Pedagógusok Lapja, 1975 (31. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-21 / 8. szám
• •Ünnepi ülések Szolnokon A szakszervezet Szolnok megyei bizottsága április 10-én emlékezett meg bensőséges ünnepi ülés keretében hazánk felszabadulásának és szakszervezetünk újjászervezésének 30. évfordulójáról. A megyei bizottság tagjain kívül részt vett az ünnepségen mintegy harminc olyan — részben már nyugdíjas, részben még aktív — pedagógus, illetve oktatásügyi dolgozó, akik Szolnokon, illetve Szolnok megyében megindítói voltak a szakszervezeti mozgalmi életnek. Megjelent az ünnepségen dr. Boross Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezetője — aki maga is pedagógus —, továbbá Vidor Győző, a szakszervezet első megyei elnöke és Kozma Sándorné Blaskó Julianna, a megyei bizottság első függetlenített titkára. Hack Márton elnök üdvözlő szavai után diákok adtak gazdag műsort, majd Szurgyi István, a megyei bizottság titkára méltatta a felszabadulás utáni harminc év történetét. A mozgalom újjászervezőinek Horváth János, a szakszervezet központi vezetőségének osztályvezető-helyettese emléklapokat nyújtott át, ezután pedig Vidor Győző emlékezett vissza a szakszervezeti mozgalom és az oktatás-nevelés újjászervezésére a felszabadult országrészben. A megyei bizottságon kívül Szolnok megye valamennyi járási, városi, illetve nagyközségi bizottsága is ünnepi ülés keretében emlékezett meg a 30. évfordulóról. S Székesfehérvárott A Pedagógusok Szakszervezete Fejér megyei bizottsága 1975. március 28-án délelőtt 10 órai kezdettel bensőséges ünnepség keretében köszöntötte a szakszervezet alapító tagjait, a felszabadulást közvetlenül követő időszak első tisztségviselőit. Az ünnepséget dr. Lőrinczy Attila, a megyei bizottság elnöke nyitotta meg, majd Seres József, a Megyei Tanács VB elnökhelyettese, a szakszervezet központi vezetőségének tagja méltatta a mozgalom 1945 óta kifejtett tevékenységét. Viszi Zoltán, a megyei bizottság titkára csaknem 200 kollégának adott át emléklapot. Külön tisztelettel és szeretettel köszöntötte az ünnepség elnökségében helyet foglaló Aranyossy Bélánét, a Magyar Tanítók Szakszervezete alapító tagját, Mihályfalvi Margitot, a Munka Érdemérem ezüst fokozatával kitüntetett sárosdi nyugdíjas pedagógust, valamint Hornyák Györgyöt, Fejér megye első megyei titkárát. Pécelen A péceli általános iskola pedagógusklubjában április 2-án tartott emlékülést a nagyközségi szakszervezeti bizottság. A község oktatási intézményeinek pedagógusai mellett megjelent Pócsik József, a községi tanács vb-elnöke, Bakó Pálné, a vb titkára, valamint a Hazafias Népfront, a KISZ-szervezet és a járási szakszervezeti bizottság képviselője. A nagyközségi bizottság nevében Zalatnai Ernőné nyitotta meg az emlékülést. Ezt követően kiállítás bemutatására került sor. Szíves együttműködés A budapesti 1. kerületi Tárnok utcai általános iskolát évek óta szoros kapcsolat fűzi a szovjet követséghez, a Magyar—Szovjet Baráti Társasághoz. Együttműködésünk egyik legfőbb segítője Iván Vaskeba elvtárs, a Szovjet Baráti Társaságok magyarországi képviseletének titkára. Most is hozzá fordultunk, segítségét kértük, hogy nevelőtestületünk számára emlékezetessé tehessük felszabadulásunk harmincadik évfordulóját. Mint már annyiszor, most is segített. Április 1-én a nevelőtestület a Szovjet Kultúra Házába látogatott, ahol Vaskeba elvtárs fogadott bennünket. Megtekintettük vezetésével az épületet, majd a moziteremben megnéztük a magyar párt- és kormányküldöttség moszkvai látogatásáról szóló színes dokumentumfilmet. Ezt követően megtekintettük azt a kiállítást, amelyen a hazánkban járt szovjet művészek alkotásai mutatják be a romokban heverő és a felszabadult Budapestet. Ilerisc Ferencné az iskola szb-titkára A Nők Nemzetközi Éve Angyalföld ifjúságáért Az első, ami a vidékies hangulatú apró családi házak között a járókelőnek feltűnik az angyalföldi Kilián György utcában, a kétemeletes korszerű, tisztaságtól ragyogó iskolaépület. Messze kimagaslik a környezetből, amely múltbéli emlékként húzódik meg a Béke úti lakótelep árnyékában. Az iskolát az első hároméves terv keretében építették 1948-ban. Eredetileg az új lakótelep gyermekeinek szánták, de amikor a düledező Tömöri utcai barakk-iskolát lebontották, ennek tanulói is a korszerű új iskolában találtak otthonra. Az igazgatói irodában a régi időkről beszélgetünk Lipscher Ervinné igazgatónővel. A Viharsarok szülötte. Apját másfél éves korában vesztette el, édesanyja sok nehézség között nevelte nővérével együtt. Tanítóinak közbenjárására lett a Cinkotai Tanítóképző Intézet növendéke. Kitűnő diplomával került az újpesti ONCSA telepre 1947- ben, s itt napközi otthont szervezett az újpesti dolgozó anyák iskoláskorú gyermekeinek. Nehéz munka volt, de a fiatal kommunista tanítónő szívesen vállalta. A negyvenes évek végén továbbtanulásra jelentkezett, és elvégezte a Lenin Intézet esti tagozatát. A Pedagógusok Szakszervezetének XIII. kerületi titkárává 1950-ben, a központi vezetőség tagjává pedig 1953-ban választották meg, és 1954-ben Angyalföld legszebb, legmodernebb általános iskolájának élére nevezték ki. Arra is szakít időt, hogy részt vegyen a Hazafias Népfront munkájában. A kerületi szakszervezeti bizottság elnöke 1965 óta, 1971 óta pedig a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökségének tagja. Közben kitűnő eredménnyel fejezi be tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem pedagógiai szakán. A mozgalmi és szakmai munka szorosan összefonódik tevékenységében. Mozgalmi tapasztalatai segítik szakmai munkáját, szélesítik látókörét. A modern látásmód — vallja — kötelező a korszerű iskolában. Testületének szemléletét is így formálja. Együtt kell akarni a jót, az újat, egyforma lelkesedéssel — hangoztatja gyakran. Iskolája tág teret nyújt az Oktatásügyi Minisztérium által engedélyezett kísérleteknek. Jelenleg háromféle országos kísérletet folytatnak. A komplex esztétikai nevelés kísérleteit például az iskola fiatal tanára, Stenczer Ferencné végzi az irodalomtanítást a zene, a képzőművészet legjelesebb alkotásaival hozza egységbe. Ez a kísérlet azért nagyon fontos Angyalföldön, mert művelődési igényt olt azokba a gyermekekbe, akik otthonról ezt nemigen hozzák magukkal. Nem véletlen, hogy az iskola növendékeinek — a már tiszta profilú gimnáziumban — művészeti igényeik vannak, s élvezik a komolyzenét. Stenczer Ferencné méltó tanítványa igazgatójának, s nemcsak kartársai és tanítványai örültek „kiváló tanár” kitüntetésének. A Marx György-féle integrált oktatás kísérleteit szintén fiatal pedagógus, Kiss Margit végzi kiváló eredménnyel. A tanulóifjúság tanórák utáni hasznos időtöltéséről szintén gondoskodnak. Ezt jelzi egyebek között számos szakkör, a több ízben díjat nyert énekkar, a Folyosó című iskolaújság, valamint a jól felszerelt KISZ-klub. Az igazgatónő szakmai érdemeit 1954-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetéssel, 1972-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatával méltányolták, s ő kapta meg elsőként az új kitüntetést: Angyalföld Ifjúságáért. Mozgalmi munkájával kiérdemelte a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés bronz, majd arany fokozatát. Vargha Piroska Lányok az iskolában - világszerte Az Unesco havi folyóirata, a Courier szinte teljes egészében a Nők Nemzetközi Évének szentelte márciusi számát. A vezércikket a finn Helvi L. Sipild írta, aki mint az ENSZ-nek a társadalmi haladással és a humanitárius ügyekkel foglalkozó főtitkárhelyettese a legmagasabb rangot viselő nő a világszervezetben, s egyúttal a Nők Nemzetközi Évének főtitkára is. A cikk a női egyenjogúságot sokoldalúan tárgyalja. Egyebek között felhívja a figyelmet arra, hogy még mindig roppant mély a szakadék a törvények és a valóság között. Ami például az iskoláztatást illeti, a törvények általában lehetővé teszik, hogy a nők a férfiakkal azonos képzettséget szerezzenek, a valóságban azonban a legtöbb ország leányai az oktatás minden szintjén hátrányosabb helyzetben vannak, mint a fiúk. Sipila asszony emlékeztet arra, hogy az 1960. évi adatok szerint a világon a férfiaknak 33,5, a nőknek pedig 44,9 százaléka nem tudott írni és olvasni. Az ezután következő tíz év folyamán mindkét nem írástudatlanságának százalékaránya csökkent, de a nőké jóval lassabban, hiszen 1970-ben a férfiak írástudatlansága 28, a nőké pedig 40,3 százalék volt. Afrikában a nők írástudatlanságának aránya az említett tíz év alatt 88,5-ről 83,7 százalékra, az arab országokban pedig 90,7-ről 8,5,7 százalékra csökkent, ami egyértelműen tanúskodik a fejlődés nehézségeiről. Milyen arányban járnak iskolába a lányok? Erre a kérdésre szintén elgondolkodtató adatokkal válaszol a folyóirat. Afrikában például a 6—11 éves lányoknak 37, a 12—17 éveseknek 20, a 18—29 éveseknek pedig csupán 1 százaléka részesül szervezett oktatásban. Száz egyetemi hallgató közül a világon 1972-ben 39 volt nő, de ugyanakkor ez az arány Európában 44, Észak-Amerikában 42, Afrikában viszont alig 23 százalékot tett ki. A pedagógusképző intézményekben tanuló nők százalékaránya mindenütt magasabb a felsőoktatásban részt vevő nők általános számarányánál. Európa tizenhét országában a pedagógusjelölteknek több mint a fele nő, sőt néhány országban — köztük Portugáliában, Olaszországban, Svédországban és Magyarországon — arányuk eléri a 70 százalékot is. Ázsiában — például Bangladesben, Japánban, Libanonban — legalább kétszer annyi nő tanul a pedagógusképző intézményekben, mint a felsőoktatás egyéb szakterületein. Latin-Amerika országai közül Argentínában 87, Brazíliában pedig 77 százalék a nők aránya a leendő nevelők körében. Thelma Awori, az Ugandai Nőszövetség főtitkára a következő címmel írt cikket a folyóiratnak: „Az afrikai asszony számára az azonos jogok nem elegendőek”. A cikkalcíme pedig így szól: „A valódi feladat az, hogy másképpen arndalkodjunk a férfiak szerepéről a mai társadalomban”. A szerző — mint az alcím is utal rá — elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a Nők Nemzetközi Évának nemes céljait nem lehet elérni a férfiak t°v°kenv és megértő közreműködés® nélkül. Ezzel összefüggésben a nevelés e°vik fontos feladatára is rámutat amikor kiérnél, hogy a fiúkat — a jövendő fér’ek°t és anákat — már a fa/*i!s°bb körtől a női egyenlenság megértésének és serfítésének szellemében k®’l nevelni. ■ T. Elnökök és eredmények A középiskolák negyedik osztályos tanulói közt máris megindult a találgatás. Vajon ki lesz az elnök? — S most, hogy rövid időn belül megkapják a megbízatásokat az elnökök, társelnökök, nem árt egy kissé elgondolkodni azon, hogy milyen elnököt várnak a diákok és milyent a tanárok. Bármennyire furcsán hangzik is, egy-egy érettségi vizsga után az elnököt is osztályozzák. A vizsgáztató tanárok megjegyzéseiből kitűnik, hogy legalább annyira kritikusan értékelik az elnök tevékenységét, mint a tanulók teljesítményét. Visszaemlékezve azokra, akikkel évek során találkoztam, nagyvonalú közelítéssel az elnökök három típusát ismertem meg: az átlagost — úgy is mondhatnám a közepest, a gyengét — a ,.rossz” elnököt — s néhány átlagon felüli kiválót. Az átlagos A legtöbb elnök az első kategóriába tartozik. Elsősorban arra ügyel, hogy a vizsgaszabályzat minden utasítását pontosan megtartsák. Tudja és érezteti is, hogy övé a felelősség, s ez eleve bizonyos tekintélyt biztosít számára. A vizsga megkezdésekor maga is izgatott, szorongása csak később oldódik, akkor, ha nincs különösebb zökkenő. Kötelességszerűen figyel mindenre, s ha szaktárgyai kerülnek, sorra, akkor néha kérdez is egyet s mást a felelőtől, a többi tárgyból elhangzó feleletkor azonban megelégszik az egyetértő bólogatással. Az értékeléskor senkit sem ..dicsőít”, de senkit sem ..éget” le. Igyekszik reálisan bírálni, amit közöl, arról pontos feljegyzései vannak. Ha valamelyik tanár erélyesen száll síkra egy-egy tanuló érdekében, akkor alkalmazkodik, igazít egy kicsit a mércéjén. Az elnököknek ez a tópusa vagy „szigorú, de igazságos”, vagy „jóindulatú, rendes” érdemjegyeket szokott kapni a testülettől, nyomot hagyott bennem. Egyikük a KPM oktatási osztályán dolgozott, a másik pedig a Tudományos Akadémia munkatársa volt. Visszagondolva a velük eltöltött időre, nehezen tudnám pontosan felsorolni tevékenységük jellemzőit. Arra azonban emlékszem, hogy szigorúan tárgyilagosak voltak, szaktudásuk az első pillanatban kiderült. Bármennyire hihetetlen, de a szakközépiskolai érettségi valamennyi témájához érdemben tudtak hozzászólni (pedig ez akkoriban komoly teljesítmény volt, hiszen a vizsgatárgyak közt a magyar, a történelem, a matematika mellett a technológia, a gépjárműszerkezet és gyakorlat is szerepelt. Ami elsősorban jellemezte őket: azonnal közvetlen emberi kapcsolatot teremtettek a diákkal, tanárral egyaránt. Mindkét vizsgán volt elégtelen, de mindenki — még az is, aki a baleset szenvedő alanya volt — érezte, hogy az osztó igazság érvényesült. Olyan légkört teremtettek, amelybenmindenki tudása, képességei legjavát nyújthatta, nem azt firtatták, mit nem tudnak a jelöltek. Bátorítást kaptak még a bukottak is, jótanáccsal látták el őket, hogyan készülhetnek fel eredményesen. Ami szükséges... A vizsgaszabályzat meghatározza az elnök feladatait, de nem szabhatja meg egyéniségét, nem szabályozhatja személyes hatását. Arra kell tehát törekedni, hogy minél több jó vagy kiváló elnökünk legyen. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy ne csak az elnökök értékeljék a nevelőtestület munkáját, a tanulók teljesítményét. Szükség volna az iskolák visszajelzéseire, az elnöki munka némi „visszaigazolására”. De elsősorban arra van szükség, hogy azok, akik elnöki vagy társelnöki megbízást kapnak, tudatosan alakítsák, javítsák munkájukat, ellenőrizzék önmagukat, legyen jeles az „érettségijük”. • Dr. Karlovitz János A gyenge A rossz, gyenge elnökök — viszonylag csekély számuk ellenére — nagyon sokat ártanak. Kirívó példája volt ennek, amikor az egyik osztályban senki nem bukott, csak az osztály egyik legjobb, legszorgalmasabb tanulója. A másik osztály érettségiján pedig még az is átment, akit úgy kellett otthonról visszacibálni. (Megunta a vizsgát, hazament, de az elnök érte küldött!) Eevik elnökünk — a vizsgaszabályzat bizonyos pontjára hivatkozva — minden belenő vizsgázót leigazoltatott. Hiába esküdöztünk, hogy ismerjük tanítványainkat, és nem fordulhat elő, hogy más vizsgázzék helyettük, elnökünk hajthatatlan maradt. Sikerült is megzavarnia, megdermesztenie a légkört. Sohasem születtek olyan rossz eredmények, mint ekkor. Dolgoztam olyan elnökkel, aki nem várta meg, míg a felelő „kibontakozik”, és legalább néhány mondatot elmond a kidolgozott tételből, hanem rögtön — sürgetően — belekérdezett a feleletbe. Siettetésével nemcsak nánikot keltett, hanem úgy elhúzta a vizsgát, hogy este fél tízkor végeztünk. Hallgatóink ingerültek, idegesek voltak, nemis mindaddig sohasem volt baj az osztállyal. Dolgoztam már együtt olyan elnökökkel, akik közül ..megfagyott a levegő”, s a dermedt, félelmetes légkörben ..lefagytak” a remények, eredmények is. De téved az, aki azt gondolja, hogy a vizsgáztató tanárok „álma” a liberális, mindent elnéző, elsimító tehát igazságtalanul ítélkező elnök. A legtöbb tanár egészséges igazságérzettel rendelkezik, s nem téveszti össze a nagyvonalúságot a hányavetiséggel az emberséget a liberalizmussal. A királó Végezetül hadd említsem meg azokat, akiknek széles körű tájékozottsága, jó légkört teremtő ereje • kitörülhetetlen i az aggodalom nem alaptalan Ki féljen a megtorlástól? — teszi fel a kérdést dr. Simon Zsuzsa a Pedagógusok Lapja március 8-i számában. .A válasz nagyon is egyértelmű. Mert kétségtelen, hogy a demokratizmus kiszélesedése számtalan jó impulzust adott az őszinte légkör kialakításához, de még mindig vannak munkahelyek, ahol a vezetők nem lelkesednek túlságosan az őszinte szóért, s ha esetenként véleményt kérnek, azt is csak magáért a „formaságért” teszik. A tanácsi hatáskör és az igazgatói munkáltatói jogkör tehát csak ott pozitív tényező, ahol élnek, nem pedig visszaélnek a jogokkal. Súlyos veszélyek forrása, ha egy-egy pedagógus arra a „jobb belátásra’’ kényszerül, hogy inkább elhallgassa a problémákat, mint megoldásukért szóljon. Elhallgassa, mert könnyen lehet, hogy jogos kritikáját azzal intézik el: összeférhetetlen, nem közösségi ember, sőt csak azért keres a „kákán is csomót”, mert igazgató akar lenni. Pályánk munkaerőgondjai mögött alighanem az is meghúzódik, hogy bár e szabad véleménynyilvánítás joga papíron megvan, gyakorlati „kivitelezése” gyakran kockázatos. Hány okos javaslat, jó kezdeményezés „esett kútba” azért, mert el sem indulhatott a megvalósulás útján az azonnali, késleltetett, nyílt vagy burkolt megtorlás veszélye miatt! Pedig percenként kell véleményt nyilvánítanunk, határozottan és felelősségteljesen. De ez elképzelhetetlen úgy, hogy előtte véleményünket különböző „személyi szűrökön” vezessük át. Arra van szükség, hogy egy-egy testületben minden észrevételt — az elmarasztalókat is! — személynek címezzenek, legyen ismert a „feladó” és a „címzett”. És ne a kritikus „elintézése” legyen a cél és feladat, hanem a kritikusan szóvá tett hibák kijavítása. Szilárd Ádám Kozák Lujj«». A nekrológ fölötti fotó alól akár el is hagyhattuk volna, hogy kinek afölvétele: a téma, a képkivágás, az árnyalatos kidolgozás egyaránt mesterére vall, Kozák Lajosra. Olvasóink gyakran találkozhattak lapunkban alkotásaival: akár elöl, az „ablakban”, akár a többi oldalon jelentek meg ezek, mindig megragadott bennünket mondanivalójuk, művészetük. És most itt a gyászjelent Kozák Lajos nyugalmas testnevelő tanár életének évében, március 27-én jó szenvedés után elhunyt. Évtizedeken át nevelte a bízott fiatalokat „az ép tizép lélek” harmóniájának inyével és hitével. Ugyan nevelt, tanított szép szenvei Ivével, a fotóművészettel mindegyik képe vallomás életerejéről, az ifjúság dejéről, hazánk tájainak szép géről. Kozák Lajoson is betelt elmúlás törvénye, de garó és gazdagító egyénisége válib él emlékezetünkben fotóiban. (féli Kozák Lajos felvétele