Pedagógusok Lapja, 1974 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1974-01-15 / 1-2. szám
A TARTALOMBÓL: Bemutatjuk szakszervezetünk új főtitkárát, dr. Voksán Józsefet — Az újítómozgalom fellendüléséért — Nevelés és jókedv — Egy hét Romániában — Téma: a korszerű felnőttoktatás — Egy vitáról, a tények alapján — Riportok a téli szünetről — Iskola a szanatóriumban— Kettős jubileum Pécsett — Film- és folyóiratszemle A központi vezetőség ülése Napirenden: az oktatáspolitikai párthatározatok végrehajtásának tapasztalatai Szakszervezetünk központi vezetősége december 19-én tartotta meg legutóbbi ülését. Az elnökségben helyet foglalt Vinizlay Gyula, a SZOT titkára. A megjelenteket dr . Csűrös Zoltán, szakszervezetünk elnöke köszöntötte, majd meghatott szavakkal emlékezett meg Péter Ernőről, szakszervezetünk elhunyt főtitkáráról. Az ülésen dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes beszámolt az oktatáspolitikai párthatározat végrehajtása A kezdet eredményei és gondjai nak eddigi tapasztalatairól, majd dr. Voksán József az ezzel kapcsolatos szakszervezeti tevékenységről tartott előadást. Ezt követően a szakszervezet éves munkaprogramja, valamint a legutóbbi ülés óta végzett munka szerepelt napirenden, végezetül a központi vezetőség személyi kérdésben döntött. Az alábbiakban Gosztonyi János és dr. Voksán József előadásából közlünk részleteket, majd a központi vezetőség vitáját ismertetjük. Hosszú lejáratú, egy-másfél évtizedes program végrehajtásának kezdetén vagyunk, hiszen pártunk oktatáspolitikai határozatának megjelenése óta csupán másfél esztendő telt el. Arra vállalkozhatunk csak, hogy az indulás tapasztalatait összegezzék. Pártunk agitációs és propaganda bizottsága is ebből indult ki, amikor az elmúlt nőnapban mélyrehatóan elemezte az eddigi munka eredményeit, és rámutatott azokra a területekre, ahol gyorsítani kell az előrehaladás ütemét. Nagy segítség ez számunkra, hiszen nagyon sok rendelet, intézkedés, állásfoglalás született. A párt állásfoglalása segít az eligazodásban, megerősíti azokat, akik erőfeszítéseket tettek, hogy a párt határozatára tettekkel válaszoljanak — kezdte előadását dr. Gosztonyi János. Néhány intézkedésről Ezt követően részletesen ismertette beszámolójában az elmúlt tizenhat hónap intézkedéseit, s közöttük nyomatékkal szólt az oktatás állami irányításának új rendszeréről. Elismeréssel adózott a megyei tanácsok tevékenységének, hiszen a változások teremtette nehéz helyzetben nagyon sok feladatot kellett vállalniuk. A művelődésügy irányításának dolgozói egyetértve a megjelent intézkedésekkel, derekasan helytálltak. Még akkor is így van ez, ha néhány kérdést illetően — elsősorban a részletekben — vannak eltérések, ha sokszínű a kép, s egyes esetekben a régi félelmek is tovább élnek. Ez utóbbi megállapítás különösen a szakoktatási intézmények folyamatban levő átadásával kapcsolatban igaz. Mi megértjük ezeket az aggodalmakat — mondotta az előadó —, de úgy véljük, hogy minden új intézkedés, új feladat helyességére csak a gyakorlat adhat bizonyító erejű választ. Megnyugtató — hangoztatta a továbbiakban az előadó —, hogy kormánydöntés született a pedagógiai kutatások kiemelt helyzetének biztosítására. Ez lehetőséget teremt arra, hogy nagyobb összegeket fordíthassunk erre a célra, jobb személyi és tárgyi feltételeket biztosítsunk, valamint megkönnyítsük az eredmények gyakorlati alkalmazását. A tervező munkáról szólva elmondotta, hogy az évtized végére el kell készíteni az oktatási rendszer változtatására vonatkozó és döntésre alkalmas tervezeteket, valamint ezzel párhuzamosan 1975-ig a kormány elé kell terjeszteni — az 1990-ig szóló távlati népgazdasági fejlesztési terv részeként — az oktatásfejlesztési elképzeléseket is. Itt válaszolt azoknak az aggodalmára is, akik megemlítik, hogy a szakemberképzés távlati tervei nélkül nehezen lehet szó az egész oktatásügy hoszszú távú tervezéséről. Mégis el kell kezdenünk ezt a munkát — hangsúlyozta Gosztonyi János —, hiszen évek mulasztását kell pótolnunk, és aligha várhatunk arra, hogy minden szükséges feltétellel rendelkezzünk. Az első lépések hatása Részletesen foglalkozott az 1973/74. tanévben bevezetésre került intézkedésekkel, kiemelve, hogy ezek kedvező hatása máris tapasztalható. A tantervi követelmények csökkentése, az írásbeli házi feladatok mennyiségének korlátozása, a testnevelési órák számának felemelése, az átlagosztályzat eltörlése sokat könnyített az iskolai terheken. A döntések előkészítésében, a vitákban, a szemléletformálásban — mondotta a miniszterhelyettes —, nagy segítséget kaptunk a pártszervezetektől, a KISZ-től, a sajtótól, a rádiótól, a televíziótól. Engedjék meg, hogy nem illendőségből, hanem a tények alapján külön kiemeljem azt a segítséget, amelyet a Pedagógusok Szakszervezetétől kaptunk. Számunkra, akik a Művelődésügyi Minisztériumban dolgozunk, mindig nagy biztonságot jelentett ez a támogatás, és az a kontroll, amelyet a központi vezetőség részéről minden lépésünk alkalmával élveztünk. Még kevesebb adminisztrációt! Az együttműködésre, a szemléletformálásra a jövőben is szükség lesz, hiszen a végrehajtás során számos probléma merült fel. A jelenlegi helyzetben egyik legsúlyosabbnak mutatkozik az, hogy a viszonylag jól sikerült előkészítő munka ellenére a hirtelen felszaporodott rendelkezések lökésszerűen érték az iskolákat, a pedagógusokat. Az új dokumentumok megismerése, áttekintése, a közöttük levő összefüggések feltárása csak hosszabb idő alatt lehetséges. Már a kezdet kezdetén megállapítottuk azonban, hogy az első lépcsőben megpróbáljuk az intézkedések többségét kiadni, mindenekelőtt azért, hogy utána viszonylag hoszszabb nyugalmi periódust teremtsünk az iskolákban. Ennek ellenére ez a körülmény is közrejátszott abban, hogy egyre többet hallani a pedagógusok túlterheléséről. Ezek az észrevételek jogosak, annak ellenére, hogy a pedagógusok teherviselése korántsem egyforma mértékű. A terhek jó része elsősorban a gazdasági és a pénzügyi adminisztrációból adódik. Ami az adminisztratív terheket illeti, a közoktatási revíziós terület a napokban tárgyalta az erre vonatkozó tapasztalatokat, s a minisztérium szándéka, hogy az adminisztrációra vonatkozó minden központi előírást az ésszerűség határáig csökkentsen. Máris több intézkedés született, és erre vonatkozóan az új Rendtartásban is számos könnyítés található, mégis az a tapasztalat, hogy főként a helyi szervek részéről szaporodnak a kérések, hogy az iskolák, a pedagógusok különböző felméréseket, tájékoztatókat készítsenek. Az előadó arra kérte a központi vezetőség tagjait, hogy bátran jelezzék ezeket a helyi „kezdeményezéseket”, mert minden felesleges teher megszüntetése könnyíthet a pedagógusok jelenlegi nehéz helyzetén. Erre azért is szükség van, mert a tulajdonképpen könnyítést jelentő óraszámcsökkentés nem oldható meg máról holnapra, hiszen a pedagógusok létszáma adott, így a kötelező óraszámok csökkentése csak a túlórák számát növeli. Ez pedig hatalmas összegbe kerül. * Új utakon a felnőttoktatás Ezt követően a miniszterhelyettes a felnőttoktatás kérdéséről szólva megállapította, hogy az általános iskolában a múlt év januárjában bevezetett intézkedések eredményesek voltak. Több mint tízezerrel nőtt azok száma, akik eddig nem rendelkeztek általános iskolai végzettséggel és most jelentkeztek tanulmányaik folytatására. A jövő év szeptemberében a minisztérium újabb lépésre készül, az általános iskolában bevált új formákat kiterjesztik a középiskolákra is. A Központi Bizottság határozatának megfelelően szeretnék útjára indítani — új iskolatípusként — a szakmunkások középiskoláját. Ennek lényegét jelentené, hogy a jövőben minden szakmunkás oklevéllel rendelkező magyar állampolgár számára lehetővé váljék, hogy rövid úton, esti, levelező oktatás formájában megtanulhassa a szakközépiskola közismereti anyagát. Ezzel együtt megkaphassák a szakközépiskolai érettségi bizonyítványt is, ami természetesen továbbtanulásra is jogosít majd. Ezek az intézkedések a párt általános politikájából, a munkásosztállyal kapcsolatos feladatainkból következnek. Másrészt abból, hogy az általános iskolát végzett gyermekek többsége a jövőben szakmunkásnak megy. Ezek számára pedig biztosítani kell, hogy továbbtanuljanak, érettségit tegyenek. Mindezek részei annak a célkitűzésnek, hogy jelentős lépéseket tegyünk a középiskolai oktatás általánossá tételére. Ezeknek a törekvéseknek a sikere nagy mértékben attól függ, hogy az üzemekben, a vállalatokban milyen feltételeket teremtenek a továbbtanulók számára, hogyan támogatják az igazgatók és üzemvezetők ezt a vállalkozást. Nyugodt munkával Dr. Gosztonyi János miniszterhelyettes referátumának befejező részében, összefoglalva az elmúlt másfél évben végzett munkát, megállapította, hogy a nem könnyű másfél év után mindenekelőtt nyugalmi periódust kell teremteni az iskolákban. Ez a nyugalom is azonban viszonylagos lesz, hiszen az élet nem áll meg. Ha a személyi és anyagi feltételeket biztosítani tudjuk, az iskolák mintegy 5 százalékában sor kerül az új matematikai tantervek bevezetésére, és elkezdődik az állampolgári ismeretek kísérleti oktatása. Végezetül kérte a központi vezetőség tagjait, nyújtsanak segítséget a kiadott intézkedések hatásának vizsgálatában, annak megállapításában, hogy hol szükséges további korrekció, mert minden hasznos észrevétel sokat lendíthet közoktatásügyünk további fejlődésén. A szakszervezet tettei és feladatai Az MSZMP Központi Bizottságának 1972 júniusi oktatáspolitikai határozata nyomán megindult fejlődés tendenciái máris világosan jelzik, hogy oktatásügyünk történetének egyik legjelentősebb szakaszát éljük — hangoztatta dr. Voksán József előadása kezdetén. — Nem kevesebbről van szó, mint a társadalmitudományos haladást lendületesebben követő oktatás megszervezéséről, a kommunista világnézetnek az oktatásban, nevelésben és képzésben való eredményesebb integrálásáról, az alapozó képzés megszilárdításáról és a szakemberképzés színvonalának emeléséről. A párthatározat nyomán sok állami intézkedés született. Eddig még sohasem jelent meg egy esztendő leforgása alatt ilyen sok kiemelkedően fontos miniszteri rendelet vagy intézkedés. Az előadó a továbbiakban kiemelte: az új intézkedéseket — például a tananyagcsökkentést és az átlagosztályzat eltörlését — a szakmai közvélemény általában kedvezően fogadta. Viszont jogosan teszik szóvá a pedagógusok, hogy az egyes rendelkezéseket létrehozó jószándékú pedagógiai törekvések nem mindig járnak együtt a munkaerő-gazdálkodási, béralap-gazdálkodási konzekvenciák rendezésével, a szervezeti, személyi és anyagi feltételek biztosításával. Vannak, akik hiányolják, hogy több fontos kérdésben nem történt még intézkedés. Ilyenek az igazgatói megbízás kérdése, a pedagógusok munkaköri kötelezettségeinek meghatározása, a pedagógus továbbképzés rendszere. Segítés és bírálat Szakszervezetünk feladatának tartotta, hogy részt vegyen az új intézkedések előkészítésében, s éppen ezért vállaljuk azt a felelősséget, amely az intézkedéseket érő bírálatokból ránk jut. Feladatunknak tartottuk természetesen azt is, hogy alapszervezetem(Folytatás a 2. oldalon.) Seres Sándor grafikája Az új esztendőre... Kedves Elvtársak! A Pedagógusok Lapja főszerkesztője arra kért, hogy az 1974. évi első szám részére írjak néhány gondolatot. Ennek a kérésnek szívesen teszek eleget. Először, ha az elmúlt esztendőre gondolok, elmondhatom, hogy az 1973. év a szorgalmas munka éve volt. Ha az iskolák, a pedagógusok életét nézzük, akkor mozgalmas évet, alkotó tetteket, újabb eredményeket látunk. Elmondható, hogy megkezdődött és eredményesen folyik az állami oktatás fejlesztése — Csokonai igazán ide illő szavait kölcsönözve —, a „gondolkodó és gondolkoztató tanítás” széles körű és általános meghonosítása. A párt és a kormány nem hirdetett meg reformot, nem helyezte kilátásba az állami oktatás gyökeres megváltoztatását, „csupán” arra vállalkozott, hogy megteremtse a szükséges összhangot az oktatás-nevelés és a szocialista társadalom magasabb szintű építésének, a tudományos-technikai forradalom követelményeinek szerteágazó feladatai között. Mégis meglehetősen sok újdonság, sok változás érkezett a végrehajtás színhelyére, az iskolába. S ha az ember tárgyilagos, akkor azt kell mondania, hogy a pedagógusok munkája nem lett kevesebb. A tisztán látó és reálisan számoló pedagógus azonban jól tudja, hogy a tavalyi munkatöbblet kamatostól megtérül. Én ehhez tapasztalatból hozzáteszem, hogy a hivatásából, az emberi, a szakmai szeretetéből és a társadalmi elkötelezettségéből a pedagógusok többsége az iskoláért, az ifjúság neveléséért a több munkát szívesen is vállalja. Azok az emberek, akikre a társadalom mindannyiunk drága és féltett kincsét, a nemzet jövőjét, az ifjúságot bízta, csak egyféleképpen, így reagálhatnak. Az új év nyugalmas munkát ígér abban az értelemben, hogy az egész ország és benne minden iskola jól ismert céljaink, országépítő politikánk megvalósítását folytatja, alkotó légkörben, javuló feltételek mellett, még fegyelmezettebb, még szorgalmasabb cselekvés igényével. Egész népünkre és benne a pedagógusokra, társadalmunk legnagyobb számú értelmiségi rétegére is kemény és szakadatlan munka vár, új sikerek, új eredmények ígéretével. Az oktató-nevelő munkáról szóló párthatározat végrehajtásának még csak a kezdetén tartunk. Az 1974. esztendőben a munka homlokterébe már a minőségi követelmények állnak. Az oktatás fejlesztését, a korszerű oktatást és nevelést csakis a pedagógus munka hatékonyságával és magas színvonalával, a gyakorlattal szoros összefüggésben képzelhetjük el és valósíthatjuk meg. Az új esztendőben változatlan energiával és állhatatossággal kell küzdeni az előrehaladást akadályozó maradi nézetek ellen, de ugyanakkor határozottan ki kell állni a meggondolatlan, a kapkodó „újításokkal” és „reformokkal” szemben is. A párt és a kormány határozatának végrehajtása csak azon az úton érhető el, amely tiszteletben tartja az oktatás-nevelés elemi feltételét, az iskolai élet normális ritmusát. Egyúttal nyughatatlanul azon kell fáradoznunk, hogy emelkedjék az oktatás színvonala, hatékonyabb legyen a világnézeti és az erkölcsi nevelés, szilárduljon a rend és a fegyelem, ami nélkülözhetetlen környezete az önálló, az egyéniség érvényesülését és kibontakozását eredményező oktató-nevelő munkának, az elhivatott pedagógus legfőbb életcéljának, élete tartalmának. Azt kívánom, hogy az új esztendőben a változatlanul nem könnyű, de egyre javuló személyi és tárgyi feltételek között végzett iskolai munkában hazánk minden pedagógusának sok alkotó és emberi öröm legyen osztályrésze. CSETERKI LAJOS az Elnöki Tanács titkára