Pedagógiai Szemle, 1960. július-december (10. évfolyam, 7-12. szám)

1960 / 7-8. szám

azonnal intenzív, az iskolai adminisztráció legapróbb részleteire kiterjedő munkába kezdett. Az irodalomtörténetből tudjuk, hogy Vajdára nézve a szarvasi évek az írói tevékenység kiapadásának évei voltak. Ennek világos ma­gyarázatát találjuk akkor, ha bepillantunk szarvasi tanári tevékenységébe. Az író, a tudós, az Akadémia, a Kisfaludy­ Társaság tagja egyszerre olyan teljesen középiskolai tanárrá lett, mintha ifjúságától kezdve csak erre a hivatásra ké­szült volna. Mint jegyzőnek a nevét ott találjuk az iskolai tanácsülések jegyző­könyveiben. És ott találjuk állandóan indítványok, hozzászólások kapcsán minden gyűlésen, egyszer az újító, máskor a reformáló szerepében. Lázas siet­séggel — mintha érezte volna, hogy rövid az ideje — dolgozott a gimnázium fizikai szertárának fejlesztésén, az iskola udvarának, kertjének rendezésén, de különösen a szaktanítás teljes keresztülvitelén. E tekintetben annyira ment odaadása, hogy egy negyedik tanszék fölállítása érdekében bejelentette, hogy a maga és tanártársai nevében inkább lemond fizetésük javításáról. A szarvasi gimnázium történetét tárgyaló munkákban adatokat találunk iskolai-admi­nisztrációs tevékenységéről. Ezúttal szellemi, nevelői munkaterületére óhaj­tunk néhány ismeretlen adattal rávilágítani. Ezek az adatok magyarázatát adják az irodalomtörténetet Vajda tanárrá választásával ért veszteségnek de magyarázatát leljük az adatokban egyúttal annak a szuverén hatásnak is, melyet a mindössze két és fél éven át működő tanár a korabeli és a későbbi tanári és tanulói generációkra gyakorolt. Talán országos viszonylatban is egyedülálló az a szuggesztív nevelői hatás, amelyet mint tanár diákjaira gyakorolt, és az a szeretet, amellyel mint tanárt diákjai elhalmozták. Gyermeki rajongással vették körül és hallgatták minden szavát, s amikor 1846. február 10-én fiatalon meghalt, pedagógust csak ritkán ért forró szeretet nyilvánult meg iránta. Érdekes adatokat tartottak fenn erre nézve is kortársai. Akkoriban az a falusi szokás volt Szarvason, hogy a kopor­sót egészen a temetőig vállon vitték ki. Amint Vajda halálának híre elterjedt, a diákság között egész kis háborúság támadt a „Szent Mihály lova” hordozásá­nak tisztességéért, s végül is a felváltva való szállításban egyeztek meg a fel­sőbb osztályok tanulói.­ A temetés után pedig fogadalmat tettek, hogy „a tan­év végéig gyászfátyolt viselnek, és semmiféle mulatságban részt nem vesznek. S mikor e fogadást egyes könnyűvérűek megszegték, s az utolsó farsang bál­jára elmentek, diáktársaik őket kizárták a maguk köréből, s hetekbe került a tanári karnak a fegyelemsértők érdekében kieszközölni, hogy legalább a nyil­vános tanulás ideje alatt a tanteremben megtűzessenek”.7­8 Az alábbi néhány kis adattal arra a kérdésre akarunk fényt deríteni, hogy e rendkívüli tanári népszerűséget valóban csakis Vajda „kedves egyénisége”­ okozta-e vagy annak esetleg mélyebb, a pedagógia elméletében is értékelhető magyarázatai vannak. Az első, amit a kortársak közléseiből megállapíthatunk, alátámasztja Vajda egyik tanítványának, Pohl Dánielnek ezt a jellemző megállapítását, hogy Vajda mint tanár „a maga személye iránt semmiféle felsőbbségi igényt nem követelt, sőt ellenkezőleg, tanítványaihoz leereszkedve, ezeket barátjaiként magához emelte”.­ Alig fordult elő, beszélte Benka, hogy az utcán vele talál­kozó diákjait meg ne szólította, velük néhány barátságos szót ne váltott volna: „Jó volt-e az ebéd?” — „Na, meggyógyultál már?” — „Ki lett a játékban a győztes?” Mint természetrajongó, naponta nagy sétákat tett a városon kívül. Ha az akkor „Füzes”-nek nevezett kiserdőben, a mai Erzsébet-liget helyén játszó tanulók csoportja mellett elhaladt, megállt, egy ideig elnézte játékukat, majd 6 Benka szóbeli közlése. 7 Benka a szarvasi gimnázium 1902-i V. P. emlékünnepén tartott előadásának kéziratából. 8 Szinnyei F. idézett munkájából. 9 Széchy K., Magyar Tanügy, 1883.

Next