Pedagógiai Szemle, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970 / 12. szám

megye számára. A felajánlott — kölcsönökből fedezett — telek és pénz 1879 nyarán lehetővé tette a halaszthatatlan építkezés megkezdését. Az új, tágasnak tűnő épületet 1880 nyarán adták át rendeltetésének. A tanító­­képzés 1881-es reformja, időtartamának négy évre emelése következtében azonban szinte kezdettől szűknek bizonyult. Megoldatlan maradt az internátus és a köztartás elhelyezése, nem volt tornaterem, hiányoztak a természettudományi előadók és a szertárak. Különösen nagy gondot okozott az internátus hiánya; ez jelentette a kö­vetkező évtizedek vitáinak tárgyát és a nevelési gondok fő forrását. A Belsősomogyi Református Egyházmegye ekkor már szívesen megszabadult volna a terhessé vált intézettől; épületét, területét a gimnázium terjeszkedésére akarta felhasználni. 1893-ban, amikor a VKM-ben ismét felmerült a képző elhelye­zésének terve, Pápára telepítését javasolta, az 1891-ben növendékhiány miatt ideig­lenesen megszűnt református képző helyére. Ezt a tervet a község ismételten hatá­rozott állásfoglalása ugyan meghiúsította, de a minisztériummal újra kezdett alku­dozások most sem hoztak eredményt, csupán toldozgatásokra, átalakításokra került sor. A tanítóképzés fejlődése, a felszerelések — közöttük a könyvtár, a természet­rajzi szertárak és a lélektani laboratórium — viszonylag gyors gyarapodása a század­­forduló után parancsolóan sürgette a helyzet megoldását. Mohar József igazgató határozott fellépésére a Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1909-ben Kaposvárral kezdett tárgyalásokat a képző odahelyezéséről. Ennek hatására Csurgó ismét kedvező ajánlatokat tett, telket, épületeket, kertet ajánlott fel, s némi huzavona után 1913- ban új Szerződést is kötöttek. A minisztérium 1914-re elkészíttette a terveket, bizto­sította a költségvetési fedezetet, és 1914. július 13-án elrendelte az építkezés meg­kezdését. A tervek megvalósítását ekkor az első világháború kitörése akadályozta meg. A következő években az is eredménynek számított, hogy sikerült elkerülni az intézet tartós lefoglalását katonai célokra. A háború befejeztével aztán újult erővel indult meg a harc a képzés feltételeinek megváltoztatásáért. A Tanácsköztársaság idején a megyei művelődésügyi osztály határozatot hozott az intézet Kaposvárra tele­pítésére. Az indoklás szerint „az iskola épülete olyan hiányos, hogy a tanítóképzés­nek valóságos szégyene... Továbbá a tanítóképzés reformja szerint főiskola lesz a tanítóképző intézet; ez tehát a megye érdekében is csak a megye székhelyén állít­ható fel.. .19­20 Ez az elgondolás beilleszkedett a megyeszékhely művelődési központtá fejlesztésének nagyszabású tervébe (szabadiskola, népegyetem, zeneiskola, állandó színtársulat, proletármúzeum stb.). Az elköltözés napirenden maradt a Tanácsköztársaság leverését követően is. 1920-ban a tanári testület mozdult meg: a minisztériumtól a tanítóképző Szombat­helyre, Nagykanizsára vagy Kaposvárra helyezését kérte.30 Leyrer Mátyás tanár szenvedélyes újságcikkében Kaposvár mellett érvelt. Somogy gazdasági fejlődésére, kulturális érdekeire, a város kedvező földrajzi helyzetére hivatkozott.21 A megyei törvényhatósági közgyűlés látványosan tiltakozott az ellen, hogy „a tanítóképző intézet a vármegye területéről elvitessék, ... és határozott óhaja az, hogy ... tovább­ra is Csurgón maradjon”.22 Hiába figyelmeztetett azonban F. Gy. az Új Somogy hasábjain: „Mindent el kell követnie a megye közönségének és Kaposvár városának egyaránt, hogy ne érje az a szégyen Somogyországot, hogy elvitték egy iskoláját, mert — nem tudta eltartani.”23 A megye semmiféle anyagi áldozatot nem vállalt, néhány átmeneti intézkedéssel próbált nyugalmat teremteni. A tarthatatlan álla­potokra jellemző, hogy az elkeseredett tanári testület 1922-ben Nagykanizsával köz­vetlen tárgyalásokat kezdett az áttelepülésről, de az akciót a minisztérium leállította. Az utolsó tíz évben — bár közben az ötévfolyamos képzés 1923-ban történt be­vezetése súlyosbította a helyzetet — nem történt változás. A látogatási jegyzőköny­vekben visszatérő megállapítás volt, hogy „a csurgói intézet a legelhagyatottabb valamennyi társa közt”.24 Éppen ezért senkit nem érhetett váratlanul a VKM rendelete, amely 1933. már­ 19 A megyei művelődésügyi osztály 186/1919/B. sz. határozata. — Közli KOLTAI: I. m. 86. 1. — Vö. Somogy megyei Levéltár: Tanfelügyelőségi iktató. 1919. Azonos szám. 20 L. KOLTAI: I. m. 87. 1. 21 Leyrer Mátyás: A csurgói tanítóképző elhelyezése. Új Somogy, 1920. április 25. 22 KOLTAI: I. m. 87. 23 F. Gy.: Hozzuk Kaposvárra a csurgói tanítóképzőt! Új Somogy, 1920. ápr. 4. 24 KOLTAI: I. m. 108. 1.

Next