Pedagógusok Lapja, 1973 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1973-02-20 / 4. szám
Iskolai könyvtár... Aczél György, a Központi Bizottság június 14-i ülésén elhangzott előadói beszédében akövetkezőket mondotta: „Vannak, akik azt állítják, hogy a tudományos-technikai forradalom idején, az ismeretek hatványozottan növekvő világában, a »gyorsuló idő korszakában, amikor ifjúságunkat az ezredfordulóra kell felkészíteni, a túlterhelést nem lehet elkerülni. Az igazság az, hogy iskoláink rendkívül sok, kézikönyvekben megtalálható, lexikális ismerettel terhelik a gyerekeket. Ugyanakkor nem tanítják meg őket a szakkönyvek, kézikönyvek a lexikonok használatára. Tegyük hozzá: kellő számban ezekkel a könyvkiadás sem elégíti ki a szükségleteket. Feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy ez a helyzet megváltozzék, és az oktatási intézményeknek kellő mértékben álljanak rendelkezésükre e nélkülözhetetlen segédanyagok." Ez a gondoskodás egyaránt jelenti a könyvkiadásunk alkalmazkodását az iskolai igényekhez, de jelenti egyben az anyagi lehetőségek megteremtésére való törekvést is. Az állami oktatás fejlesztésére fordítható összegben benne lesz a korszerű eszközfellátásra (a könyvellátásra) költhető pénz is. Ami pedig az iskolai könyvtárak modelljét illeti, a Művelődésügyi Minisztérium részletes irányelveket adott ki, amelyek meghatározzák a jövő iskolai könyvtárainak legfontosabb tárgyi, dologi és személyi felvételeit. Az Irányelvek hosszabb időre szólnak, a megvalósításhoz azonban már ma hozzá kell kezdeni. Melyek a legfontosabb teendők? El kell érni, hogy sem ma, sem a jövőben ne épüljenek iskolák megfelelő könyvtárhelyiségek nélkül. (Sajnos, ez nem egyszer előfordult még a közelmúltban is!) Ahol hiányzik, a meglevő iskolai helyiségek ésszerű átrendezésével osztályterem nagyságú iskolai olvasóterem kiakadására kell,törekedni. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az iskolai könyvtár mindenkor a pedagógusok és a tanulók rendelkezésére álljon. Ehhez pedig tartós nyitvatartásra, , függetlenítettel vagy legalább felfüggetlenített pedagógus iskolai könyvtárosra van szükség, éz állománygyanapításra, könyvbeszerzésre ma kevés pénzük van az iskoláknak. Mégis gyakori, hogy ezt a keveset sem az igényeiknek megfelelően használják fel. Az iskolai könyvtárak jelenlegi allotmány összetétele egészségtelen: nincs elegendő tudományos, ismeretterjesztő mű, kicsi a segéd- és kézikönyvek példányszáma. Már az idei beszerzések során javíthatunk a helyzetein, hogy aztán fokozatosan megvalósuljon az Irányelviek előírása, miszerint az iskolai könyvtár teljes állományának legalább 60 százaléka a népszerű, tudományos, ismeretterjesztő irodalmat képviselje. Nagy Géza A Munka februári száma A Munkát elsősorban az időszerű feladatok iránti érzékenysége és a szakszervezeti mozgalmat jellemző sokszínűség tükrözése avatja hasznos, rangos folyóirattá. Lényegében ezt mondhatjuk el a februári számról is. A bevezető tanulmányok — köztük dr. Voksán Józsefnek, szakszervezetünk titkárának írása a közoktatási párthatározat serkentő hatásairól — nagy témákat összegeznek, de nem kevésbé jelentős a többi rovat anyaga sem (Eszmecsere, Közgazdaság, Szociálpolitika - munkajog, Kultúra, Szervezeti élet, Nemzetközi mozgalom, A mindennapi gyakorlathoz). A közérdekű írások közül külön érdemes megemlíteni Várkonyi Margit cikkét a szociális otthonok patronálásáról. Dura István írását a bejáró dolgozók kulturális érdekvédelméről, valamint Varga Lajosnak, a SZOT-díjas Ranódy László finn rendezővel készített interjúját.. Csalai Varga László: Téli rapszódia kezedben volt a hő mégis kijátszott a kéregtestű állat szemed láttára roppant össze szemfogak fehér villáma alatt az ágcsonk kiugró szirtjére épült tollpalás éneklő pici dóm mint jégcsapoktól átvert bodor levél törött márvány csontoszlopa közt utolsót lobbant a dal körömnyi langja eldőlt a csőr piciny tornya szétnyílt háromszögen pár bíbor rügy kifordult s a kis gömbhmpota kerek lapján a fénymutatók megálltak vigasztal-e az agvillákról égbemenekitett sárga fészek hogy madarak viszik tavasz felé a napot csőrükre tűzve verdeső szárnyak fekete láng Finn pedagógusok között Négy hetet töltöttem Finnországban 1972 nyarán. A finn nyelv és kultúra nemzetközi tanfolyamán vettem részt a lappeenrantai nyári egyetemen. Lappeenranta délkelet-finnországi város, nem messze a finn—szovjet határtól. Egy vasárnap délután közös program híján minden előkészület nélkül meglátogattam a taipalsaari tanyaközpontot. Vasútja ugyan nincs, de igen jó műút köti össze a mintegy harminc kilométerre fekvő Lappeenrantával. Gyönyörű tavak, változatos erdők övezik a pici tanyaközséget. Mintha csak egy még nem ismert magyar faluba vetődtem volna, úgy tekintettem körül a régi templom mellett állva. Kerestem az iskolát, öt percnyire volt a megállótól, megbújva a domb mögött, azért nem látható. Fából épült — mint csaknem minden ház a faluban —három tanterem és két pedagóguslakás volt benne. A földszinti lakásban, ahova bekopogtattam, egy fiatal pedagógus-házaspár lakik. Elmondtam nekik, hogy Magyaroszágról jöttem, magam is pedagógus vagyok, és szeretnék is megismerni egy finn falusi iskolát. Szívesen fogadtak, s azonnal megindult köztünk a beszélgetés. Amikor hallották, hogy Észak-Magyarországon, Egergerben tanítok, mindjárt nagy földrajzi atlaszokat vettek elő: megkeresték hazánkat és Egert. Bemutatták részletes térképlapokon, hogy az ő tanyaközponti iskolájukhoz milyen hatalmas körzet tartozik. Ebben a régi rendszerű népiskolában három pedagógus foglalkozik nyolcvan gyermekkel. Csak 1—2., 3—1. és 5—6. osztály van, sokan ugyanis nem itt, hanem városi iskolában tanulnak a bejárók. Tágas szolgálati lakásuk ragyogott a tisztaságtól. Három szobájukban, nagy konyhájukban minden megtalálható, ami a lakást otthonossá, az életüket kényelmessé teszi, s ami elősegíti, hogy jól taníthassanak. A könyvespolcon mintegy ezer kötet igen jól összeválogatott könyvet és folyóiratot láttam, amelyek közt a régi és az új finn irodalom, a történelem, a földrajz, a természettudományok, a pedagógia s minden egyéb művelődési terület is sokoldalúan és gazdagon van képviselve. ,'f Ez talán az iskola könyvtára— kérdeztem bizonytalanul. „Nem. Ez a mi saját könyvtárunk’’ — válaszolták, miközben én arra gondoltam, hogy egy Budapesttől háromszáz kilométerre fekvő faluban ma még nem ilyen általános az ezerkötetes saját könyvtár. Megmutatták a tankönyveket. Tetszetősek és még a nyelvtan is többszínnyomású Elmondták, hogy a finn népiskolában a gyerekek minden tankönyvet, füzetet és egyéb tanszert ingyen kapnak. Ámulatba ejtett a tantermek fölszereltsége, otthonossága. Televízió és írásvetítő minden tanteremben van. A hatalmas ablakokon ízléses függönyök s azonkívül elsötétítő berendezés. Van persze sokszorosítógépük is, hogy bármilyen szöveget gyorsan oda lehessen adni minden gyerek kezébe. Az épületben központi fűtés volt. A kicsik matematikatanulását az iskolai szekrényben található sok-sok műanyag „építőkocka” segíti. Ott jártamkor még tartott a nyári szünet. A nagytakarítás miatt a padokat — vagyis a könnyű, egyszemélyes, praktikus asztalkákat és székeket — kint az előtérben helyezték el. „Tanév idején hány oszlopban helyezkednek el a padok a tanteremben?” — kérdeztem Eero Puranen kollégától. Erre nagyot nézett. „Minden órán úgy helyezzük el őket, ahogy a gyerekek és a különféle foglalkozások kívánják” hangzott a számomra nagyon meglepő válasz. Ez is jól példázza, hogy a finn iskolákban kevesebb a kötöttség. Azt is megtudtam, hogy az irodalom vagy történelem órán nemegyszer félkörben foglalnak helyet a tanulók a tanár körül, így közvetlenebb a szövegek bemutatása és megbeszélése, a a magyarázat pedig hangulatosabb lehet, mint akkor, ha a tanár a katedrán ülve irányítja a munkát. Ha aztán a szükség úgy kívánja, a tanterem különböző részeibe viszik padjaikat a tanulók, hogy ott alkossanak változatos alkalmi csoportokat, így az egyazon csoportba tartozók szemtől szemben ülhetnek egymással a munka közben, s nem kell egymás hátát nézniük. Megtudtam, hogy Finnországban az ilyen régi típusú, hatosztályos népiskolák hamarosan megszűnnek. A gyerekek többsége már ma is legalább nyolc évig jár iskolába, s 1977-ig teljesen kiépül a kilencosztályos „peruskoula’-k (alapiskolák) hálózata. A kilencéves kötelező és ingyenes oktatás megvalósítása minden pedagógusra igen nagy feladatot ró, de ezeket a finn tanítóktanárok szívesen vállalják, hiszen az új alapiskola a társadalom művelődését és demokratizálódását elődeinél sokkal jobban szolgálhatja. Mi sem természetesebb annál, hogy szót ejtettem a pedagógus jövedelméről is. Megnyugtattak, ez arányában van az egyre növekvő követelményekkel, körülbelül kétszerese az átlagos szakmunkás-jövedelemnek. Késő estig vendég voltam Taipalsaari régi iskolájában s jól esett, hogy sokat tudtak a magyar és finn nyelv rokonságáról, a mi országunk iskolarendszeréről. Az igazin szivet melengető, jó érzés akkor töltött el igazán, amikor a beszélgetés végén közölték: az énekét Kodály Zemén módszerével tanítják. Pásztor Emil Csokonai a Bartók Színházban A Francia Akadémia tagjait halhatatlanoknak nevezik. De vajon halhatatlan-e mindenki, aki magára öltheti ama híreshagyományos zöld frakkot? A kérdés szónoki. Természetesen a halhatatlanok közül jó néhányról már életünkben is el lehetett mondani, hogy halottak Ugyanígy vagyunk a saját irodalmunk, történelmünk halhatatlanjaival is. A kérlelhetetlen idő sokakról bebizonyította, hogy amit a kortársak halhatatlanságnak véltek, páréves utóélet volt csupán. Halhatatlan-e Csokonai, Vitéz Mihály? — ezt a kérdést teszi föl Kárpáthy Gyula új darabja — A perbe fogott diák — a Bartók Színház színpadán. Azaz a költő élete és életműve eleven hatóerő-e ma is, születése 200. évfordulóján? Tud-e szót érteni az egykori diák napjaink tizenéveseivel? Sőt, következetes harcosa volt-e a felvilágosodásnak. ..vagy a megélhetésért folytatott harc olykor a sötétség hatalmasai előtti bókolásra is késztette? A kérdésekre a választ egy kettős bírósági tárgyalás formájában adja meg a szerző. Az egyik tárgyalás Árkádia bírósága előtt folyik. Ez a per hivatott eldönteni az alapkérdést. A másik pert a debreceni kollégium bírósága folytatja, s ennek anyagát egyaránt használja igaza bizonygatására Árkádia bíróságának ügyésze és a védő. A szerkezeti lelemény kitűnő, s hatását erősíti, hogy Kárpáthy tudatosítja, amit a néző lát, játék. Játéktárgyalás, amely azonban komoly ítéletet hoz. A peranyag tartalmas. Csokonai életének legfontosabb fordulatai s a legjellemzőbb Csokonai-versek alkotják ezt az anyagot. Természetesen illeszkednek a tárgyalás menetébe, s természetes a felidézés módja is. A költő kortársai és műveinek hősei tanúskodnak a költő ellen vagy mellette. A darab tehát — s ez is főerénye — egyúttal szép költői délután. A diáknézők azokat a verseket hallhatják — nemegyszer korszerű zenei feldolgozással — amelyek tankönyveikben szerepelnek. A szerző tehát mer és tud jó értelemben, erőltetettség és a drámai játék károsodása nélkül didaktikus lenni. A darabot Babarczy László rendezte. Munkáját egyaránt dicséri, hogy a tárgyalás izgalmasan pereg, s hogy a szereplők többsége egységes felfogásban vesz részt a játékban. Néhányuknál azonban nem ártott volna — a helyenként egyébként indokolt — túlságos harsányságot visszafogni. A díszleteket és jelmezeket Szinte Gábor tervezte, az új dalok szövegét Miklós Tibor írta. A zenét szerezték és játszszák a Korong együttes tagjai: Csuha Lajos, Dancsák Gyula és Miklóska Lajos. Beat-muzsikájuk meglepő harmóniában van a Csokonai-szövegekkel is. A főszereplők valamennyien kitűnőek. Both Béla, Árkádia bíróságának elnöke nemcsak fölényes irányítója a játéknak, hanem remek humorát is sokszor csillogtatja. Benedek Miklós, az ügyész remekül érzi magát az advocatus diaboli figurájában. Elegáns gunyorossága szinte egy korszerű Lucifer- alakítás elemeit hordozza. Rokonszenves volt Kovács István mint Védő és Blaskó Péter, a Vádlott, aki természetszerűleg egy kissé passzív részvevője a „tárgyalás”-nak. A tanúk seregéből kitűnt Szécsi Vilma (Karnyóné) elbüvülő temperamentumával, kiváló komikai adottságaival. Dicséret illeti Cserhalmi Annát (Dorottya), Magda Gabit (Vajda Julianna) és Bálint Györgyöt (Kazinczy Ferenc) is. Morvay István Somogy megyei pedagógusok pályamunkái Hasznos törekvés vezette a Somogy megyei továbbképzési kabinetet, amikor a megyei pedagógusok 1970. évi jubileumi pályamunkáinak legjavát megjelentette. Örvendetes, hogy a pedagógiai munka különböző területeit (az óvodai nevelés, az általános és középiskolai oktatás, az osztályfőnöki munka, a gyógypedagógia) ölelik fel a közölt tanulmányok, de egyetértünk dr. Kelemen Elemér szerkesztői megállapításával, hogy a didaktikai-módszertani próbálkozások elemzésének túlsúlya s a nevelési eredmény-vizsgálatok, eljárások feldolgozásának hiánya kissé egyoldalúvá teszi a tanulmánygyűjteményt. A didaktikai-módszertani pályázatok fontos, időszerű kérdéseket fejtegetnek, többéves tudatos pedagógiai munka eredményeiről számolnak be. Leginkább a tanulói önállóságot fokozó munkaformákkal, a differenciált foglalkoztatással, programozással, feladatlapok alkalmazásával és az audiovizuális eszközök felhasználásának lehetőségeivel foglalkoznak. Bár a pályamunkák két évvel az 1972. júniusi határozat előtt íródtak, nem egy közülük már jelzi azokat az igényeket, javaslatokat, melyek később az oktatás pártfelülvizsgálata során is megfogalmazódtak (például a társadalmi ismeretekkel foglalkozó tantárgy bevezetése stb.). A didaktikai-módszertani pályamunkák közül különösen értékesek azok, amelyek egyegy problémát folyamatában elemeznek, s egy eljárásnak vagy munkaformának a tanítás-tanulás egészében betöltött szerepét, arányát vizsgálják. (Például Németh Elza: A tévéórák feldolgozása egy tantárgy — az orosz nyelv — keretében. Visi Vilmos: A differenciált egyéni foglalkoztatás és lehetősége az orosz nyelvoktatásban. Sallai Lajosné: Kísérleti tapasztalatoi? az általános iskola 4. osztályában. (Az egyetlen tanítási egység feldolgozását ismertető munkák is értékes tapasztalatokat tartalmaznak, hatósugaruk azonban nem mérhető egy-egy tématerv, modern módszer vagy kutatási forma folyamatban való elemzéséhez.) A tanulmányok érdeme a józan mértéktartás; nem egy munkában szerepel nagyon tudatosan a frontális osztálymunka és a differenciált foglalkoztatás helyes arányának hangsúlyozása. A szerzői a tervezés alaposságára és tudatosságára hívják fel a figyelmet, s maguk is arra törekszenek, hogy helyesen állapítsák meg, mely anyagrészek alkalmasak a csoportos munkában történő feldolgozásra vagy a differenciált foglalkoztatásra. Minden munkaformánál kiemelik a pedagógus tervező-, szervező-, irányító- és ellenőrző munkájának fontosságát. Hangsúlyozzák, hogy új módszerekkel dolgozni többletmunkát jelent ugyan a pedagógusoknak, de megéri, mert több eredményre vezet, mindenekelőtt segíti a tanulók személyiségének gyorsabb fejlődését, tehetségük kibontakoztatását. Kísérleteik eredményei mellett bátran szólnak a pályázók a nehézségekről, a problémákról is, ezzel is mintegy újabb kísérletezések, próbálkozások felé terelve a pedagógustársadalom figyelmét. Rasa József A Tankönyvkiadó újdonságaiból Dr. Varga Lajos: Tanulói kísérletezés a fizika tanításában —• Párkányi László: Fizikai példatár középiskolásoknak (Mechanika II.) — Dr. Szolcsányi Pál: Transzportfolyamatok — Dr. Kulin György: Amit a csillagokról tudni kell (Szakköri füzet a középiskolások számára, az ábrákat Bertalan Imre készítette) — Gyapjas Ferenc: A kombinatorika és valószínűségszámítás tanításának módszertani problémái. — Neves szerzőgárda közreműködésével Cser Andor szerkesztette A matematikatanítás módszertanának néhány kérdése című munkát. Ez különös érdeklődésre azért tarthat számot, mert a szerzői kollektíva felfogása megfelel annak a tendenciának, mely felé ma a matematikai tanítás világszerte halad . Az élő matematika sorozat 2. számaként jelent meg Jánossy Lajos és Tasnádi Péter közös munkája A valószínűségszámítás — Satu Márton szerkesztésében tanári segédkönyv jelent meg a Matematikai feladatok gyűjteményéhez — Az egyetemi és főiskolai feladatok 2. kötete (dr. Fodor János, dr. Horváth Attila, Rábai Imre és Székely Jenő munkája) — Az általános iskolai szakköri füzetsorozat; újabb kötettel gazdagodott Hámori Miklós Relációk című művével . A matematika szakos főiskolai hallgatók számára készült Szerényi Tibor Analízis című tankönyve. Újabb kiadás jelent meg az alábbi nagysikerű könyvekből: Waclaw Sierpinski 200 feladat az elemi számelméletből (fordította Csánk István) Dr. Geréb György: Pszichológiai atlasz — Tanári segédkönyv a matematika tanításához a gimnáziumok és szakközépiskolák II. osztályában.