Pedagógiai Szemle, 1973. július-december (23. évfolyam, 7-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám

a jelenlevők előtt igazolom, és bizonyítom, hogy a nagyérdemű és igen kiváló Csokonai Vitéz Mihály úr megkezdte nálunk a magyar jog tanulmányozását, majd eltávozott innét, hogy a német nyelvben gyakorolja magát és — ha al­kalma nyílik — Lőcsén joggyakorlatot folytasson, azzal a szándékkal, hogy rövidesen visszatér hozzánk és folytatja félbeszakadt tanulmányait. Egyébként itten való tartózkodásának egész ideje alatt magatartásával kiérdemelte, hogy a legderekabbak közé számítsuk, és mindenkinek jóindulatába ajánljuk. Sáros­patakon 1796. július 12-én Kövy Sándor, a magyar jog rendes professzora.”­ Hozzá kell ehhez persze tennünk, hogy a pataki kollégium szelleme abban az időben alkalmasabb volt a progresszió befogadására. No meg Kövy személyi­sége, akinek pályája kezdő szakaszában Csokonai volt a növendéke (1795/96), és aki működésének befejező periódusában Kossuth Lajost tanította, — akkor Kazinczy Széphalmának tőszomszédságában, az egész akkori magyar kollé­giumi nevelésügy terén a legalkalmasabb volt arra, hogy a Debrecenből kicsa­pott költészettani preceptornak ösztönzéseket adjon. Bármennyire is csábító dolog volna egy elcsapott köztanító vándorútjának állomásait sorra szemügyre venni, azonban ettől el kell tekintenünk, mert ez szétfeszítené megemlékezésünk kereteit. Sárospatak közvetítő szerepét azon­ban Debrecen és Csurgó között fontosnak és ugyanakkor jelképesnek is te­kintjük. A pataki kollégium ugyanis visszaadta Csokonai életkedvét, az iskola­­kultúrába vetett bizalmát. 2. A csurgói helyettes tanárság Csokonai számára — Debrecen és Sárospatak mellett — Csurgó jelentette azt a szellemi központot, amelyben elhatározó élményeket szerzett, és neve­lői, tanítói elhivatottsága a legteljesebben megmutatkozott. Amíg a debreceni 8 Csokonai emlékek: i. m. 71. 1.

Next