Pedagógiai Szemle, 1966. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)
1966 / 10. szám
1. A beindítás ütemével és kiterjesztésével, kapcsolatban a három bázis helyünkön három variáció kipróbálását irányoztuk elő: — Győrött csak 1. osztályra terjesztettük ki az új rendszer bevezetését. — a Gorkij fasorban kért ütemben 1—2. osztályra az első évben, 3—4. osztályra a második évben. — Hódmezővásárhelyein egy ütemben az egész alsótagozatra. Ezzel kapcsolatos kísérleteink komplex jellegűek voltak. Az új szervezeti forma hatását a gyermekek és nevelők kölcsönhatásában és a tartalmi kérdések vonatkozásában vizsgáltuk. Alkalmazott eljárásaink voltak: a belülről való megfigyelés, mely állott: — a tanulókkal való beszélgetésekből 2—4. osztályban, mert ezeknek a gyermekeknek volt tapasztalatuk a hagyományos szervezeti keretről, — a tanítók megfigyeléseiből, önmaguk és a gyermekek viszonylatában. A kívülről való megfigyelés: — az igazgató, igazgatóhelyettes, szakfelügyelők észrevételei, feljegyzései, — a szülők véleményének meghallgatása egyéni és kollektív beszélgetésekkel (fogadóórák, szülői értekezletek, ankétok), — saját megfigyeléseink, — a tanulmányi eredményekés teljesítmények összehasonlítása az előző évhez viszonyítva, a kontroll osztályok adataival összevetve, a kísérleti azonos osztályok adataival összehasonlítva , figyelembe véve a származás szerinti elkülönülést is. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy célszerűbb az új szervezeti tomna fokozatos bevezetése. — A gyermekek átállása nem ütközik nehézségekbe, hamar megszokják az új életrendet, tetszik nekik a levegősabb munkarend. — A pedagógusok átállása nehezebb. Viammarc közöttük olyanok, akik csak napközisek, vagy csak osztályvezetők voltak, s az új módszerek, új eljárások magukévá tétele, kidolgozása hosszabb idő kérdése. Meg kell küzdeni a konzervatív osztályszemléletben is. A kísérlet ilyen irányból való fontossága abból adódik, ha esetleg országos viszonylatban, kerülne bevezetésre, hogyan lehetne az átszervezést zökkenőmentesebben biztosítani. A fokozatos bevezetésnél kialakulhatna egy tapasztalati bázis a vállalkozó nevelőkből, akik az „új” zászlóvivőivé válhatnának. 2. Az ország különböző területein létesített bázisok is kísérleti szempontból kerültek kiválasztásra. Feltételezésünk az volt, hogy a Gorkij fasori iskolában szellemi dolgozók gyermekei lesznek túlsúlyban, Győrött ipari munkásoké, Hódmezővásárhelyen ipari munkások és panasztszülőké. Mivel adott tanulócsoportokkal dolgoztunk,azokat kellett felvenni a kísérleti osztályokba, akik napközi otthonba jelentketek, feltételezéseink a származással kapcsolatban nem váltak be. Pl. Hódmezővásárhelyen 53,3% fizikai dolgozó 3,3% paraszt (elenyésző szám) 14,8% értelmiségi 28,4% alkalmazott szülők gyermekei kerültek egy csoportba. Győrött 75,0% értelmiségi származású tanuló. 3. Ideális kísérlet alapja az lett volna, hogy jó pedagógusokkal lehetőleg azonos gyermeklétszámmal indulhattunk volna. Előzetes tájékozódásra nem volt lehetőségünk, így az adott nevelőkkel, tanulócsoportokkal, létszámmal dolgoztunk. Győrben, a Gorkij fasorban ideális létszám alakult: 26—30 fő, Hódmezővásárhelyen valamennyi osztály meghaladja a 40 főt. Megfigyeléseink, statisztikai tanulmányi, teljesítményfelmérési adatok bizonyítják, a tanulmányi munka területén a kis és nagylétszámú osztályok között