Pedagógiai Szemle, 1990. január-június (40. évfolyam, 1-6. szám)

1990-04-01 / 4. szám

DÖRNYEI ZOLTÁN Csoportdinamika és nyelvoktatás* Magyarországon az idegennyelv-tanulás jórészt viszonylag kis, maximum húszfős csoportokban, folyik. Természetesen ezek a csoportok célorientáltak, te­hát a hangsúly a minél hatékonyabb közös nyelvtanuláson van. A tanulási fo­lyamat során azonban felmerülhetnek olyan nehézségek, amelyeknek semmi közük sincs a nyelvtanuláshoz, mégis olyan helyzetet eredményezhetnek, mely­ben képtelenség hatékonyan dolgozni (például személyek közti ellentét, széthú­zás). A másik végletet tekintve, néha egy tanulócsoportból olyan szoros közös­ség formálódik, melyben szinte „magától megy” vagy „élvezet” ,a tanulás. Az ilyen csoportokban szignifikánsan csökken a lemorzsolódás aránya, és növek­szik a tanulás intenzitása. Mivel magyarázhatók ezek a fejlődési különbségek? Kézenfekvőnek tűnik a válasz: a tanár személyiségével és felkészültségével. Csakhogy gyakran ugyanannak a tanárnak van sikeres és széteső csoportja, és ő maga sem tudja pontosan, mitől vált az egyik ilyenné, a másik olyanná. Ahhoz, hogy tetten ér­hessük a különböző fejlődési folyamatokat, olyan fogalmakat kell bevezetnünk, mint csoportkohézió és csoportlégkör, csoportstruktúra és normarendszer, in­terakció és szerepek, csoportkialakulás és csoportfejlődés, melyek a csoportdi­namika fő kutatási területei. Tanulmányomban áttekintést szeretnék nyújtani azokról a csoportdinami­kai tényezőkről, melyek kihatnak a csoportban folyó munka eredményességére. Ezek megismerése révén a pedagógus jóval tudatosabban irányíthatja a tanuló­­csoport belső működését, ami hosszú távon „kamatozni fog” a tananyag elsa­játításának mértékében. Meggyőződésem, hogy a modern nyelvoktatás — és általában az oktatás — fő kérdései erősen csoportdinamikai jellegűek (például csoportmunka-pármunka, kooperáció és versenyszellem, megengedő vagy auto­ritatív légkör, diákönállóság-tanárdominancia), és a továbblépés előfeltétele, hogy a pedagógia tudatosabban támaszkodjon a csoportdinamikai kutatások el­méleti eredményeire. Jól példázza a csoportvizsgálat és oktatásfejlesztés egy­másra épülését Benda József (1987) új tanulásszervezési modellje, amelyben a szerző az általános iskolai oktatás hatékonyabbá tételéhez egyfajta — csoport­dinamikai alapú — kiscsoportos tanítási rendszert javasolt. MI A CSOPORTDIN­AMIKA? A legáltalánosabb meghatározás szerint a csoportdinamika a csoportok di­namikus viselkedésének a vizsgálata (Forsyth 1983). Luft (1984) szerint „a cso­port olyan élő rendszer, mely önmagát szabályozza a közös érzékelésen és in­terakción, a visszajelzésen és a környezettel való érintkezésen keresztül” (2. o.) Minden egyes csoport egyedi interakciómintát és fejlődési menetet alakít ki. A csoportdinami­­a fő célja, hogy általánosan érvényes tendenciákat mutasson ki a csoportok alakulásában, valamint olyan tényezőket elemezzen, melyek szig­nifikánsan befolyásolják a csoportműködést. A csoportdinamika nem tekinthető egységes, kiforrott tudományágnak. * Ezúton szeretnék köszönetet mondani Gajdátsy Katának, Medgyes Péternek és Pléh Csabának segítségükért és tanácsaikért. 307

Next