Pedagógusok Lapja, 1963 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1963-11-05 / 21. szám

Az orosz csoda e­esoványodott, barázdált arcok. Bozontos üstö­­kök, szélesen leomló mu­­zsik-szakállak. Bocskoros lábak, katonasapkás fők, ruhájuk mindenféle ma­gukra aggatott cók­mók. A magasba emelik tekintetü­ket, egy szoborra, amely Marx-ot és Engels-t ábrá­zolja és a talapzaton álló férfira, aki jellegzetes gesz­tusokkal, előrehajló felső­testtel beszél: ez Lenin, így örökítette meg a film a forradalom első évfordu­lóját ünneplő tömeget. Kö­zel hozza az arcokat, fel­nagyítva és sokáig, és mi elmerengünk: ki lehetsz te kisfiú, megszeppent és meg­hatott arcoddal? Mi áll mö­götted, öregapó, merre irányt-vetett a sorsod? Mi lesz a jövőd, keményarcú fiatal férfi, túléled-e a há­borúkat, a tífuszt, a fehér bandákat, és a többit, a csak ezután kezdődő meg­próbáltatásokat? És milyen jó, hogy ilyen közelről néz­hetünk figyelő arcukba. Mi­lyen jó, hogy nemcsak tö­megnek, mennyiségnek, ut­cákon végigsöprő áradat­nak láthatjuk őket, hanem szenvedést, reményt, el­szántságot, vágyakat és ál­mokat tükröző arcukból áll össze a kép az emberről, mindenkiről, aki véghez vitte a történelem legna­gyobb vállalkozását, az orosz csodát. Nagyon tetszik nekem a filmet alkotó Thorndike­­házaspár módszere: a cseppben megvizsgálni a tengert, az egyénen át lát­tatni a roppant történelmi átalakulást. Beválik ez a művészi komponálásban, de beválik és csak ez válik be a politikában. Minden az emberért történjék, minden gép őérte forogjon, minden űrhajó őmiatta szálljon a magasba. De milyen em­berért? A fáradozó, küzdő, alkotó emberért, aki a har­móniát szerkeszti meg ön­magában és a világban, mert a kettő elszakíthatat­lan. Az ember csak akkor lehet boldog és szabad, ha mindent elkövet a többiek boldogsága és szabadsága érdekében. Kortársam, aki megérted az orosz csoda megindu­lásának 46. évfordulóját és aki már, ha tudtad is, el­elfelejtetted az éhezést; aki természetesnek tartod, ha gyermeked gyorsan érvé­nyesül, főiskolás, egyetemre jár — nézd meg figyelme­sen azokat az arcokat. Kü­lönösen a szemüket figyeld. Tűz lobog bennük, az aka­rat és a tenniakarás fényei, meg lelkesedés és hit, más­képpen lesz végre... Ez a tűz lobogjon a te szemed­ben is és akkor még na­gyobb eseményeknek leszel tanúja: az orosz csodából az egész emberiség csodája lesz. Kovács Géza Szolidaritás az ecuadori dolgozókkal A Szakszervezeti Világszö­vetség felhívásából értesült szakszervezetünk arról a ke­­­gyetlen agresszióról, mellyel Ecuadorban a hatalomra ju­tott katonai junta a demok­ratikus szabadságjogok sem­mibevételével megszüntette a gyülekezési- és sztrájkjogot, s országszerte hajtóvadásza­tot indított a legfőbb szak­­szervezeti és demokratikus vezetők, a haladó értelmisé­giek ellen, bebörtönzi és kí­nozza őket. Az Elnökség szolidaritást vállalt az ecuadori dolgozók­kal és kifejezte azt a remé­nyét, hogy a nemzetközi ösz­­szefogás erejének segítségé­vel megtalálják felszabadulá­suk útját. A 46. évfordulóra A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója alkalmából szakszervezetünk központi vezetősége nevében Pé­ter Ernő főtitkár levélben köszöntötte a Szovjetunió Oktatás­ügyi és Tudományos Dolgozóinak Szakszervezetét. A levél a többi között hangsúlyozza: »■Tudjuk, hogy azokban a csodálatos eredményekben, me­lyeket a Szovjetunió elért, része van a tudományos és oktatási dolgozók hatalmas seregének is, akik a munkásokkal együtt dolgozva, harcolv­a, dicsőséget szereztek a szovjet hazának. Bizton állíthatom, hogy a magyar néppel együtt, a magyar pedagógusok is ingadozás nélkül Önök mellett állnak abban a harcban, amelyet a béke megvédéséért, a békés egymás mel­lett élés megvalósításáért, a kommunizmus világméretű győ­zelméért folytat a győztes szocializmus országa. A nagy évforduló alkalmából kívánunk Önöknek, kedves Elvtársak, sok sikert és jó eredményeket céljaik megvalósítá­sához­.. Az új középiskolai tanterv előkészületeiből Vita az osztályfőnöki óráról A középiskolai tantervi vi­ták során sokan hiányolták hozzászólásaikban, hogy nem készült el az osztályfőnöki órák tanterve. Ezt a hiányt idő­közben pótolta az Országos Pe­dagógiai Intézet. Az osztályfőnöki tanterv­­tervezet és utasítás megvitatá­sára kijelölt vagy felkért kö­zépiskolák igazgatói, osztályfő­nöki munkaközösség-vezetői örömmel fogadták a nagy gonddal, körültekintéssel, a szovjet forrásmunkák okos fel­­használásával készült terveze­tet. A szeptemberben lezajlott megbeszélések közül jónéhá­­nyan a szakszervezet képvise­letében a gimnáziumi tagozat munkatársai is részt vettek. A személyes tapasztalatok és az írásos jelentések azt bizonyít­ják, hogy sok hasznos ötlet, ja­vaslat, kiegészítés, a gyakorlat igényeit kifejező — olykor ta­nulmányszámba menő — fel­szólalás hangzott el. Egy ilyen tájékoztató jellegű írásban nincs lehetőség a ter­vezet részletes ismertetésére, néhány gondolatot azonban szükséges idézni belőle. A ter­vezet bevezető részében a kö­vetkező sorokat olvashatjuk: »Az osztályfőnöki óra feladata, hogy sajátos eszközeivel hozzá­járuljon a középiskolai tanu­lók szocialista világnézetének, erkölcsi tudatának és magatar­tásának céltudatos, tervszerű fejlesztéséhez.« Ugyanebben a részben egy örökérvényű emlé­keztető azt hirdeti: »Az osz­tályfőnöki óra — a tanulók élettapasztalataival összefüg­gésben — megvilágítja a fontos világnézeti-politikai kérdése­ket, a tanulók erkölcsi fejlő­dése szempontjából lényeges erkölcsi fogalmakat, normákat, személyiségjegyeket; általában erősíti a tanulókat erkölcsi meggyőződésükben, helyes kö­zösségi szemléletükben, érzel­meikben, magatartásukban.« A tervezet következő része ismer­teti a »Kötött órák« és a »Kö­tetlen órák« témaköreit az I—IV. osztályok számára. (Va­­jjon miért nem lehet egysze­rűen kötelező és javasolt órák­nak nevezni ezeket?) Az utolsó fejezet pedig a Tantervi utasí­tás. A vitában felszólalt kartár­sak zömének az a véleménye: a mostani tervezettel érdemes behatóan, széleskörűen foglal­kozni, mert alkalmas arra, hogy a nevelőmunka egyik leg­nehezebb területén nyújtson segítséget a gyakorló pedagó­gusoknak. És érdemes is, kell is vitázni a kiforratlan vagy túlzott követelményekkel, mert százezernyi középiskolásról, az iskolareform fontos tartalmi kérdéséről van szó. Milyen fontosabb kérdések­ről vitatkoznak a felszólalók? Az összehangoltságról Az osztályfőnöki tanterv és a készülő középiskolai nevelési terv, az osztályfőnöki tanterv és a Világnézetünk alapjai cí­mű új tantárgy összefüggése, kapcsolata sokakat foglalkoz­tatott. Egészen megalapozott és gyakorlatilag kivihető, hasz­nos javaslatokat ugyanis csak a­kkor lehetne tenni, hogyha ezeket az összefüggéseket lát­nánk, ha ezeket a dokumentu­mokat összehasonlíthatnánk és vizsgáztathatnánk az »Ifjúság a szocializmusért« mozgalom követelmény­rendszerében sze­replő témákkal. Csak így lehet­ne tisztázni, hogy az itt-ott he­lyesen megismétlődő témakö­rök — például a pályaválasz­tás — vajon átfedések, kon­centrikus vagy spirális jellegű ismétlődések-e? Maximalizmus A viták egyik központi prob­lémája volt, hogy a tervezők nagyot markolnak. Maxima­lista követelményt támaszta­nak a diákkal, az osztállyal, de főképpen az osztályfőnök­kel szemben. Nem egy felszó­laló hangoztatta: az órák egy részére csak több napos stúdi­ummal lehet becsületesen fel­készülni, sőt, van olyan téma, melynek feldolgozásához egész munkaközösségre volna szük­ség! Hadd idézzünk néhány ilyen témakört. A II. osztály 10. számú témája: A társadal­mi haladás és a haladó tudo­mány, irodalom, képzőművé­szet és zeneművészet kölcsön­hatása; a III. osztály 5. számú témája: A modernség szoci­alista értelmezése; a IV. osz­tály 8. számú témaköre: Az ember társadalmi értéke. A maximalizmus réme ott is kísért, hogy nem hagyunk elég időt az osztályfőnök adminiszt­ratív teendőire. És nem szere­pelnek megfelelően olyan fel­adatok, mint november 20., március 21. az anyák napja, a személyi igazolványok előké­szítő munkálatai, stb. Ezért is reális az az igény, hogy ha­vonta egy órát ne foglaljunk le, álljon az osztályfőnök ren­delkezésére. A maximalizmus kísértésé­vel azért is szembe kell szán­nunk, mert az osztályfőnökök közül sokan rendkívül magas óraszámban tanítanak. Nappa­luk, estéjük le van foglalva. Már­pedig az osztályfőnök, a tanár teljesítőképességének is van határa. S mindehhez te­gyük hozzá, hogy ma már — a középiskola örvendetes töme­gesítésével — megvalósíthatat­lan a még érvényben levő gim­náziumi Rendtartás 13. parag­rafusának az a bekezdése, amely szerint: »Az osztályfő­nököt a legtöbb gyakorlattal rendelkező tanárok közül kell kijelölni«. Hány legtöbb gya­korlattal rendelkező tanár van egy gimnáziumban? És hány osztályfőnökre van szüksé­günk? Kénytelenek vagyunk egy-két éves gyakorlattal ren­delkező fiatal kartársakat kije­lölni osztályfőnöki munkára, s ez gyakran nem is rossz! ők még szájukban érzik a közép­iskola ízét, közelebb vannak az ifjúság problémáihoz. De azzal egyet kell érteni, hogy nehe­zebb felkészülni egy osztályfő­nöki, mint egy szaktárgyi órá­ra. Már csak azért is, mert az utóbbira öt évig készítették elő kiváló egyetemi tanárok, az osztályfőnöki tennivalókra pe­dig megbízást kap, kijelölik. Külső előadók Úgy érzem, az iskolareform gyümölcsei értek be, az iskola és az élet közeledése, a társa­dalom megnövekedett szerepe tükröződik abban a több he­lyen felmerült igényben, hogy külső előadókat is meg lehet, meg kell hívni egy-egy külön­leges osztályfőnöki óra megtar­tására. Valóban, el sem lehet képzelni a nemi kérdéseket tárgyaló osztályfőnöki órát egy-egy kiváló orvos meghívá­sa nélkül. Az irodalmi érzék, az esztétikai nevelés fejleszté­sét szolgálhatja egy-egy író, új­ságíró, színművész szerepelte­tése. Hasznos lehet a tanulók pályaválasztása szempontjából, ha különféle szakembereket, egy-egy szakterület ismert kép­viselőjét bízjuk meg az osz­tályfőnöki­ órára. A tsz-elnök, a VB titkár, az üzemvezető, az ifjúsági ügyekkel foglalkozó bíró, jogász, rendőrségi szak­ember meghívása és a velük való beszélgetés ugyancsak hasznos útmutatást adhat a ta­nulóknak. Ami még hiányzik A viták a tervezet maxima­­lizmusát bírálták, de egy-két ponton mégis többet kívánná­nak, így például vékonyan szerepelnek a vallásosság, a babonák elleni küzdelem, az ateizmus kérdései. Kevés a gyakorlati életre való felkészí­tés, az illemtan. Több helyet kell biztosítani a szocialista nemi erkölcs problematikájá­nak, mert a külön fiú és lány osztályokban is, a koedukált osztályokban is sok zavaros nézet uralkodik. Ami nagyon hiányzik és na­gyon szükséges: az osztályfő­nöki kézikönyv. Olyan kézi­könyv, mely több nehéz témát részletes feldolgozásban ismer­tet, és a szükséges irodalmi szemelvényeket is felöleli. Ilyen módszertani útmutató nélkül — még a legjobb szándék mel­lett is — csak töredékei való­síthatók meg a szépen elkép­zelt és kidolgozott osztályfő­nöki tantervnek. A témakörök ismertetésével együtt észszerű lenne széleskörű pályázatot hirdetni egy-egy téma vagy az egész munka megírására. Az egyöntetűen igényelt osz­tályfőnöki kézikönyv, iroda­lomjegyzék, illetve szemelvény­­gyűjtemény és módszertani utasítás nagy mértékben segít­heti az osztályfőnöki munkát. De alaposabban fel kellene er­re készíteni már az egyetemi tanulmányok során, majd a pe­dagógus továbbképzés keretei között. És végül: a nehéz, ren­geteg időt, szívet-lelket kívánó osztályfőnöki munka nagyobb anyagi megbecsülést is érde­melne. A munka jellege, jelentősége olyan, hogy minden áldozatot megér, mert előbbre visz ben­nünket a középiskolás ifjúság kommunista nevelésében. Kovács Péter Ó épület — modern iskola Hogy valóban megszomja­­zott-e I. Ferenc József, vagy csak módot akart adni nagy kegyesen a kivégeztetett Bat­thyány Lajos leányának, Iloná­nak, hogy közeledhessék törvé­nyes uralkodójához — ma már aligha dönthetjük el." Elég az hozzá, hogy amikor a­ kiegye­zés utáni évek valamelyikében Gödöllőre igyekezett az apos­toli király szarvasvadászatra, beküldte szárnysegédét as cin­­kotai kastélyba. »Őfelsége ür­eg­­szomjazott« — jelentette a szárnysegéd. »Ott van a kút, ihatik őfelsége« — válaszolta Ilona grófnő. Batthyány Ilona kiütött csa­ládjából. A többi Batthyányak hamarosan elfelejtették októ­ber hatodikát, és a századvégi Bécs ismert alakjai lettek. Ilo­na elzárkózott, és a negyven­­nyolcas honvédek árváit istá­­polta, szociális létesítmények­re áldozta vagyonát. Fél évszá­zad távlatából is vonzó egyé­niség, méltó arra, hogy egy is­kola az ő nevét viselje. Annál is inkább, mert a ha­talmas, kissé ridegnek ható klinkertégla épületet,­­ amely eredetileg árvaháznak készült, majd a második világháború idején laktanyát, később kato­nai kórházat rendeztek be ben­ne, legutóbb a cinkotai tanító­képző működött falai között, most pedig a XVI. kerület kö­zös vezetésű iskolája és leány­­nevelő-intézete , Batthyány Ilona emeltette 1905-ben. Államun­k hát és­ negyedmil­lió forintot költött az épület és a berendezés teljes felújítására. 1962. májusa óta dolgoztak raj­ta az építők és más mesterem­berek. Még néhány nap, és is­mét zavartalanul folyhat a ta­nulás, befejeződik az építke­zés. A tizenkét évfolyamon csak­nem hétszáz kis és nagy diák tanul. A nevelőintézet, százhat­­vannégy középiskolás leány­nak — köztük hatvankét ál­lami gondozottnak" — ad ott­hont. Kovács Dénes igazgató öröm­mel vállalja az »idegenvezető« szerepét, és végigkalauzol az épületen emelettől az alagsorig. Teremről teremre Az általános iskola alsó ta­gozata külön épületben kapott helyet, a felső tagozat négy osz­tálya egymás mellett nyílik a folyosón, a gimnáziumi osztá­lyok pedig teljes kabinetrend­szerben tanulnak. Köztudomá­sú, hogy ezáltal jobb helyki­használást lehet biztosítani, igazi hivatását azonban csak ott töltheti be a kabinetrend­szer, ahol a szaktantermeket kellő módon föl tudják sze­relni. A cinkotai iskolában ez jórészt már megtörtént. A ma­tematikai előadó falán színes függvényábrázolások, a sarok­ban egy szekrényben a külön­böző geometriai testek, hely a dolgozatfüzetek számára. A fi­zikai teremben ötletes tablók sorakoznak egymás mellett. Valamennyin egy-egy híres tudós képe, életének legfonto­sabb adatai, a nevéhez fűződő kutatások, fölfedezések ismer­tetése. A magyar és idegen nyelvi termekben lemezjátszó és magnetofon segíti az okta­tást, a történelemben, földrajz­ban pedig a dia- és hangosve­­títő. A keramikusok meg a többiek Külön érdemes megemlíteni az iskolában folyó politechni­kai oktatást. Az általános is­kola felső tagozata novemberig, illetve márciustól mezőgazda­­sági foglalkozásokon vesz részt, a közbeeső időben pedig kerti szerszámok készítésén és javí­tásán tanulják meg a kalapács, a reszelő, a fúró és a fűrész használatát. A gimnázium va­lamennyi osztályában 5+1-es rendszerrel folyik az oktatás. Üzembe mindössze egy fiúcso­port jár (még nem minden osz­tály koedukált): a Cinkotai Autóalkatrészgyár jól felsze­relt tanműhelyében sajátítják el az autóalkatrész-készítés ele­meit. A »keramikusok« már az anyagelőkészítést is maguk végzik egy alagsori helyiség­ben. Ismét más műhelyben ké­szítik a mintákat, illetőleg dol­goznak a korongokon, egy har­madikban pedig őrlik, mérik a festéket. Két kemencéjük van, ezekben égetik 980 Cf-on a kü­lönböző kerámia tárgyakat a legelső feladatot képező gomb­tól kezdve a modern formájú vázákig, hamutálcákig, figu­rákig. Az »üvegesek« — egyik cso­portjuk a képen látható — egyelőre el vannak maradva egy fázissal. Ők csak jövőre fognak ott tartani, hogy kvarc­­homokkal kezdjék a munkát. Most nyers, csiszolatlan üveg­edényeket kapnak, amelyekre ők tervezik meg a díszítő mo­tívumokat, s ők végzik a csi­szolás nagy pintességet igénylő munkáját, modern, szilikózis veszélytől mentes­­gépeken. Ha a mezőgazdaságiak mun­kájával akarunk megismerked­ni, ki kell mennünk a csak­nem ötholdas parkba, az üveg­házakba. Mintha az Állatkert pálmaházában járnánk. Az egyikben egynyári növények, a másikban a legkülönbözőbb fajtájú kaktuszok. A kisebb­fajta háznak is beillő baromfi­ólban százszámra a csirkék. Napos korukban kerülnek ide, s különböző módon, mis-más takarmánnyal nevelik őket. A jelen és a jövő A kollégium külön emelet. Négy tanulóterem, szódafüg­­gönnyel, virággal díszítve. Az egyikben még ott a televízió, de már nem sokáig, mert az elkészült díszterem csak taka­rításra vár. A szép, tágas ebédlőben kis asztaloknál, négyesével, csalá­diasan fogyasztják a lányok az ebédet, mely ételliften érkezik az alagsorban elhelyezett kor­szerű konyhából. A bibliai igazság szerint az új bort nem jó a tömlőbe töl­teni. Ám úgy tűnik, ez a több ezer éves becselem sem általá­nos érvényű. Lám, a Batthyány grófnő építette, több mint fél­évszázados épületben főváro­sunk egyik legmodernebb■ is­kolája működik. Legmoder­nebb nemcsak azért, mert kor­szerű felszereléssel dolgozik, hanem azért, mert egyesíti ma­gában a jövő iskolájának alap­vonásait: a kollégiumot, a ha­gyományos tantárgyak korsze­rű oktatási formáit és a helyi adottságoknak megfelelő mun­kára nevelést. És a fejlődés útja is nyitva áll a cinkotai iskola előtt. Jövőre, minthogy az anyagi és személyi feltételek biztosí­tottak, s az ifjúság érdeklődése és az ipar szakember­ igénye egyaránt megvan, két 4+2-es szakközépiskolai osztályt sze­retnének nyitni: egy kerámiai és egy üvegosztályt. Addigra bizonyára megkapják az illeté­kesek engedélyét is, és az is­kola fölveheti Batthyány Ilona nevét. Morvay István

Next