Pedagógus Értesítő, 1948 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1948-03-15 / 6. szám

PEDAGÓGUS ÉRTESÍTŐ A MI ÜNNEPÜNK Az emberiség történetének ködbe vesző széles országútán több ezer éve halad a magyar vándor is. Mint minden vándor, a határköveknél a 13 megáll és visszanéz. Visszatekint, hogy felmérje a megtett utat, számba vegye haladása idejét és irányát, számot vessen erejével, önmagával. Nemzeti történelmünk útjának nagy határköve volt 1818—49. Előre tekintő és tisztánlátó, csodálatos életerőtől duzzadó, múltunk legnagyobb nemzedéke jelölte ki akkor népünk haladásának irányát és szerzett megbecsülést számunkra nagyszerű küzdelmével és bukásában is ragyogó példájával. A nagy határkő mellett immár egy százada elhaladtunk s évről-évre emlékezve és ünnepelve visszanéztünk rá. De minél jobban távolodtunk időben és szellemben 1813 szabadságának hamisítatlan eszmevilágától, annál inkább vált a puszta, megszokásból kötelező, hivatalos megemlékezéssé, tavasz-ünnepléssé a márciusi ünnep. A százéves fordulón nem így ünneplünk. Ha a III. magyar köztársaság első nemzedékének a centenárium csupán kötelező alkalmat jelentene egy díszes, de a pillanattal ki is alvó emlékezésre, akkor nem volnánk méltók, hogy 1848 örököseinek valljuk magunkat. Számunkra, akik 48-at 67 nélkül is vállaljuk, nem a 48 óta megtett százéves út folytatását, hanem a 43-as eszmékhez való visszatérést, nem holthalavány emlékezést, hanem megújhodott, élő-eleven valóságot kell jelentenie a centenáriumnak. Nem a lepergett száz év, de sokkal inkább az a nagyszerű tény ad igazi értelmet és méltó jelleget ünneplésünknek, hogy a nemzettestet alkotó paraszt- és munkástömegeink emberi szabadságjogainak a népi demokrácia szellemében való biztosítása által most váltunk csak igazán nemzetté. Ha a magyarságnak valaha is kegyelettel és hálával, lelkes örömmel és büszkeséggel kellett gondolnia 48 ragyogó korszakára, akkor ma, nekünk, akik háborút és csaknem becsületet vesztettünk, de akik a békéért keményen dolgozunk és akik felett a nemzetté lett nép szabadságának hajnala immár felvirradott, száz év múltán százszorosan értékelnünk kel 1848 jelentőségét. Kötelességünk tehát több, mint a puszta megemlékezés vagy az események felújítása, több, mint a hála és kegyelet-lerovás kötelessége. 48 számunkra valóság, élet, jövőnk biztos alapja, a nemzetépítéshez kimeríthetetlen erőforrás és mentség sok-sok vétkünkre, tévedésünkre. És ha számba vesszük mai társadalmunk különféle rétegének, csoportjának, intézményének ünnepelni vágyó törekvését, ki is érezzük belőle, a puszta emlékezésen túlmenő akaratot. Az ipari- és bányamunkásság munkaversenyt vállal, a parasztság kultúrversenyekkel ünnepel, az iskolán kívüli ifjúság építőmunkában feszíti erejét, nagytáborozásokkal egybeforrni kíván, tudósaink, íróink tudományunk és irodalmunk hiányait pótolják majd a nagy nemzedék és a szabadságharc esemény- és eszmevilágának tudományos és művészi gazdag feltárásával. Igen! Az alkotás és a léleképítés, az anyagi és a szellemi javak gyarapítása a méltó alapja ünneplésünknek és nem csupán a pillanatnyi fellobbanásra és a honfikúra oly könnyen rezdülő magyar lelkünk megérintése, megsimogatása. Mondanom sem kell, hogy ez a tudat, ez a kötelesség, ez a felismerés kell, hogy irányítsa elsősorban a nevelők és a tanulóifjúság ünneplését is. A reformkor és a szabadságharc nemzedékéhez és telidhez őszinte odaadással kell közelednünk. Életművüket a maga igazságában, reális valóságában, a tévedésekkel egyetemben kell megismertetnünk, hogy értve és okulva vezethessük a felnövekvő ifjúúságot nemzetünk, népünk mai törekvéseinek megértéséhez, azzal a felemelő tudattal, hogy a III. magyar köztársaságnak egészséges gyökerei vannak egy század előtti történelmünkben, s hogy nem vagyunk szegények követendő eszményképekben sem. A mi pedagógusok jól tudják, hogy a munka nemcsak a nevelés módszerének egyik legfőbb elve, ha, nem életfeladat is. Eredményes nevelésről csak akkor beszélhetünk, ha a növendék a maga erejével, a maga tevékenységével szerez ismeretet, fejez ki valamit, alkot. Ennek az elvnek kétszeresen kell érvényesülnie a gyakorlatban e két teljes ünnepi esztendőben, amikor a szabadságharc korának eszményvilágát érvényesíteni kívánjuk nemzetünk jövőjének kiépítésében. Éppen ezért az iskolai tantárgyak tanítása során egyetlen kínálkozó alkalmat sem mulasztunk majd el, hogy az ifjúság érdeklődését a szabadságharc emlékeire irányítsuk. Az elmúlt száz év jórészt elmosta, a feledés porával vonta be a muzeális religuiák, emléktáblák, utcanevek, szobrok, képek, műemlékek, elbeszélések, regények jelentőségét, amikhez hajdan eleven élményeid fűződtek. Az ifjúság felkutató, megifjító ereje érintse meg, szólaltassa meg, élményesítse újra most a Valaha számunkra oly beszédes emlékeket. 48 tárgyi emlékei és hősi, harcos eseményei mellett forduljunk tanulékony tisztelettel az eszme, a szellem, a társadalmi haladás harcosainak nagy alakjai felé. Martinovics és Kölcsey, Wesselényi, Széchényi, Kossuth, Madarász, Nyári, Deák, Eötvös, Táncsics, Petőfi, Arany, Jókai, Irányi, Vasvári és a többiek életműve, a népszabadság, a nemzeti függetlenség, a szabad szó, a szabad föld, az igazságos közteherviselés, az iparosodás ma is élő eszményeink győzelme érdekében kifejtett harca, hősi magatartása, ragyogó szelleme kimeríthetetlen forrása nevelő munkánknak és nagyszerű példa a felnövekvő mai ifjúság számára. A mi ünneplésünk értékét nem a ráfordított anyagi áldozat és ragyogó külsőség, hanem a magunk és tanuló ifjúságunk jövőbe vetett hitének, az építőmunkában kifejtett erejének, szellemi erőfeszítésének mértéke adja majd meg. A centenáriumi évek tanulmányai erősítsék mindnyájunkban az emberiség szeretetével összehangolt igazi hazaszeretetet, a béke olthatatlan vágyát, fejlesszék magyarságunkban azokat az értékeket, amelyekkel mi is méltóan és megbecsülten sorakozhatunk a világ népeinek sokszínű nagy családjába. ifj. Stolmár László A"OMIDAI FAIPARI TERMOLÓ ÉS ÉRTEKESÍTO SZÖVETKEZET coopos gyula cég utódai BUDAPEST, III., SECSI-Of 85. Telefon: 162-983 Iskolapadokat, iskolaberendezéseket, sport- és tornaszereket ________________________Ajánlatot díjmentesen kuni