Pedagógusok Lapja, 1969 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1969-01-01 / 1. szám
A TARTALOMBÓL Ahogy a pedagógus képviselők látják — Két járásivárosi titkár a szakszervezeti választásokról — A Munka Törvénykönyve művelődésügyi végrehajtási utasításának módosítása — A levelező képzés szabályozása a tanárképző főiskolákon — Téma: a biztonságos élet — Hová lett Gergely és Éva? — Varga Rudolf versei Beszámoló a központi vezetőség üléséről Szakszervezetünk központi vezetősége december 18-án és 19-én ülést tartott. December 18-án a központi vezetőség tagjai azon az emlékünnepélyen vettek részt, amelyet a szakszervezet a Magyar Pedagógiai Társasággal közösen rendezett az első magyar népoktatási törvény kihirdetésének 100. évfordulója alkalmából. Az emlékünnepélyt dr. Voksán József, a szakszervezet titkára nyitotta meg, majd dr. Köte Sándor tanszékvezető főiskolai tanár, a neveléstudományok kandidátusa tartott előadást Eötvös József és az 1868-as népiskolai törvény címmel. December 19-én a központi vezetőség két beszámolót vitatott meg. A beszámolók rövidített szövegét az alábbiakban közöljük. IA munkavédelem az oktatási intézményekben Szocialista építőmunkánk legutóbbi éveiben egyre inkább előtérbe került a munkavédelem. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongreszszusa határozatában kimondotta, hogy „a munkavédelem javításával további lényeges eredményeket kell elérni az üzemi balesetek és a foglalkozási megbetegedések csökkentésében”. A SZOT XXI. kongresszusa sürgette: „Továbbbi erőfeszítéseket kell tenni az egészséges és biztonságos munkafeltételek megteremtésére, a nevelő és felvilágosító munka további javítására.” Az új Munka Törvénykönyve, illetve végrehajtási rendeletei és szabályai ugyancsak e határozatok szellemében fogalmazzák meg a munkavédelmi feladatokat. Mindez kedvező légkört teremtett ahhoz, hogy a munkavédelem az oktatási intézményekben is kellő súlyt kapjon. A többi között nagy jelentősége van annak, hogy ma már a Tantervek és a Nevelési Tervek is tartalmazzák a balesetelhárítási, egészségvédelmi jellegű oktatási, nevelési célkitűzéseket. Ugyancsak jelentős, hogy a legutóbbi években megjelent valamennyi Rendtartás — az iskolatípus sajátosságainak megfelelően — külön fejezetben foglalkozik a munkavédelmi feladatokkal. A fokozatos javulás adatai Az oktatási intézmények dolgozóinak munkakörülményei és tanulóinak tanulási feltételei az utóbbi években sokat javultak. Az elmúlt öt év alatt 3,3 milliárd forint értékben létesült új oktatási intézmény. Felújításra és korszerűsítésre 1,6, beszerzésekre pedig több mint 1,1 millárd forintot fordítottak. Az oktatási intézmények országos tervezési irányelveinek revíziója során fontos eredményeket értünk el. Az újonnan létesítendő iskolák minimális teleknagysága 20— 40 százalékkal nőtt. Például a négytantermes általános iskoláé 3000-ről 4000 négyzetméterre, a 12 tantermesé 6000- ről 8—10 000-re, a 16 tantermesé 6300-ról 10+12 000-re. A gyermekeknek sok mozgásra van szükségük, s ezért az iskolák igen területigényes épületek. Ezt sajnos ma még sem a tervezők, sem az építtető tanácsok nem látják be kellően, holott ennek nemcsak egészségügyi, hanem balesetelhárítási vonatkozásai is vannak. A szűk, zsúfolt iskolaudvaron ugyanis igen sok tanulót ér baleset. Ezért is súlyos veszélyek forrása az iskolák udvarának, kertjének megcsonkítása. Kezdeményezésünkre — mintegy 80 felsorolt példa hatására — az Egészségügyi Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium illetékes szervei intézkedtek, hogy ezt a továbbiakban megakadályozzák. Az újonnan létesítendő tantermek alapterületének növelésében is értünk el eredményeket. Az új MOTI értelmében egy tanulóra a korábbi 1,1 négyzetméterrel szemben most 1,26—1,3 négyzetméter jut. Csökkent a tantermek zsúfoltsága is. Az 1981/62. tanévben egy osztályteremre országos átlagban 46,3 tanuló jutott, a jelenlegi tanévben pedig 39,6. A tanulócsoportok átlagos létszáma az 1961/62. tanévben 33,2 volt, jelenleg pedig 29,7, de az országos átlag javulása ellenére is sok még a nagy létszámú osztály, és a különböző gazdasági szervek a rendelkezésükre álló lehetőségek határán belül sem törekszenek eléggé ezek megszüntetésére. A váltakozó tanítás terén is van javulás — 1958-ban 100 osztályteremre 146 tanulócsoport jutott, ma pedig 134 — de a váltakozó tanítás hátrányaival még hosszú ideig számolnunk kell Amit meg kell oldani Az említetteken kívül számos probléma vár még megoldásra. A falusi iskolák tantermeinek szétszórtsága változatlan. Az általános iskolákban a demográfiai hullám következtében a szükségtantermek száma 4966-ra nőtt, s ez az fzsszszes tantermek 15,7 százaléka. A felújítások alacsony mértéke miatt a tantermek állaga fokozatosan romlik. Bár a felújítási keretek a múlt évihez képest 8—9 százalékkal nőttek, a helyzet országos átlagban romlott, hiszen az új árak miatt a beruházások, a felújítási munkák költségei 1968- ban 20—30 százalékkal emelkedtek. A Somogy megyei művelődési osztály például a következőket rögzíti összesítő jelentésében: „Az iskolák épületének állaga és felszerelése nem megfelelő. A járási tanácsok a rendelkezésükre álló felújítási keretekből ezekre az iskolákra kevés összeget fordítanak, a helyi tanácsok sem érzik, hogy az iskola gazdái. Az általános iskolák jelenlegi költségvetési volumene nem teszi lehetővé az épületek állagmegóvását, a szükséges felszerelések beszerzésének, pótlásának lehetőségét. Az egy tanulócsoportra jutó működési éves kiadások tényszáma az 1966. évi 11000 forintról az 1968. évi tervszám szerint 8300 forintra csökkent”. A Somogy megyei megállapítás országosan általánosítható. Az új gazdasági mechanizmus első évében a tanácsok fejlesztési alapjai — az átrendezéseket is figyelembe véve — nem alakultak úgy, hogy valamennyi oktatáspolitikailag fontos beruházást saját erőforrásaikból finanszírozni tudnának. Ezért ismételten javasolnunk kell, hogy a célcsoportos, így a központi költségvetésből finanszírozott fejlesztések körét a IV. ötéves tervben vizsgálják felül, és terjeszszék ki valamennyi tanteremépítésre, az általános iskolai körzetesítésből eredő épület- és kollégiumi férőhely igényekre, a szakközépiskolák létrehozására, a középiskolák már működő kollégiumainak további fejlesztésére. Az új oktatási intézmények számos fogyatékosságát a körültekintő tervezéssel és kivitelezéssel ki lehetett volna küszöbölni. Ezért fokozottabban növelni kell az építtetők, a tervezők, a kivitelezők, általában az állami műszaki szakemberek felelősségét az oktatásügyi intézmények előírás szerinti, egészséges, biztonságos létesítésében. Sok helyen a felelőtlen kivitelezés hónapokra visszaveti az iskola munkáját, s egyúttal sok ezer forintos kárt okoz. Az oktatási intézmények működésének munkavédelmi tényezői közül általános probléma az osztálytermek világítása. A tervezési irányelvek felülbírálta során jelentős eredményt értünkel: a padok mesterséges megvilágításának mértékét a korábbi 80 Lux helyett 150 Luxban határozták meg. Ehhez a fényerősséghez tantermenként legalább 8 darab 150 Wattos opálburás lámpatest kell. Észleléseink 80 százalékát a szemen keresztül szerezzük, a szem elfáradása hat ki legérzékenyebben és leggyorsabban a központi idegrendszerre, és okoz idő előtti elfáradást. A tanulók között a szemüvegesek száma ugrásszerűen emelkedik. Éppen ezért a megfelelő fényerősséghez mindenütt ragaszkodnunk kell. Ne tűrjük el, hogy egyes égőket ne kapcsoljanak be vagy kisebbre cseréljenek ki. Több helyen arra hivatkoznak, hogy az iskola elektromos hálózata ezt a terhelést nem bírja el, vizsgálódásaink azonban azt mutatják, hogy a hálózatok általában kellően méretezettek. Ahol pedig a tantermi világításra csakugyan nem jut kellő hálózati energia, ott az éves munkavédelmi tervben kell gondoskodni a hálózat megerősítéséről. Sok a probléma a fűtéssel is. Bár a jelenlegi bérezési lehetőségek mellett nem könnyű időszaki fűtőkről gondoskodni, e probléma megoldására az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani. Megengedhetetlen, hogy több helyen a tanulók fűtenek és hordanak tüzelőt. Ugyancsak helytelen, hogy a központi fűtés kezelésére szakképzetlen fűtőket alkalmaznak, akik az értékes berendezésekben komoly károkat okozhatnak, sőt esetleg az egész intézményt veszélyeztethetik. E probléma megoldására vannak jó és helyes kezdeményezések. Egyes helyeken például évről évre ugyanazt a nyári idénymunkást alkalmazzák időszakos fűtőként, és szakmai képzésükről szervezetten gondoskodnak. A tervezési irányelvekben és az Egészségügyi Minisztérium utasításában előírt hőfokról feltétlenül gondoskodni kell. Óvodák foglalkozási helyiségeiben legalább 20 C foknak, az osztálytermekben 18 C foknak, tornatermekben, műhelyekben 16 C foknak kell lennie. Az intézmények vezetői ne a naptárt kísérjék figyelemmel, hanem rendeljék el a fűtést október 15-e előtt és április 15-e után is, ha az időjárás szükségessé teszi. Sok kívánni valót hagy maga után az iskolák higiéniája, általános tisztasági állapota. Bár a régi merev létszámgazdálkodás és az alacsony bérezés miatt a kisegítő munkakörökben a személyi ellátottság nem kielégítő, a pedagógusok és iskolavezetők igényessége döntő tényező, ahol a kisegítők munkakörének meghatározása során a kézbesítés, a postaszolgálat, az ügyeleti tevékenység csökkentésével a tisztaság szempontjából lényeges feladatokat állítják előtérbe, és a tanulókat is a tiszta iskola védelmére nevelik, ott jobb eredményeket tudnak felmutatni. Meszelés, festés, járulékos helyiségek Az Egészségügyi Minisztérium 8200—1/1953. Eü. M. számú utasítása kimondja, hogy a tanterem falait a szükségletnek megfelelően, de legalább évenként egyszer újra kell festeni, illetőleg meszelni. Több helyen mégis arra hivatkoznak, hogy ez a költségvetési keretek elégtelensége miatt nem lehetséges. Az iskolák éves költségvetésének elkészítésekor határozottabban és keményebben kell e követelmények teljesítéséért harcolni. A korszerűség a színdinamika eredményeinek hasznosítását is sürgeti az oktatási intézményekben A színdinamika helyes alkalmazása fokozza a tanulók figyelmét, befogadóképességét és aktivitását, csökkenti fáradtságukat és a balesetek veszélyét. A színdinamika eredményeinek alkalmazása a jelenlegi anyagi eszközökből is megoldható, de az illetékesek körében még erős a konzervativizmus. Sajnos, az elmúlt években a nagymérvű tanteremhiány miatt fokozatosan felszámolták vagy területileg csökkentették az iskolai munkához nélkülözhetetlen járulékos helyiségeket, a tantestületi szobákat, a szülői fogadószobákat, a szertárakat és tantárgyi előadótermeket, a tanári mosdókat, stb. Sok helyen teljesen meghiúsították, hogy a pedagógusok az óraközi szünetekben felfrissülhessenek. A pedagóguspálya egyre fokozódó elnőiesedése is mindinkább sürgeti a különféle új egészségügyi feltételek — mosdó, öltözők, pihenőszoba, melegvíz, tisztálkodási eszközök — biztosítását. Megfelelően kell gondoskodni a kisegítőszemélyzet — a takarítók, konyhalányok, stb. — szociális létesítményeiről is. Erre ma még a tervezési irányelvekben sincs utalás. Most amikor a demográfiai hullám átmenetileg csökken, ezekre a problémákra is figyelmet kell fordítani. Ugyancsak törekedni kell a különösen balesetveszélyes és nehéz fizikai munka fokozatos kiküszöbölésére a salakozás, a takarítás, a konyha, a szállítás, az anyagmozgatás fokozottabb gépesítése útján. Szemléltetés és szakértelem A korszerű szemléltetés, a tanuló-kísérletezés, az audiovizuális oktatás elterjedése igen örvendetes. Az elmúlt tíz év alatt az általános iskolákban a szertárak száma 3749-ről 7384-re, a televíziók száma 1653-ról 3528-ra emelkedett, a filmvetítő berendezéseké 1348- ról 1495-re, a magnóké 1626-ról 2869-re, a hanglemezjátszóké 2368-ról 3342-re, az epidiaszkópoké pedig 173-ról 361-re. E berendezések, felszerelések használata szakértelmet igényel a pedagógusoktól. Ismerniük kell az elektromos berendezések használatának szabályait, meg kell tartaniuk a szertárak berendezésére, kísérletek levezetésére vonatkozó munkavédelmi előírásokat. A pedagógusok ez irányú szaktudását növelni kell, mert a hozzá nem értés jelentős anyagi károkat okozhat, s ami még fontosabb, számos baleset forrása lehet. A balesettől való félelem sok pedagógust meg is akadályoz ezeknek az eszközöknek a használatában. (Folytatása a 2. lapon) Az új esztendő küszöbén A pedagógusok esztendeje szeptemberben kezdődik, az iskolacsengő berregésével, a tantermeket megtöltő zsivajjal. Ám átéljük a újrakezdés élményét akkor is, mikor naptárt cserélünk. Az idő szakadatlanul áramlik, de az ember kívánja az állomásokat, ahonnan visszanéz és előre kémlel. Számot vetve a múlttal és jövővel rendszerint az ismeretlen az izgalmasabb. Az új esztendő küszöbén a sajtóban is megunhatatlan közhely a kérdezgetés, a „jövőkutatás”. Ezt tettük mi is. íme a válaszok! Erdélyi Béla, a Vas megyei Tanács V. B. elnökhelyettese: — Nemcsak hivatalból, hanem szívem szerint is közel áll hozzám az iskola, hisz magam is pedagógus vagyok. És mivel a Vas megyei tanács ugyancsak törődik az oktatásüggyel, nyugodtan beszélhetek többes számban, a vb többi tagjának a nevében is. Az új esztendőben szeretnénk tovább javítani a pedagógusok élet- és munkakörülményeit. Különösen a körmendi, a szentgotthárdi és a vasvári járás helyzetén igyekszünk nagyot lendíteni. Itt találni ugyanis a legtöbb kisiskolát, szétszórt települést, rossz utat. Érthető, ha nem is nagyon pályáznak ide a pedagógusok. Jó lakással, vonzóbb , bérekkel szeretnénk ezekbena járásokban is minél több szakos pedagógust meggyökereztetni. A szakos ellátottságunk egyébként a maga 65,3 százalékával még mindig az országos átlag alatt van. Igaz, hogy két évvel ezelőtt még 51,2 százalék volt. Középiskolai hálózatunk teljes, de nagy gondunk az általános iskolai diákotthoni hálózat megteremtése. Az 1969-es évben tervet dolgozunk ki ennek a feladatnak a megoldására. Oda akarunk diákotthonokat telepíteni, ahol teljesen osztott iskolák működnek, elsősorban a járási székhelyekre. Kiss Bálint, a nagykovácsi általános iskola igazgatója: — Kis község, ahol dolgozom, de nagy a gondja: az iskola egyik épülete meglehetősen öreg, évek óta újra meg újra megállapítják róla, hogy alkalmatlan oktatási célokra. Az út másik oldalán levő újabb épületet kellene bővíteni, hogy nyugodt körülmények között, zavartalanul taníthassunk. Ehhez persze pénz, sok pénz kellene. Esztendőről esztendőre azon fáradozom, hogy ezen a gondon segítsek. És ezt a vágyat, törekvést viszem át az új évbe is. Talán mire néhány év múlva nyugdíjba megyek, mégiscsak teljesül a vágyam. Azt is szeretném, ha 1969- ben kevesebb lenne az adminisztrációs gondom, terhem, mint az előző évben volt. Fekete Gyuláné, a tápiószelei általános iskola tanára: — Mint a nagykátai járás szakszervezeti munkavédelmi felügyelője azt szeretném, ha minél több iskolában be lehetne rendezni dolgozó-, valamint pihenőszobát. Jó lenne az is, ha legalább az újonnan épülő iskolák mellett megfelelően nagy udvar létesülne mindenütt. Mert bizony legtöbb helyen kicsik az udvarok. Mint pedagógus pedig azt kívánom, hogy az új esztendőben is az az egészséges, jó atmoszféra uralkodjék az iskolánkban, ami az előző években is olyan széppé tette az oktató-, nevelőmunkát. Békességben, nyugodtan dolgozni, ez a legszebb ajándék, amit az új esztendő adhat. Támadi Lajos, a ceglédi Földváry Károly általános iskola tanára: — Magyart tanítok, nagyon szeretem a szakomat, és arra törekszem, hogy minél életszerűbbé váljék a tananyag. Épp ezért azt várom az új esztendőtől, hogy minél több és jobb szemléltetőeszközt kapjak. Diákjaim segítségével ilyeneket magam is készítek. Különösen a jól szerkesztett szemléltetőtábláknak veszem nagy hasznát. Az is üdvös lenne, ha egy-egy nagyobb városban állandó kiállításokat rendeznének az oktatómunkában felhasználható újításokból. Az olyan jó módszertani könyvekből is örömmel üdvözölök minél többet, mint amilyen az általános iskolai nyelvtantanítás segítésére jelent meg az elmúlt tanévben. S végül még egy csöndes óhaj: boldog vagyok, hogy fiamból orvost, lányomból óvónőt nevelhettem; mindehhez szép ráadás lenne egy megfelelő lakás, amelyre már évtizedek óta vágyakozom ... Fényi András Somodi László rajza Emléktábla a Lenin körúton A VII. kerületi tanács oktatási osztálya és szakszervezetünk VII. kerületi bizottsága emléktáblát avatott a Lenin körút 44—46. számú ház falán. Ebben a házban volt évtizedekkel ezelőtt a Kör nevű kávéház, ahol annak idején rendszeresen összegyűltek a haladásért küzdő pedagógusok és Teszársz Kálmán vezetésével előkészítették a tanítók szakszervezetének megalakulását. Az alakuló gyűlést, mint ismeretes, 1918. december 30- án tartották. Az emléktáblát, amely a szakszervezet megalakulásának emlékét örökíti meg, az alakuló gyűlés 50. évfordulóján, 1968. december 30-án ünnepélyesen avatták fel. Az ünnepi beszédet Juhász László, a budapesti bizottság titkára mondta. Újítási tanácskozás Szakszervezetünk a Művelődésügyi Minisztériummal közösen december 22-én egésznapos tanácskozást rendezett a megyei művelődésügyi újítási előadók, a megyebizottsági szakszervezeti újítási felelősök és a felsőoktatási ügyintézők részére. A tanácskozáson az újításokról szóló 57/1967-es Korm. rendelet és a művelődésügyi minisztériumi végrehajtási utasítás tervezetét dr. Komáromi László, a minisztérium főosztályvezető-helyettese ismertette, dr. Voksán József, a szakszervezet titkára pedig Szakszervezeti szerveink feladatai az újítómozgalomban címmel tartott előadást. Hajdú Kálmán felügyelő, az Újítók Baráti Köre Heves megyei elnöke korreferátumában megyéje újítási tevékenységéről adott számot. Az előadásokat termékeny vita követte. A 74 részvevő közül 14 ismertette területének eredményeit, problémáit, terveit. Az értekezleten megjutalmazták az újítómozgalomban kiemelkedő munkát végző ügyintézőket és társadalmi aktívákat.