Pedagógusok Lapja, 1963 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1963-11-05 / 21. szám
Az orosz csoda eesoványodott, barázdált arcok. Bozontos üstökök, szélesen leomló muzsik-szakállak. Bocskoros lábak, katonasapkás fők, ruhájuk mindenféle magukra aggatott cókmók. A magasba emelik tekintetüket, egy szoborra, amely Marx-ot és Engels-t ábrázolja és a talapzaton álló férfira, aki jellegzetes gesztusokkal, előrehajló felsőtesttel beszél: ez Lenin, így örökítette meg a film a forradalom első évfordulóját ünneplő tömeget. Közel hozza az arcokat, felnagyítva és sokáig, és mi elmerengünk: ki lehetsz te kisfiú, megszeppent és meghatott arcoddal? Mi áll mögötted, öregapó, merre irányt-vetett a sorsod? Mi lesz a jövőd, keményarcú fiatal férfi, túléled-e a háborúkat, a tífuszt, a fehér bandákat, és a többit, a csak ezután kezdődő megpróbáltatásokat? És milyen jó, hogy ilyen közelről nézhetünk figyelő arcukba. Milyen jó, hogy nemcsak tömegnek, mennyiségnek, utcákon végigsöprő áradatnak láthatjuk őket, hanem szenvedést, reményt, elszántságot, vágyakat és álmokat tükröző arcukból áll össze a kép az emberről, mindenkiről, aki véghez vitte a történelem legnagyobb vállalkozását, az orosz csodát. Nagyon tetszik nekem a filmet alkotó Thorndikeházaspár módszere: a cseppben megvizsgálni a tengert, az egyénen át láttatni a roppant történelmi átalakulást. Beválik ez a művészi komponálásban, de beválik és csak ez válik be a politikában. Minden az emberért történjék, minden gép őérte forogjon, minden űrhajó őmiatta szálljon a magasba. De milyen emberért? A fáradozó, küzdő, alkotó emberért, aki a harmóniát szerkeszti meg önmagában és a világban, mert a kettő elszakíthatatlan. Az ember csak akkor lehet boldog és szabad, ha mindent elkövet a többiek boldogsága és szabadsága érdekében. Kortársam, aki megérted az orosz csoda megindulásának 46. évfordulóját és aki már, ha tudtad is, elelfelejtetted az éhezést; aki természetesnek tartod, ha gyermeked gyorsan érvényesül, főiskolás, egyetemre jár — nézd meg figyelmesen azokat az arcokat. Különösen a szemüket figyeld. Tűz lobog bennük, az akarat és a tenniakarás fényei, meg lelkesedés és hit, másképpen lesz végre... Ez a tűz lobogjon a te szemedben is és akkor még nagyobb eseményeknek leszel tanúja: az orosz csodából az egész emberiség csodája lesz. Kovács Géza Szolidaritás az ecuadori dolgozókkal A Szakszervezeti Világszövetség felhívásából értesült szakszervezetünk arról a kegyetlen agresszióról, mellyel Ecuadorban a hatalomra jutott katonai junta a demokratikus szabadságjogok semmibevételével megszüntette a gyülekezési- és sztrájkjogot, s országszerte hajtóvadászatot indított a legfőbb szakszervezeti és demokratikus vezetők, a haladó értelmiségiek ellen, bebörtönzi és kínozza őket. Az Elnökség szolidaritást vállalt az ecuadori dolgozókkal és kifejezte azt a reményét, hogy a nemzetközi öszszefogás erejének segítségével megtalálják felszabadulásuk útját. A 46. évfordulóra A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója alkalmából szakszervezetünk központi vezetősége nevében Péter Ernő főtitkár levélben köszöntötte a Szovjetunió Oktatásügyi és Tudományos Dolgozóinak Szakszervezetét. A levél a többi között hangsúlyozza: »■Tudjuk, hogy azokban a csodálatos eredményekben, melyeket a Szovjetunió elért, része van a tudományos és oktatási dolgozók hatalmas seregének is, akik a munkásokkal együtt dolgozva, harcolva, dicsőséget szereztek a szovjet hazának. Bizton állíthatom, hogy a magyar néppel együtt, a magyar pedagógusok is ingadozás nélkül Önök mellett állnak abban a harcban, amelyet a béke megvédéséért, a békés egymás mellett élés megvalósításáért, a kommunizmus világméretű győzelméért folytat a győztes szocializmus országa. A nagy évforduló alkalmából kívánunk Önöknek, kedves Elvtársak, sok sikert és jó eredményeket céljaik megvalósításához.. Az új középiskolai tanterv előkészületeiből Vita az osztályfőnöki óráról A középiskolai tantervi viták során sokan hiányolták hozzászólásaikban, hogy nem készült el az osztályfőnöki órák tanterve. Ezt a hiányt időközben pótolta az Országos Pedagógiai Intézet. Az osztályfőnöki tantervtervezet és utasítás megvitatására kijelölt vagy felkért középiskolák igazgatói, osztályfőnöki munkaközösség-vezetői örömmel fogadták a nagy gonddal, körültekintéssel, a szovjet forrásmunkák okos felhasználásával készült tervezetet. A szeptemberben lezajlott megbeszélések közül jónéhányan a szakszervezet képviseletében a gimnáziumi tagozat munkatársai is részt vettek. A személyes tapasztalatok és az írásos jelentések azt bizonyítják, hogy sok hasznos ötlet, javaslat, kiegészítés, a gyakorlat igényeit kifejező — olykor tanulmányszámba menő — felszólalás hangzott el. Egy ilyen tájékoztató jellegű írásban nincs lehetőség a tervezet részletes ismertetésére, néhány gondolatot azonban szükséges idézni belőle. A tervezet bevezető részében a következő sorokat olvashatjuk: »Az osztályfőnöki óra feladata, hogy sajátos eszközeivel hozzájáruljon a középiskolai tanulók szocialista világnézetének, erkölcsi tudatának és magatartásának céltudatos, tervszerű fejlesztéséhez.« Ugyanebben a részben egy örökérvényű emlékeztető azt hirdeti: »Az osztályfőnöki óra — a tanulók élettapasztalataival összefüggésben — megvilágítja a fontos világnézeti-politikai kérdéseket, a tanulók erkölcsi fejlődése szempontjából lényeges erkölcsi fogalmakat, normákat, személyiségjegyeket; általában erősíti a tanulókat erkölcsi meggyőződésükben, helyes közösségi szemléletükben, érzelmeikben, magatartásukban.« A tervezet következő része ismerteti a »Kötött órák« és a »Kötetlen órák« témaköreit az I—IV. osztályok számára. (Vajjon miért nem lehet egyszerűen kötelező és javasolt óráknak nevezni ezeket?) Az utolsó fejezet pedig a Tantervi utasítás. A vitában felszólalt kartársak zömének az a véleménye: a mostani tervezettel érdemes behatóan, széleskörűen foglalkozni, mert alkalmas arra, hogy a nevelőmunka egyik legnehezebb területén nyújtson segítséget a gyakorló pedagógusoknak. És érdemes is, kell is vitázni a kiforratlan vagy túlzott követelményekkel, mert százezernyi középiskolásról, az iskolareform fontos tartalmi kérdéséről van szó. Milyen fontosabb kérdésekről vitatkoznak a felszólalók? Az összehangoltságról Az osztályfőnöki tanterv és a készülő középiskolai nevelési terv, az osztályfőnöki tanterv és a Világnézetünk alapjai című új tantárgy összefüggése, kapcsolata sokakat foglalkoztatott. Egészen megalapozott és gyakorlatilag kivihető, hasznos javaslatokat ugyanis csak akkor lehetne tenni, hogyha ezeket az összefüggéseket látnánk, ha ezeket a dokumentumokat összehasonlíthatnánk és vizsgáztathatnánk az »Ifjúság a szocializmusért« mozgalom követelményrendszerében szereplő témákkal. Csak így lehetne tisztázni, hogy az itt-ott helyesen megismétlődő témakörök — például a pályaválasztás — vajon átfedések, koncentrikus vagy spirális jellegű ismétlődések-e? Maximalizmus A viták egyik központi problémája volt, hogy a tervezők nagyot markolnak. Maximalista követelményt támasztanak a diákkal, az osztállyal, de főképpen az osztályfőnökkel szemben. Nem egy felszólaló hangoztatta: az órák egy részére csak több napos stúdiummal lehet becsületesen felkészülni, sőt, van olyan téma, melynek feldolgozásához egész munkaközösségre volna szükség! Hadd idézzünk néhány ilyen témakört. A II. osztály 10. számú témája: A társadalmi haladás és a haladó tudomány, irodalom, képzőművészet és zeneművészet kölcsönhatása; a III. osztály 5. számú témája: A modernség szocialista értelmezése; a IV. osztály 8. számú témaköre: Az ember társadalmi értéke. A maximalizmus réme ott is kísért, hogy nem hagyunk elég időt az osztályfőnök adminisztratív teendőire. És nem szerepelnek megfelelően olyan feladatok, mint november 20., március 21. az anyák napja, a személyi igazolványok előkészítő munkálatai, stb. Ezért is reális az az igény, hogy havonta egy órát ne foglaljunk le, álljon az osztályfőnök rendelkezésére. A maximalizmus kísértésével azért is szembe kell szánnunk, mert az osztályfőnökök közül sokan rendkívül magas óraszámban tanítanak. Nappaluk, estéjük le van foglalva. Márpedig az osztályfőnök, a tanár teljesítőképességének is van határa. S mindehhez tegyük hozzá, hogy ma már — a középiskola örvendetes tömegesítésével — megvalósíthatatlan a még érvényben levő gimnáziumi Rendtartás 13. paragrafusának az a bekezdése, amely szerint: »Az osztályfőnököt a legtöbb gyakorlattal rendelkező tanárok közül kell kijelölni«. Hány legtöbb gyakorlattal rendelkező tanár van egy gimnáziumban? És hány osztályfőnökre van szükségünk? Kénytelenek vagyunk egy-két éves gyakorlattal rendelkező fiatal kartársakat kijelölni osztályfőnöki munkára, s ez gyakran nem is rossz! ők még szájukban érzik a középiskola ízét, közelebb vannak az ifjúság problémáihoz. De azzal egyet kell érteni, hogy nehezebb felkészülni egy osztályfőnöki, mint egy szaktárgyi órára. Már csak azért is, mert az utóbbira öt évig készítették elő kiváló egyetemi tanárok, az osztályfőnöki tennivalókra pedig megbízást kap, kijelölik. Külső előadók Úgy érzem, az iskolareform gyümölcsei értek be, az iskola és az élet közeledése, a társadalom megnövekedett szerepe tükröződik abban a több helyen felmerült igényben, hogy külső előadókat is meg lehet, meg kell hívni egy-egy különleges osztályfőnöki óra megtartására. Valóban, el sem lehet képzelni a nemi kérdéseket tárgyaló osztályfőnöki órát egy-egy kiváló orvos meghívása nélkül. Az irodalmi érzék, az esztétikai nevelés fejlesztését szolgálhatja egy-egy író, újságíró, színművész szerepeltetése. Hasznos lehet a tanulók pályaválasztása szempontjából, ha különféle szakembereket, egy-egy szakterület ismert képviselőjét bízjuk meg az osztályfőnöki órára. A tsz-elnök, a VB titkár, az üzemvezető, az ifjúsági ügyekkel foglalkozó bíró, jogász, rendőrségi szakember meghívása és a velük való beszélgetés ugyancsak hasznos útmutatást adhat a tanulóknak. Ami még hiányzik A viták a tervezet maximalizmusát bírálták, de egy-két ponton mégis többet kívánnának, így például vékonyan szerepelnek a vallásosság, a babonák elleni küzdelem, az ateizmus kérdései. Kevés a gyakorlati életre való felkészítés, az illemtan. Több helyet kell biztosítani a szocialista nemi erkölcs problematikájának, mert a külön fiú és lány osztályokban is, a koedukált osztályokban is sok zavaros nézet uralkodik. Ami nagyon hiányzik és nagyon szükséges: az osztályfőnöki kézikönyv. Olyan kézikönyv, mely több nehéz témát részletes feldolgozásban ismertet, és a szükséges irodalmi szemelvényeket is felöleli. Ilyen módszertani útmutató nélkül — még a legjobb szándék mellett is — csak töredékei valósíthatók meg a szépen elképzelt és kidolgozott osztályfőnöki tantervnek. A témakörök ismertetésével együtt észszerű lenne széleskörű pályázatot hirdetni egy-egy téma vagy az egész munka megírására. Az egyöntetűen igényelt osztályfőnöki kézikönyv, irodalomjegyzék, illetve szemelvénygyűjtemény és módszertani utasítás nagy mértékben segítheti az osztályfőnöki munkát. De alaposabban fel kellene erre készíteni már az egyetemi tanulmányok során, majd a pedagógus továbbképzés keretei között. És végül: a nehéz, rengeteg időt, szívet-lelket kívánó osztályfőnöki munka nagyobb anyagi megbecsülést is érdemelne. A munka jellege, jelentősége olyan, hogy minden áldozatot megér, mert előbbre visz bennünket a középiskolás ifjúság kommunista nevelésében. Kovács Péter Ó épület — modern iskola Hogy valóban megszomjazott-e I. Ferenc József, vagy csak módot akart adni nagy kegyesen a kivégeztetett Batthyány Lajos leányának, Ilonának, hogy közeledhessék törvényes uralkodójához — ma már aligha dönthetjük el." Elég az hozzá, hogy amikor a kiegyezés utáni évek valamelyikében Gödöllőre igyekezett az apostoli király szarvasvadászatra, beküldte szárnysegédét as cinkotai kastélyba. »Őfelsége üregszomjazott« — jelentette a szárnysegéd. »Ott van a kút, ihatik őfelsége« — válaszolta Ilona grófnő. Batthyány Ilona kiütött családjából. A többi Batthyányak hamarosan elfelejtették október hatodikát, és a századvégi Bécs ismert alakjai lettek. Ilona elzárkózott, és a negyvennyolcas honvédek árváit istápolta, szociális létesítményekre áldozta vagyonát. Fél évszázad távlatából is vonzó egyéniség, méltó arra, hogy egy iskola az ő nevét viselje. Annál is inkább, mert a hatalmas, kissé ridegnek ható klinkertégla épületet, amely eredetileg árvaháznak készült, majd a második világháború idején laktanyát, később katonai kórházat rendeztek be benne, legutóbb a cinkotai tanítóképző működött falai között, most pedig a XVI. kerület közös vezetésű iskolája és leánynevelő-intézete , Batthyány Ilona emeltette 1905-ben. Államunk hát és negyedmillió forintot költött az épület és a berendezés teljes felújítására. 1962. májusa óta dolgoztak rajta az építők és más mesteremberek. Még néhány nap, és ismét zavartalanul folyhat a tanulás, befejeződik az építkezés. A tizenkét évfolyamon csaknem hétszáz kis és nagy diák tanul. A nevelőintézet, százhatvannégy középiskolás leánynak — köztük hatvankét állami gondozottnak" — ad otthont. Kovács Dénes igazgató örömmel vállalja az »idegenvezető« szerepét, és végigkalauzol az épületen emelettől az alagsorig. Teremről teremre Az általános iskola alsó tagozata külön épületben kapott helyet, a felső tagozat négy osztálya egymás mellett nyílik a folyosón, a gimnáziumi osztályok pedig teljes kabinetrendszerben tanulnak. Köztudomású, hogy ezáltal jobb helykihasználást lehet biztosítani, igazi hivatását azonban csak ott töltheti be a kabinetrendszer, ahol a szaktantermeket kellő módon föl tudják szerelni. A cinkotai iskolában ez jórészt már megtörtént. A matematikai előadó falán színes függvényábrázolások, a sarokban egy szekrényben a különböző geometriai testek, hely a dolgozatfüzetek számára. A fizikai teremben ötletes tablók sorakoznak egymás mellett. Valamennyin egy-egy híres tudós képe, életének legfontosabb adatai, a nevéhez fűződő kutatások, fölfedezések ismertetése. A magyar és idegen nyelvi termekben lemezjátszó és magnetofon segíti az oktatást, a történelemben, földrajzban pedig a dia- és hangosvetítő. A keramikusok meg a többiek Külön érdemes megemlíteni az iskolában folyó politechnikai oktatást. Az általános iskola felső tagozata novemberig, illetve márciustól mezőgazdasági foglalkozásokon vesz részt, a közbeeső időben pedig kerti szerszámok készítésén és javításán tanulják meg a kalapács, a reszelő, a fúró és a fűrész használatát. A gimnázium valamennyi osztályában 5+1-es rendszerrel folyik az oktatás. Üzembe mindössze egy fiúcsoport jár (még nem minden osztály koedukált): a Cinkotai Autóalkatrészgyár jól felszerelt tanműhelyében sajátítják el az autóalkatrész-készítés elemeit. A »keramikusok« már az anyagelőkészítést is maguk végzik egy alagsori helyiségben. Ismét más műhelyben készítik a mintákat, illetőleg dolgoznak a korongokon, egy harmadikban pedig őrlik, mérik a festéket. Két kemencéjük van, ezekben égetik 980 Cf-on a különböző kerámia tárgyakat a legelső feladatot képező gombtól kezdve a modern formájú vázákig, hamutálcákig, figurákig. Az »üvegesek« — egyik csoportjuk a képen látható — egyelőre el vannak maradva egy fázissal. Ők csak jövőre fognak ott tartani, hogy kvarchomokkal kezdjék a munkát. Most nyers, csiszolatlan üvegedényeket kapnak, amelyekre ők tervezik meg a díszítő motívumokat, s ők végzik a csiszolás nagy pintességet igénylő munkáját, modern, szilikózis veszélytől mentesgépeken. Ha a mezőgazdaságiak munkájával akarunk megismerkedni, ki kell mennünk a csaknem ötholdas parkba, az üvegházakba. Mintha az Állatkert pálmaházában járnánk. Az egyikben egynyári növények, a másikban a legkülönbözőbb fajtájú kaktuszok. A kisebbfajta háznak is beillő baromfiólban százszámra a csirkék. Napos korukban kerülnek ide, s különböző módon, mis-más takarmánnyal nevelik őket. A jelen és a jövő A kollégium külön emelet. Négy tanulóterem, szódafüggönnyel, virággal díszítve. Az egyikben még ott a televízió, de már nem sokáig, mert az elkészült díszterem csak takarításra vár. A szép, tágas ebédlőben kis asztaloknál, négyesével, családiasan fogyasztják a lányok az ebédet, mely ételliften érkezik az alagsorban elhelyezett korszerű konyhából. A bibliai igazság szerint az új bort nem jó a tömlőbe tölteni. Ám úgy tűnik, ez a több ezer éves becselem sem általános érvényű. Lám, a Batthyány grófnő építette, több mint félévszázados épületben fővárosunk egyik legmodernebb■ iskolája működik. Legmodernebb nemcsak azért, mert korszerű felszereléssel dolgozik, hanem azért, mert egyesíti magában a jövő iskolájának alapvonásait: a kollégiumot, a hagyományos tantárgyak korszerű oktatási formáit és a helyi adottságoknak megfelelő munkára nevelést. És a fejlődés útja is nyitva áll a cinkotai iskola előtt. Jövőre, minthogy az anyagi és személyi feltételek biztosítottak, s az ifjúság érdeklődése és az ipar szakember igénye egyaránt megvan, két 4+2-es szakközépiskolai osztályt szeretnének nyitni: egy kerámiai és egy üvegosztályt. Addigra bizonyára megkapják az illetékesek engedélyét is, és az iskola fölveheti Batthyány Ilona nevét. Morvay István