Pedagógusok Lapja, 1961 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1961-02-05 / 3. szám
Wlliam Z. Foster? A világ szakszervezeti mozgalmának története Az Amerikai Kommunista Párt elnöke gazdag tényanyaggal és ugyanakkor igen érdekesen írja meg a nemzetközi szakszervezeti mozgalom történetét, kialakulásától egészen 1955-ig. Különösen nagy érdeklődésre tarthat számot az utolsó fél évszázad nemzetközi szakszervezeti mozgalmának bemutatása. Ebben az időben maga is egyik tevékeny részvevője volt a szakszervezeti mozgalom kibontakozásáért folyó harcoknak. Foster élesen bírálja az amerikai társadalmi életet, leleplezi az amerikai szociáldemokraták áruló magatartását. A szakszervezeti mozgalom helyzetét és feladatait mindenkor az adott politikai és gazdasági körülményekkel való összefüggésben vizsgálja. Az értékes könyv eddig öt nyelven jelent meg, s most a Táncsics Könyvkiadó gondos kiadásában, Makai György fordításában hozzáférhetővé vált a magyar olvasók számára is. ÉRDEKES KÖNYV jelent meg Heves megye iskolapolitikájáról, iskolarendszerének fejlődéséről. A kötet szerzője dr. Molnár József, az egri pedagógiai főiskola adjunktusa. az Állami Könyvterjesztő Vállalat boltjaiban! ÉNEKELJ ARANYMADÁR. Német lovagköltők Ibsen Henrik: PEER GYNT: Drámai költemény Kötve 24,50 Kroó György: HECTOR BERLIOZ , , , , , Kötve 17,50 Nyeszturh: AZ EMBER SZÁRMAZÁSA , , Kötve 44,— Sáfrán Györgyi: ARANY JÁNOS ÉS ROZVÁNY ERZSÉBET s , , , , , , , , , Fűzve 24,— Sánta Ferenc: FARKASOK A KÜSZÖBÖN , , Kötve 14,50 antológiája ! Kötve 30,— Földessy János: A MAGYAR LABDARÚGÁS ÉS A 60 ÉVES MLSZ , , , , , , , , Kötve 40,— Fábry Zoltán: PALACKPOSTA , , , , , , Kötve 25,— Garai Gábor: EMBERI SZERTARTÁS. Versek . Kötve 11,50 A karneváli jelmezes tinī*■ népségre csapatunk minden őrse színjátszó csoporttá változott át, jelenettel készült. Elhatározták, hogy meséket dolgoznak fel. A munka a legnagyobb titokban folyt, s amikor befejezéséhez érkezett kitűnt, hogy szép dolog a titokzatosság, de vannak hátrányai. Ez esetben például az, hogy a 12 őrs közül hét választotta egy és ugyanazon mesét: Andersen Kiskondását. Ki ne ismerné e kedves történetet? Egy gőgös királylány visszautasítja a daliás királyfit szívből jövő ajándékaival együtt. A királyfi álruhában kiskondásnak szegődik az udvarba, érdekes játékokat farag, melyek felkeltik a lány érdeklődését, s megadja árukat: egyszer tíz, máskor száz csókot is. A királyi atya tetten éri s világgá kergeti a csókolódzó párt. Ekkor a kiskondás leleplezi magát, és faképnél hagyja a gőgös és haszontalan leányt. Egy-egy Csipkerózsika, Hófehérke, Mátyás királyról szóló mesefeldolgozás közt ilymódon teljesen eluralkodott Andersen kiskondása. Csak a címek voltak változók: Pásztor és királyleány ... Gőgös hercegnő ... Disznópásztor ... A hiúság büntetése... — az érdekes címek mögött azonban mindenütt ugyanazok a szerepek, ugyanaz a tartalom, össze kellett hívni egy bírálóbizottságot, hogy a hét kiskondás közt megítéljék a legjobbat. Az kerül előadásra a karneváli ünnepségen, ugyancsak tarkává változott az iskola képe a versengés délutánján. Királyfiak és királylányok rohangáltak a lépcsőkön, nemes urak és előkelő hölgyek váltakoztak udvari bolondokkal és subába öltözött kondásokkal a folyosón. Az izgalom nőttön nőtt. A mesét minden őrs önállóan dramatizálta, egyedül szedte össze hozzá a jelmezeket, maga rendezte, formálta, alakította; mindez nagy önbizalmat és harci kedvet szült. Fogadásokat kötöttek egymással az elsőséget illetően, és alig várták, hogy harci porondra, illetőleg színpadra lépjenek. A színpad egyszerű katedra volt egy osztályban, függöny választotta el a padoktól, ahol a bírálóbizottság — tanárok és szülők — elszántan várakoztak. Közvetlen kezdés előtt kis zavar mutatkozott: a Szarvas őrs vezetője kétségbeesetten jelentette, hogy a királyfi nem hozott jelmezt, itt áll csupaszon. A tagok sírtak, veszekedtek a felelőtlen királyfival, de nem volt mit tenni — vissza kellett lépniök. A Szputnyik I. őrs már meg is kezdte felvonulását: csodálatos bugyogókban az udvarmesterek,szaténpongyolákban a királylányok, dívány takarópalástban a királyok. A mesefeldolgozás érdekes és eredeti volt, a szereplők bátran, természetesen mozogtak, a királylány gőgös és hiú természete mindenkiben őszinte felháborodást keltett, és senki sem csodálkozott, amikor a játék végén az ügyes királyfi faképnél hagyta. A Szputnyik I. hatalmas tapsót és jó helyezést kapott. Alig tűnt le, jöttek hasonló jelmezekben új királyok, hercegfiak és hercegi nők s kezdődött elölről az egész. A Ságvári, a Holdrakéta, a Szputnyik II. újra meg újra megformálta előttünk az egyes mesealakokat más és más feldolgozásban. Láttunk nemes királyt — láttunk fukart, kincsvágyót, a királylány hol csak kicsit, máshol nagyon gőgösnek mutatkozott. Az udvarnokok emitt jobb, amott bal talpát nyalták a királynak, egyszer korruptak voltak, máskor hülyék. Sok eredeti gondolatot is találtunk a feldolgozásban, de egyben minden jelenet megegyezett: a kiskondás, levetve a piszkos gúnyát, kegyetlenül eltaszította magától a leányt, akit apja kivert a házból. Bűnhődj gőgösségedért — mondta az egyik. — Megérdemled sorsodat — így a másik — Menj, ahova szemed lát — így a harmadik. Hovatovább sajnálni kezdtük a mesebeli leányt. Ott állt mamája fehér pongyolájában, vagy egyéb lenge selyemben, haja kibontva, arca piros, s már oly szívesen venné a királyfi jóindulatát! Igazán sajnálom — mondta egy ötödikes őrs szelidebb lelkű pöttöm királyfia —, belátom, rossz dolog ez nagyon, de azért mégiscsak menj, ahová akarsz. S otthagyták mind az összes királyfiak télbe-fagyba, étlenszomjam a városkapu előtt. Mentek haza királyi birodalmukba. Milesz ezzel a királylánnyal? 1%/Mire az ötödik, hatodik őrs is leszerepelt, szörnyen untuk már a dolgot, s kegyetlennek is találtuk a lány sorsát. Igaz, könnyelmű s csacsi volt, de miért nevelte ilyennek a királyi atya? Bezzeg, amikor csókolózásba keveredett azokért az érdekes játékokért (csodafazék, csodakereplő, kit ne érdekelne), akkor aztán lecsapott rá teljes szigorral. S a királyfiak is — bármily kedvesen mozogtak s jónak ígérkeztek az elején — tudtuk, majd a végén kimutatták foguk fehérjét. A bizottság női tagjai összesúgtakbúgtak és holmi férfitermészetet kezdtek emlegetni, a férfi bírálók pedig nyakukba húzták a fejüket. Mind gyakrabban tekintgettünk óránkra, és vártuk a versengés végét — közeleg az este, s még mindig szereplésre vár odakint két őrs új kiskondással, új öreg királlyal. S amikor türelmetlenségünk tetőfokra hágott, beront a Szarvas-őrs vezetője, arca piros, szeme ragyog, egész valóját boldogság önti el: szereztek csodálatos öltönyt a királyfinak, olyan mintha ráöntötték volna. A bizottságot úgy érte a hír, mintha nagy dézsa hideg vízzel öntötték volna le. Még egy kiskondás? A Szarvas-őrs is szerepel? Nem, ez már több, mint ami elviselhető. Tárgyalásba kezdtünk az őrssel: ha már egyszer visszaléptek, tartsák szavukat — így marad meg a becsületük. Az őrs azonban hajthatatlan volt: készültek, joguk van szerepelni. S ezt mindenkinek be kellett látnia. hanem hát — micsoda esé■l",m ívekkel lépett színre nyolc óra tájt ez az utolsó őrs? A bizottság tagjai ásítoztak, a fáradtságtól reszketett kezükben a ceruza. Gyomruk üres, fejük kóvályog, szemük előtt táncolnak már a koronás királyfik, ádáz öregkirályok. S ráadásul az új királylány csúnyácska is, csupa szeplő az arca, akár a hangyatojás, egy kicsit bandzsít és ezért szemüveget visel. A mamától kölcsönzött fehér ágykabát csak úgy fityeg rajta, fején billeg az aranypapírból készült korona. S hát a királyfi — no, ennek aztán jó jelmezt szereztek! Harántcsíkos gyapjútakaró borítja vállait, derekán a mama széles lasztekszöve, lábán félretaposott saru. Oldalán a fából faragott kard olyan ügyetlenül fityeg, hogy minden lépésnél belebotlik. Ezért aztán érdemes volt mindenáron szerepelni! Rosszalló pillantások közepette kezdik meg a jelenetet. Utolsó helyre kerülnek, annyi bizonyos. De mi történik? A feldolgozás kellemes változást mutat. A királyi atya éber: már az első csókolózásnál tetten éri a bűnösöket, s közéjük csapja papucsát. Néhány perc tiszta nyereség: a nézők megenyhülnek. Derék gyerekek ezek! S eztán jön csak az igazi meglepetés, amikor az udvarból kivert királylány boldogan borul a subát levető királyfi nyakába. Fülünkben hangzik már a megvető elutasítás: eredj dolgodra, kellesz a kutyának ... De nem, egész más következik. Érdeklődve kapjuk fel fejünket: a szöveg teljesen megváltozott. Ez a királyfi nem taszítja el magától a lányt, sőt, átöleli: ásókapa válasszon el minket. Tudom én, tanultál hibádból. S ha nem, hát majd én megnevellek ... Tsörgő taps, éljenzés, a bizottság felfrissül, mint májusi esőben a tikkadt mező. Hát ez mi? Ez igen! Így már jobban esik majd a vacsora is. Hogy jutott eszetekbe ez a feldolgozás? A kis kancsi királylány édesen, ártatlanul mosolyog. Kerek arcán ragyognak a szeplők, mint egy egy napsugár. A királyfi szégyenkezve süti le a szemét: — A szövegben másképp volt — azt mondja —, de úgy megsajnáltam. És egyszercsak ... nem volt szívem világgá zavarni. Hát csak azt mondtam, ami hirtelen eszembe jutott. A Szarvas-őrs első helyre kerül. A szarvasok úsztak a boldogságban, összedugták fejüket s azon nyomban rigmust faragtak sikerükről, csak úgy zengett tőle az iskola. Andersen is megbocsátja. — Mi megyünk a karneválba. — Nem is csoda, van itt ész. Sikerült a rögtönzés. Az első kiadás elfogyott A KULTÚRA VILÁGA című sorozat első kötete 1959 májusában jelent meg, az utolsó pedig 1960 decemberében. Mindegyik szinte egyegy könyvtár összefoglalása, és aki bele-belemerül egyikbe vagy másikba, gondosan rendezett, színesen előadott ismereteket szerez a világmindenségről, a földről, az emberekről, a képzőművészetekről, az irodalomról, filozófiáról, pedagógiáról és az emberiség történetéről. Most, miután alig két év során napvilágot látott ez a maga nemében nálunk szinte páratlan sorozat, máris hozzákezdenek az új kiadás előkészítéséhez. Kettős meggondolásból is: egyrészt azért, mert az első kiadás kötetenkénti harmincezer példánya már az előjegyzéskor elfogyott, másrészt, mert már a tervezés, szerkesztés és kiadás során egyre világosabbá vált, hogy a jelenlegi anyagot ki kell egészíteni a kötetekből hiányzó tudományágakkal. ÉPPEN AZ ÚJ KIADÁS minél jobb megvalósítása érdekében hívta össze a Közgazdasági és Jogi Kiadó, valamint az Országos Pedagógiai Könyvtár a pedagógusokat ankétra. A résztvevőket dr. Waldapfel Eszter, a Pedagógiai Könyvtár igazgatója tájékoztatta a megbeszélés céljáról, majd Lukács Ernőné ismertette a sorozat kiadásának történetét. A FELSZÓLALÓK a legnagyobb dicsérettel értékelték a kiadványt, kiemelték iskolai használhatóságát, anyagának gazdagságát, korszerűségét és legtöbb összefoglaló tanulmány élvezetes, érdekes előadásmódját. De hiányolták a többi között a természettudományok alaptudományait, így a matematikát, fizikát, kémiát, valamint a néprajzot, a közgazdaság- és jogtudományt. Többen kérték a feldolgozott tudományágak arányosabb elrendezését és különösen a természettudományos anyag korszerűsítését. Mások kifogásolták a szövegközi képek szürkeségét, valamint az egyes kötetek túlzott terjedelmét, amely nehezen kezelhetővé teszi őket. Azt javasolták, hogy a következő kiadás inkább több kötetben jelenjék meg. Szóvá tették azt is, hogy a sorozat az iskolák egy részébe, különösen a vidékiekbe nem jutott el. A felszólalásokra a kiadó igazgatója, Keresztes Tibor válaszolt. F. A. ÚJ FORRÁSKIADVÁNYOK Fontes ad Históriam Literariam Hungariae Spectantes — A Magyar Irodalomtörténetírás Forrásai. Egy jelentőségében aligha túlbecsülhető sorozat első köteteként a »CSOKONAI EMLÉKEK« című kiadványt kaptuk kézhez. A gazdag gyűjtemény — Vargha Balázs szerkesztésében és jegyzeteivel — a Csokonai életére, költői működésére vonatkozó emlékeket tartalmazza, nagyrészt eddig kiadatlan dokumentumokat s a nehezen hozzáférhetőket. Csokonai József »borbély«, a költő apjának kéziratos kötete, édesanyjának levelezése, kollégiumi pereinek anyaga, a hozzá írott versek, levelek, a kortársak emlékezései, műveivel kapcsolatos megnyilatkozásai, s végül egy csokorra való Csokonai-legenda, anekdota — ez a (korántsem teljes!) tematikai felsorolás is sokat sejtet. Hogy pedig magába az anyagba kóstolni mennyire érdekes, arra álljon itt két rövid idézet példája. A tehetsége és bátorsága volt a bűne — tanúskodik a »Csokonai Mihály halmozott vétségeiről tárgyaló ülés jegyzőkönyve.« »... A tudományt, amit megtanulni és tudni kell, saját kénye szerint válogatta ki vagy nézte le, erkölcseit nem ennek az iskolának törvényeihez, hanem sajt szerfölött bolondos természetéhez szabta.« Gaál László, a költő elözvegyült édesanyjának kosztosdiákja, későbbi Somogy vármegyei táblabíró viszont ezt írja: »Csottonai jelesen tanított, s tanítványai rendkívül szerették lelkesítéssiért...« A »RÉGI MAGYAR DRÁMAI EMLÉKEK« szerkesztőinek — Kardos Tibornak és Dömötör Teklának — bevezető tanulmányai önmagukban is kitennének egy jókora könyvet, az összegyűjtött szövegek pedig két vastag kötetet töltenek meg. A gyűjtemény kiadását ugyancsak sürgette az idő, hiszen az eddigi egyetlen ilyen jellegű könyv — Alszeghy Zsolt összeállítása — 1914-ben jelent meg. Az első »darab« a XI. század utolsó éveiből, Hartwick Arduin győri püspök főpapi szertartás-könyvéből származik, s ettől kezdve a XVII. század végéig mutatja be a gyűjtemény a magyar dráma útját. Dramatizált Mária-siralmak, később Mátyás-tréfák, Sztáray drámai művei s végül Felvinczi György »Comico Tragoediá«-ja... A becses könyv nyelvünk régi szépségeinek is valóságos kincsesháza. »Látom zentu arcadat, ky vala zeep pyros szynnel meghekesywlven halálos sárgaval meghervadottnak lénnyé« — olvashatjuk a Winkler kódex (1506) megőrizte Mária-siralomban. A két könyvet haszonnal forgathatja a gyakorló pedagógus is; még általános iskolás korúak számára is találhat bennük egyet s mást. Mindkettőt az Akadémiai Kiadó bocsátotta közre, a tartalomhoz méltó formában, sok szép képpel, hasonmással, sajnos azonban — meglehetősen borsos áron. M. I. Jpedagógus költők BARANYI FERENC A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem negyedéves hallgatója, magyar—olasz szakos tanárjelölt. Verseit mintegy két esztendő óta köztik a lapok, a többi között a Népszabadság, a Kortárs, az Élet és Irodalom. Verseskötete rövidesen megjelenik a Magvető Kiadó gondozásában. Műfordítással is foglalkozik, a közeljövőben hagyja el a nyomdát szlovák költők verseiből készült műfordítás-kötete. Kunság Kunság, nem kötsz már mágneses rögökkel, de emlékeid gyakran visszajárnak, lehunyt szemhéjam boltos ég ívén át képek vonulnak, mint lassú madárkád, s ötemeletnyi, tűzfalas magasból újra látom az otthoni vidéket, kis házunkat, amelynek olcsó mésszel anyám adott csudálatos fehéret, vályogfalán a vadszőlő futása agg pókok hálójába ütközött, perpatvaruk láttán a nyurga nyárfa kuncogott, mint huncut kamaszkölyök, a sünhátú tarlón, a kertek alján kutyánk, Cigány, ürgét lesett, s ha feljött a szeles ürge, fogócskába kezdtek, kazlak körül keringőzött a kedvük, a Bogártóhoz kiskacsák totyogtak, békanyál zöldje csőrük sárga végét bemaszatolta, s mint szurtos gyerekhad hancúrozott a tarka tollú népség, s a tó tágan gyűrűző, halk vizéről kóborló szellő hordta szét a csendet, majd víz csapott a sás közé, s a nádak csiklandósan-nevetve felzizegtek, s e lázadó kis hangokat befalta a feneketlen dél nagy, lomha szája, és udvarunkon beszegte az asztalt gyerekszemeink csipkerózsa-lánca. ... Emberarcot öltöttél bennem, Kunság, kristály-boraid véremmé ivódtak, rónád lelkemben végtelenre tárult, szélzúgásod erőt adott dalomnak, tudom, nem kötsz már mágneses rögökkel, de kísérts bennem, akármerre járok, s én — jó sáfár — kiosztom a világban pásztor-nyugalmad, tágas tisztaságod. Hó-galamb Holló-leányok lopva szálltak nyitott szívembe — fényre árnyak. Fekete tollak éje védett, hogy hó-színekre sose nézzek. Fehér madár, te tiszta, kedves, sosem repültél a szívemhez. Hívtalak madáretetővel, fészekrakó tavaszidővel, de messze szálltál, mint a fecskék, te hó-galamb, fehér hidegség. Holló-lányok elhessegettek, repülj, repülj, én eleresztlek. Pedagógusok Lapja .