Pedagógiai Szemle, 1962. július-december (12. évfolyam, 7-12. szám)
1962 / 7-8. szám
Friss lendülettel Az új tanévet irányító oktatáspolitikai útmutatásoknak vezető gondolata: javítani a munkát, s ehhez a pedagógusok számára kedvezőbb feltételeket teremteni. Nem véletlen, hogy a tanévnyitó utasítás nem tűz ki merőben új feladatokat. Arról van szó, hogy a helyesen és hosszú távra megfogalmazott teendőket szívós energiával, következetesen és folyamatosan, s tegyük hozzá: magas színvonalon meg kell valósítani. Ez a szemlélet s az ennek megfelelő oktatáspolitikai gyakorlat szerves része és következménye annak a politikának, melyet pártunk — nagyon eredményesen s őszinte támogatástól kísérve — már évek óta folytat. Hosszú távra tervezünk, józanul és megfontoltan, tudományos megalapozásra törekedve fogalmazzuk meg a teendőket. S aztán az erőket a következetes megvalósításra fordítjuk. Nem kapkodunk, nem idegeskedünk, s akkor változtatunk, ha valóban szükséges. Aki egy kicsit is visszaemlékezik nevelésügyünk elmúlt еοу-másfél évtizedére, jól tudja, hogy ez nem volt mindig így. S ennek következtében bizony az oktatás és nevelés eredményessége húzta a rövidebbet, ennek a helyzetnek pedagógusaink és a tanulók látták kárát. Igazságtalan lenne ezért az állapotért egyoldalúan a közoktatás irányítását elmarasztalni. Nem vitás azonban, hogy sok zaklató változásnak, fordulatnak ert forrásai ide vezethetők vissza. Ez az álláspont nem jelenti azt, hogy fetisizálunk valamely perspektivikus tervet, hogy megrekedünk és értéktelenné válunk az új jelenségek vagy az újonnan jelentkező szükségletek iránt. Ellenkezőleg. Aki kicsit is figyelmesen követi a művelődésügy irányításának akcióit és gesztusait, látnia kell, hogy milyen élénken s milyen őszinte méltánylási szándékkal keresi és segíti felszínre hozni az újat, a kezdeményezéseket, milyen örömmel üdvözli az új vonásokat, új jelenségeket, amelyek sokszor értetlenségbe ütköznek, vagy éppen ellenállást váltanak ki, nem harc nélkül győzedelmeskednek. A higgadt és hosszúlejáratú tervezés elve nincs ellentétben az új jelenségek iránt való fogékonysággal és az aktuális szükségletekhez alkalmazkodó rugalmassággal. Nem kívánjuk — mert felesleges — a Tanévnyitó Utasítást tartalmilag ismertetni. Néhány gondolattal szeretnénk méltatni csupán az abban tartalmazott útmutatásokat, elveket, legfőképpen azonban az ezekben realizálódó szemléletet, illetve az intézkedéseknek a pedagógusok munkafeltételeit javítani hivatott csoportját (a testületi értekezletek, a jegyzőkönyvek típusainak, a kimutatások és jelentések számának korlátozása, az osztályozás egyszerűsítése, a vele járó adminisztratív terhek csökkentése, a beiratkozások egyszerűsítése, a szabadságidő biztosítása, a brigádlátogatások megszüntetése stb.). Az oktatásügyi vezetés abból indul ki, hogy szükséges fokozottabb követelményeket támasztani a pedagógiai munkával szemben, ezzel egy-