Pedagógiai Szemle, 1990. január-június (40. évfolyam, 1-6. szám)
1990-04-01 / 4. szám
DÖRNYEI ZOLTÁN Csoportdinamika és nyelvoktatás* Magyarországon az idegennyelv-tanulás jórészt viszonylag kis, maximum húszfős csoportokban, folyik. Természetesen ezek a csoportok célorientáltak, tehát a hangsúly a minél hatékonyabb közös nyelvtanuláson van. A tanulási folyamat során azonban felmerülhetnek olyan nehézségek, amelyeknek semmi közük sincs a nyelvtanuláshoz, mégis olyan helyzetet eredményezhetnek, melyben képtelenség hatékonyan dolgozni (például személyek közti ellentét, széthúzás). A másik végletet tekintve, néha egy tanulócsoportból olyan szoros közösség formálódik, melyben szinte „magától megy” vagy „élvezet” ,a tanulás. Az ilyen csoportokban szignifikánsan csökken a lemorzsolódás aránya, és növekszik a tanulás intenzitása. Mivel magyarázhatók ezek a fejlődési különbségek? Kézenfekvőnek tűnik a válasz: a tanár személyiségével és felkészültségével. Csakhogy gyakran ugyanannak a tanárnak van sikeres és széteső csoportja, és ő maga sem tudja pontosan, mitől vált az egyik ilyenné, a másik olyanná. Ahhoz, hogy tetten érhessük a különböző fejlődési folyamatokat, olyan fogalmakat kell bevezetnünk, mint csoportkohézió és csoportlégkör, csoportstruktúra és normarendszer, interakció és szerepek, csoportkialakulás és csoportfejlődés, melyek a csoportdinamika fő kutatási területei. Tanulmányomban áttekintést szeretnék nyújtani azokról a csoportdinamikai tényezőkről, melyek kihatnak a csoportban folyó munka eredményességére. Ezek megismerése révén a pedagógus jóval tudatosabban irányíthatja a tanulócsoport belső működését, ami hosszú távon „kamatozni fog” a tananyag elsajátításának mértékében. Meggyőződésem, hogy a modern nyelvoktatás — és általában az oktatás — fő kérdései erősen csoportdinamikai jellegűek (például csoportmunka-pármunka, kooperáció és versenyszellem, megengedő vagy autoritatív légkör, diákönállóság-tanárdominancia), és a továbblépés előfeltétele, hogy a pedagógia tudatosabban támaszkodjon a csoportdinamikai kutatások elméleti eredményeire. Jól példázza a csoportvizsgálat és oktatásfejlesztés egymásra épülését Benda József (1987) új tanulásszervezési modellje, amelyben a szerző az általános iskolai oktatás hatékonyabbá tételéhez egyfajta — csoportdinamikai alapú — kiscsoportos tanítási rendszert javasolt. MI A CSOPORTDINAMIKA? A legáltalánosabb meghatározás szerint a csoportdinamika a csoportok dinamikus viselkedésének a vizsgálata (Forsyth 1983). Luft (1984) szerint „a csoport olyan élő rendszer, mely önmagát szabályozza a közös érzékelésen és interakción, a visszajelzésen és a környezettel való érintkezésen keresztül” (2. o.) Minden egyes csoport egyedi interakciómintát és fejlődési menetet alakít ki. A csoportdinamia fő célja, hogy általánosan érvényes tendenciákat mutasson ki a csoportok alakulásában, valamint olyan tényezőket elemezzen, melyek szignifikánsan befolyásolják a csoportműködést. A csoportdinamika nem tekinthető egységes, kiforrott tudományágnak. * Ezúton szeretnék köszönetet mondani Gajdátsy Katának, Medgyes Péternek és Pléh Csabának segítségükért és tanácsaikért. 307