Pedagógusok Lapja, 1978 (34. évfolyam, 1-24. szám)

1978-10-20 / 19. szám

IScissum «*ly a kimpuszíi veseteséfg üléséről Lapunk legutóbbi számában már szóltunk a központi vezetőség szeptemberi üléséről, amely X. kongresszusunk határozatainak „félidei" eredményeit és a további feladatokat tette mérlegre. Részleteiket közöltünk az elnökség írásbeli jelentéséből, valamint dr. Voksán József főtitkári referátumából, de adósak maradtunk az ülés második felében elhangzottakkal. Most ezt törlesztvén a központi számvizsgáló bizottság két és fél éves munkát értékelő beszámolóját és a vitát ismertetjük. A számvizsgáló bizottság munkája A tanácskozás résztvevőit a számvizsgáló bizottság ellenőrző, tevékenységéről Bock Sándor elnök tájékoztatta. Mint mondotta, ellenőrzésük a központi vezetőség gazdasági irányító és ellenőrző munkájára éppúgy kiterjedt, mint a pénz- és vagyonkezelésre vagy az üdültetésre. Pozitívan értékelte a központi vezetőség sokrétű gazdasági irányító-segítő tevékenységét, amelyet mindenekelőtt a rendszer résen kiküldött körlevelek, útmutatók és kiadványok segítségével végzett. Ezt a munkát támogatta a Pedagógusok Lapja is — cikkeivel, s a jól bevált tapasztalatok közreadásával. A számvizsgáló bizottság elnöke külön kiemelte, hogy nagyon hasznosak voltak a személyes találkozások, beszélgetések, értekezletek is, amelyeken a központ munkatársai elősegítették, hogy a gazdálkodó szervek egységes szabályok, szempontok szerint végezzék a munkájukat. A bizottság három munkacső-A beszámolókat követő vitában tizenhárman szólaltak fel. Az első jelentkező, Kedves Henrik főként azokat a hiányosságokat vette nagyító alá, amelye évek óta megvannak, amelyekben nincs, vagy alig van előbbre lépés. így például hangoztatta, hogy még ma is nagy gond a kiváló munkát végző pedagógusok anyagi megbecsülése, mert a jutalmazásra, kitüntetésre fordítható pénz igen csekély. Szólt a munkahelyi demokráciáról is, amely sok helyütt nem kellő ütemben fejlődik. Az okokat elemezve egyebek ■közt azt a következtetést vonta le, hogy még mindig sok a felkészületlen tisztségviselő, aki éppen tájékozatlansága miatt bátortalan, nem mer állást foglalni. Másfelől hibáztatta azokat az igazgatókat, akik ódzkodnak a megnövekedett hatáskörű szakszervezeti bizottságoktól, mert nem tudják — vagy nem akarják tudni —, hogy segítőtársat lelhetnek bennük. A Bács megyei bizottság titkára, Szűcs Sándor ehhez a gondolathoz kapcsolódva a továbbképzések, felkészítések fontosságáról beszélt. Elmondotta, hogy náluk egyre több az olyan intézmény, ahol a nevelők és az igazgatók kapcsolata jó, mind kevesebb az autokrata vezető. Ezt az örvendetes jelenséget a többi között annak köszönhetik, hogy nemcsak a tisztségviselőket „vértezik” fel a szakszervezeti tudnivalókkal, hanem az igazgatókat is. A megyei bizottság kérésére a pedagógus továbbképző intézet ezt az anyagot besorolta az igazgatói továbbképzések tematikájába. * A tisztségviselők felkészítésével kapcsolatban Moharos Józsefné szerint a gond elősorban abból származik, hogy ez nem megfelelő időben történik. Kiss Gyula az új dokumentumokkal kapcsolatos mozgalmi teendőkre hívta fel a figyelmet. Mint mondotta, addig nem lehetünk nyugodtak, amíg az alapdokumentumokban rögzített törekvések nem válnak általános szemléletté, meggyőződéssé. Ne feledjük — mondotta —, ezek legtöbbje először jelentkezik közoktatásunk történetében. A felszólaló a továbbiakban egy helytelen nevelési gyakorlatot ostorozott, amely ellen a szakszervezetnek is harcolnia kell: az ifjúság szeretete nem azt jelenti, hogy elnézzük hibáit, pártja megvizsgálta a központi vezetőség egyes osztályainak feladatterveit, elsősorban abból a nézőpontból, hogy azok összhangban vannak-e a költségvetéssel. Ezt mindenütt rendben találták. A központi ellenőrzések során megállapították azt is, hogy a főkönyvelőség a gazdasági aktíva bizottság segítségével rendszeresen vizsgálta az alapszervezetek gazdasági munkáját, s néhány kisebb hiányosság kivételével sehol nem talált kifogásolnivalót. Külön munkacsoport ellenőrizte az üdültetési feladatokat: az előkészítést, a lebonyolítást és a zárást, valamint a leltározást és a számadást. Az üdülőkben is jártak, s látogatásaik során azt tapasztalták, hogy a gazdálkodás rendben folyik, ám nem mindenütt kielégítőek a pihenés és a szórakozás körülményei, feltételei. Az üdültetés színvonalának emelése így továbbra is elsőrendű feladat marad — mondotta Bock Sándor. Gosztonyi János oktatási államtitkár ugyancsak a kólokttltásban történt változásokról beszélt. Elöljáróban utalt arra a gyámon követelésre, amely az egyenlő oktatási feltételeket hirdeti. Pontosabban, árnyaltabban fogalmazunk, ha egyenlőbb feltételekről szólunk, hiszen mindenütt mások a környezeti, tárgyi adottságok — állapította meg. — A továbbiak során a nagyobb homogenitású, a szakmailag-politikailag-világnézetileg egységesebb, fejlettebb nevelőtestületek fontosságát hangsúlyozta, hiszen nélkülük nem válnak valóra azok a nevelési célok, amelyeket az új dokumentumok megfogalmaztak. Csak ilyen nevelőtestületek lesznek képesek a tanulóifjúságot erkölcsi, ideológiai, világnézeti szempontból egyaránt jól felkészíteni, s jobban kialakítani benne a hazafias érzéseket. Erre mindig szükség volt, s szükség van ma is. S az sem mindegy, hog£ egy nem várt, nehezebb időben helyt áll-e ifjúságunk. S ebben az Oktatási Minisztériumnak és a pedagógus-szakszervezetnek közös feladatai vannak — mondotta az államtitkár. Azary Zoltán az új oktatási formák megteremtéséhez szükséges eszközellátottságról, illetve ellátatlanságról fejtette ki a véleményét, különösen a szakmunkásképzési céllal működő szakközépiskolák nehéz helyzetét ecsetelte. Méltánytalannak tartja azt, hogy ezek indulásához a minisztérium nem nyújt kellő anyagi támogatást, s a szükséges pénzt minden megyének saját költségvetéséből kell „kigazdálkodnia”. A felsőoktatási intézmények szakszervezeti életéről, munkájáról szólt dr. Palágyi József, dr. Bocsánzky János és Lebovits Imre. A többi között elmondották, hogy a legtöbb főiskolán, egyetemen tartalmas szerződés, megállapodás van az állami és a szakszervezeti szervek között, s bár ez bevált, keresni kell a kapcsolatot az Oktatási Minisztériummal is, mert több olyan probléma adódik, amelyet nem tudnak „házon belül” megoldani. Például még meglevő gond, ha a szakszervezeti bizottság felterjesztett javaslataival ellentétes döntést hoz a minisztérium, s azt nem indokolja meg. Kérték, hogy kapjanak lehetőséget arra is, hogy részt vehessenek a felsőoktatási intézményeket érintő rendelkezések előkészítésében. Többen is beszéltek az oktatónevelő munka színvonalának emeléséről, tartalmi gazdagításáról. Mind Kóczián Béláné, mind Pataki Gyuláné nyomatékkal mutattak rá, hogy ebben milyen nagy szerepe lehet a szakszervezeti bizottságok segítőkészségének, a pedagógusok és tisztségviselők együttműködésének. Vinizlay Gyula, a SZOT titkára is enneka gondolatnak a jegyében kért szót. A vita során elhangzott olyan megállapítás — jegyezte meg —, hogy például egy-egy óvodában, ahol 150 százalékos a férőhely-kihasználtság, aligha kérhetjük számon az igényes nevelőmunkát. Ám véleménye szerint a kétségtelenül meglevő objektív gátló tényezők mellett még több a szubjektív tényező. Fontos szakszervezeti feladat, hogy a tisztségviselők meglássák ezeket a visszahúzó erőket, • előítéleteket. Küzdeni kell a formalitás ellen is — amely a mozgalmi munkában szintén kísért —, hiszen emögött legtöbbször nemtörődömség, fegyelmezetlenség, érdektelenség burjánzik. A két és fél éves tapasztalatok azonban azt is bizonyítják, hogy a szakszervezet eredménnyel harcolhat ezek ellen — fejezte be szavait a SZOT titkára. Szinte valamennyi vitázó kötelességének érezte, hogy beszéljen valamelyik pedagógusréteg sajátos gondjairól, a fiatalok és az idősek érdekében a megoldásra váró feladatokról is. Dr. Kovács Péter mint a nyugdíjas tagozat vezetője egy kedvező jelenségre hívta fel a központi vezetőség figyelmét: egyre több az aktív, szellemileg friss nyugdíjas pedagógus, aki szívesen vállal mozgalmi munkát. A felszólalások sokféleségük ellenére is egyetlen mondattal jellemezhetők: valamennyiből az iskoláért, a fiatalok neveléséért és a pedagógusokért érzett felelősség csendült ki. A felszólalók véleménye, javaslata 2 Pedagógusok Lapja A szovjet pedagógusok szakszervezetének ötfős küldöttsége látogatott hazánkba. A többi közt fölkeresték a veszprémi Vegyipari Egyetemet, a csepeli tanárképző főiskolát, a nagyvázsonyi általános iskolát és a zánkai úttörővárost. Székházunkban találkoztak és tapasztalatcsere megbeszélést folytattak szakszervezetünk vezetőivel. Képünkön, vendégeink a XIII., Karikás Frigyes utcai általános iskolában Hatvan éve... A nagy idők tanúja Perkáta, Széchenyi utca 50. Kint a község szélén százévesnél jóval öregebb nádtetős ház. Bár jól megépítették valaha, a föld felé kívánkozik róla a vakolat. Itt él Mészáros Imre, a veterán vasdiplomás, aki fényes idők tanúja. Alapító tagja a tanítók szakszervezetének, ma is őrzi erről az igazolványt. Itt Perkátán cselekedte végig pályája csaknem teljes szakaszát, ez a szülőfaluja, ide köti minden emlék. És itt marasztalja az a több ezer — immár nem fiatal ember, akiket a jóra, szépre oktatott. Imre bácsi nyolcvanhat éves. — Ne neheztelj, hogy így fogadjak, kicsit elszundikáltam itt a konyha mellett, begyújtottam, mert hajnalban hűvös mutatkozott. Hajlamos vagyok az alvásra, pedig egészségem van ám. Csak a fülem! Az első világháborúban fejlövést kaptam, egyik fülemre elvesztettem a hallásomat, gondolhatod, mennyire kellett a katedrán figyelnem, hogy ne legyen hátrányomra ez a baj. Aztán a nyolcadik közepén az ilyesmi még csak súlyosbodik. Ezért megkérlek, kicsit hangosabban ... Hogy magamról beszéljek? Kilencen voltunk testvérek, hat fiú, három lány. Földműves apám mindnyájunkat taníttatott, egy bátyám gazdász, három fiú pedagógus, kettő pedig kereskedő lett. Mi, fiúk, valamennyien részt vettünk az első világháborúban, egyikőnk el is esett. A tanítói oklevelet 1913 júniusában kaptam meg a bajai tanítóképzőben, a Nyitra megyei Korlátfalván lettem segédtanító. Aztán a háború. A 17. honvéd gyalogezredben szolgáltam. Fent a Kárpátokban, a fagyban-hóban, a pokolban. Az összeomlás után állásomat el kellett hagynom, és mint „menekült” tanító, szülőfalumban, itt, Perkátán jutottam álláshoz, az egyházi iskolában. Itthon ért a forradalom is, aztán itt is megalakítottuk a szakszervezetet. Imre bácsi a legideálisabb beszélgető-partner, tudja, mit kérdezne most a vendég, és megelőzi. Beszél a forradalom dicsőséges napjairól, amikorfellobbant a tűz. Csak három tanító akadt az egyházi iskolában, aki belépett a szakszervezetbe, a többi félt, ki tudja, hátha... Aki azonban érezte, hogy most valami új jött, az nem habozott. Nem tudták, de ösztönösen érezték, hogy ez már más, mint ami eddig volt. Ott a helyük a szakszervezetben. Égtek, lobogtak, akarták a mást, hiszen éppen az a szép a forradalomban, hogy az ember ösztönében viseli-hordozza a szabadság vágyát, és ha az kiömlik, akkor élni is tud vele. Négy iskola volt akkor Perkátán, és ezekből 12 tagú közös testületet alakítottak, így indult meg a munka. És folyt 133 napon át. Persze, következett a megtorlás, de végül az egyházközösségi képviselőtestület — bár a plébános ellenezte — Mészáros Imrét ismét megválasztotta a felekezeti iskolába tanítónak. Harminchét évig maradt a katedrán, 1956-ban ment nyugdíjba. Három évtizedig volt az adonyi járás tanítóegyletének elnöke. — Azt kérdezed, miért álltam a szegény emberek pártjára? Így diktálta a szívem, az eszem, az igazságérzetem. Apámtól vagyont nem kaptam, csak becsületérzést, az egyenességet. Ezt követtem. Balogh József Megalakulásunk ünnepére Szakszervezetünk a megalapításának 60. évfordulója alkalmából az év végén kiállítással egybekötött emlékülést tart. A bemutatón elsősorban a Magyarországi Tanítók Szakszervezetének megalakulásával kapcsolatos dokumentumokat szeretnénk megismertetni az érdeklődőkkel. Akiknek ilyenek — jegyzőkönyvek, feljegyzések, vitaanyagok, vezetőségi névsorok — birtokukban vannak, ezeket december 1-ig juttassák el a következő címre: Fáklya Klub, Mozgalmi Emlékszoba, 1067 Bp., Csengery utca 68., pf. 1393. A dokumentumokat a fénymásolatok, elkészítése után visszaküldjük tulajdonosaiknak. Hogy több nyugdíjas üdülhessen! Szakszervezetünk központi vezetősége idei májusi ülésén úgy határozott, hogy meg kell vizsgálni, milyen lehetőségek vannak a nyugdíjasok üdültetésének bővítésére. A határozat nyomán a szakszervezet titkársága most azt javasolja valamennyi városi, járási, kerületi és intézményi bizottságnak, hogy jó előre mérjék fel a nyugdíjasok üdülési igényeit, és a szorgalmi időre szóló SZOT-beutalójegyekből az eddiginél többet juttassanak nekik. Módot kell találni arra is, hogy a nyugdíjas kollégáknak jussanak azok a beutalók, amelyeket tulajdonosaik valamilyen hirtelen közbejött ok miatt nem tudnak felhasználni. Ezek közöttnemritkán szerepelnek gyógyvízi és magaslati üdülőjegyek is. Szakszervezetünk központja elő- és utóidényben 300 nyugdíjas, illetve házastársa üdültetését vállalja a balatonföldvári és a mátraszentlászlói központi családos üdülőben, valamint Hajdúszoboszlón és Gyulán. Ezeket a beutalójegyeket a taglétszámuknak megfelelő arányban a megyei bizottságok kapják meg. A tényleges kiválasztáskor az alapszervezetek személyenként rangsorolt javaslatán kívül a nyugdíjas tagozatok véleményét is figyelembe kell venni. A fő szempontok: az egészségi és az anyagi helyzet, valamint a társadalmi munkában való részvétel. Az üdülési turnusok tíznaposak. A beutalt napi 10 forintot fizet, az alapszervezeti hozzájárulás szintén 10 forint, központúink pedig mintegy 150 ezer forintot kíván fordítani erre a célra jövő évi költségvetéséből. A titkárság javasolja a megyei, a járási, a városi és a kerületi bizottságoknak, hogy saját üdülőjükben, esetleg bérelt kollégiumban szervezzenek üdültetést a nyugdíjasok számára saját erőforrásaikból. Elsősorban a melegvizes, valamint gyógyüdülőhelyeken levő üdülőket részesítsék előnyben, és gondoljanak a külföldi lehetőségekre is. A titkárság határozatát ezekben a hetekben tárgyalják meg a megyei bizottságok a nyugdíjas tagozatok bevonásával. Dr. Szigetvári Dénes Kívüli* üzlek Sí* Kiemelkedő eredményt ért el a SZOT időszakos üdülőinek idei munkaversenyében a Balatonalmádi Pedagógus Üdülő. A SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóságának, valamint a KPVDSZ elnökségének elismerő oklevelét ünnepi munkaértekezleten adták át. A találkozón részt vett Angyal Imre, a körzet országgyűlési képviselője is. A tizenhét évvel ezelőtt indított muinkaversenyben az üdülő ezúttal már a tizenkettedik alkalommal szerzett kitüntetést. Az idei évben Varga Józsefné szakács a Kiváló Dolgozó címet is elnyerte.