk lépést tartani az eleven iskolai élet időszerű problémáival, folyóiratunk rendszertelenül és tervszerűtlenül foglalkozik olyan kérdésekkel, mint iskola és élet kapcsolata, oktatás és termelőmunka összekapcsolása, a világnézeti és erkölcsi nevelés kérdései, a diákotthoni és gyermekotthoni nevelés, valamint a gyermekvédelem időszerű problémái, hogy csak néhányat említsünk a legfontosabbak közül. Igaz, hogy a tudománynak bizonyos idő kell ahhoz, hogy az újonnan felmerülő kérdésekre higgadt, megfontolt és megbízható válaszokat adjon. Az említett kérdések közül azonban több, nem is új, tehát a velük való foglalkozás további késlekedése semmiképpen nem lenne indokolható. A pedagógia munkásait önbizalommal tölti el, hogy tevékenységük nem volt eredménytelen, hogy munkájukra, éppen a nevelés óriási mértékben megnövekedett társadalmi fontosságából következően, hatványozottan szükség van, s hogy pártunk, közoktatásügyi kormányzatunk kritikus, de jószándékú figyelemmel kíséri igyekezetüket, s ahhoz az objektív feltételeket biztosítja. Ismételjük, mindez önbizalommal tölthet el bennünket, de az önelégültségre nincs semmi okunk. Feladataink nagyok, adósságaink lényegesek, összpontosítani kell tehát minden erőt, hogy a pedagógia a társadalmi követelményeknek egyre kisebb tempóveszteséggel tudjon megfelelni.