Pedagógiai Szemle, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970 / 11. szám
chológusok érdeklődésén túlmenően a problémakör és a gyors ütemben kibontakozó kutatás nagyon sok olyan ember figyelmét is felkeltette, akinek hivatása a kis csoportokkal való rendszeres foglalkozás, pl. tanítás, vezetés, szervezés. Ebből a széles körű érdeklődésből fakad, hogy azokban az országokban, ahol a pszichológia fejlődése töretlen, egyenletes volt, a csoport problémáival kapcsolatban óriási szakirodalom jelent meg, és nagyon sok az ismertető, népszerűsítő kiadvány, a csoportlélektan fogalmai pedig mélyen behatoltak a köztudatba. Örvendetes, hogy a csoportkutatás eredményeibe Pataki Ferenc eme válogatása révén ma már a magyar olvasó is betekinthet. Eddig ugyanis a csoportpszichológiáról magyar nyelven mindössze néhány rövid tanulmány jelent meg. Az utóbbi években pedig már számos jele mutatkozott annak, hogy a csoport iránt nálunk is igen nagy az érdeklődés. Pataki Ferenc e válogatásban mindent megtett, hogy lemaradásunkat bepótlandó, a csoportkutatásról a legkorszerűbb és legteljesebb képet adja, eredeti szemelvények, többnyire szakfolyóiratokban megjelent cikkek, és könyvrészletek alapján. Ezen felül még egy fontos feladatra vállalkozott, nem érte be a nyugati, polgári csoportlélektani irányzatok és felfogások egyszerű tolmácsolásával, hanem megkísérelte ezeket integrálni a marxista pszichológiával. Ezt a munkát részben bevezető tanulmánya végzi el, amely egyben bemutatja a csoportkutatás történetét, főbb problémáit és az egész kutatási terület helyét a szociálpszichológiában, majd annak „tágabb környezetében” , a pszichológiában és a szociológiában. Az integrációt másrészt marxista szemléletű, csoportkutatással foglalkozó szemelvények (szovjet, lengyel, keletnémet szerzők írásai) képviselik, amelyek már tükrözik a nyugati csoportdinamikai gondolkodás és a marxista felfogás ötvöződését. A kötet felépítése igen logikus. A bevezető tanulmány után történeti áttekintés következik a csoportdinamika fejlődéséről. Ez Cartwright és Zander írása, részlet egy hasonló válogatás előszavából. A történeti áttekintést az alapvető szemléleti álláspontokat illusztráló tanulmányok követik. Ezek között találjuk Lewin és Moreno egy-egy írását; ők azok , akik a csoportkutatásnak a legnagyobb lendületet adták, tulajdonképpen Lewin nyomán kapta a kis csoportok kutatása a csoportdinamika nevet. A válogatás eredeti és helyes szempontja, hogy a fő elméleti orientációk között Freud és Makarenko írásai is helyet kaptak. Freud azért került jogosan ide, mert a pszichoanalízis szemlélete a nyugati lélektanban szinte általános, teljesen elterjedt, és a csoportdinamika ebből a szemléletből észrevétlenül is igen sokat magába vett, így tehát Freud a csoportkutatásnak is „szürke eminenciása”. Makarenko helyét viszont a csoportnak mint közösségnek hangsúlyozása, és a közösségnek mint nevelési bázisnak felhasználása biztosítja a témában. Ezután olyan tanulmányok következnek, amelyek az egyén helyzetét világítják meg a csoportban. Ezeknek a tanulmányoknak megértését nagyban elősegíti, hogy az elméleti orientációkat képviselő írások között végezetül szerepel Homans egy könyvrészlete is, amely tárgyalja a csoportkutatásban kialakult fogalmakat, az interakciót, a normát, a szokásokat stb. Az egyén viselkedése és élménye a csoport terében változásokon megy át, az interakciók hatással vannak rá, a csoport befolyásolja tevékenységét, megváltoztatja attitűdjeit, értékítéleteit. A személyiség egyre inkább bevonódik a csoportba, helyet kap abban, és minél erősebb ez a bevonódás, annál erősebbé válik a csoport hatása rá. Jól mutatja ezt a folyamatot J. M. Jackson tanulmánya a vonatkozási csoport hatásáról (a vonatkozási csoport az angol „reference group” ma még talán szokatlan, de honosításra érdemes fordítása). A következő része a kötetnek a csoporton belüli kommunikációs folyamattal foglalkozó írásokat tartalmaz. Ravelas és Leavitt alapvető, sokat idézett kísérletes vizsgálatait ismerheti meg az olvasó. Egy következő kötetrész a vezető és a vezetés problémáját tárgyalja a kis csoportokban, talán ez a válogatás három legfontosabb tanulmánya, ebben a részben. White és Lippitz a jól ismert háromféle vezetési stílusra , az autokratikus, a laissez-faire és a demokratikus vezetési módra vonatkozó kísérleteit írja itt le egy cikkben. Mérei Ferenc, a szociálpszichológia magyar úttörője gyermekcsoportokon végzett, külföldön igen gyakran idézett kísérleteit foglalja össze külön a kötet számára; ezeknek a kísérleteknek érdekessége, hogy kimutatják, a csoport olyan erős hatástér, hogy a vezető viselkedését igen erősen befolyásolni képes, esetenként radikálisan meg is tudja változtatni, a maga képére tudja formálni. Holfstätter tanulmánya a vezető szerepét ismerteti, és ezzel a szerepkategória és a kis csoport kapcsolata válik világosabbá, valamint egy általánosabb elméleti szinten más megfogalmazásban fejti ki újra Mérei koncepcióját. A Sherif-házaspár tanulmánya különálló részként a kötetet a csoportok közötti viszony tárgyalásával zárja. A kötet igen értékes, régen várt kiadvány, aktualitása, hasznossága nyilván r