Pedagógusok Lapja, 1986 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1986-08-22 / 14-15. szám
42. ÉVFOLYAM, 14-15. SZÁM A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1986. AUGUSZTUS 22. ÓRA: 5 FT A tanévkezdéssel indul a rákszűrési akció Augusztus végén, szeptember elején kezdődik a nevelési-oktatási intézményekben dolgozó nők számára az az országos hatókörű rákszűrési akció, amelyet szakszervezetünk indított a tavasszal az Egészségügyi Minisztériummal, az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézettel, valamint az Országos Onkológiai Intézettel közösen. A felhívást lapunk is közölte a május 14-i számában. Megyei bizottságaink akciótervet készítettek, amely a megyei egészségügyi szervekkel történt megállapodás és egyeztetés nyomán tartalmazza, hogy melyik intézmény dolgozói hol és mikor vehetnek részt rákszűrésen. A helyet és az időpontot a tanévkezdésre minden nevelőtestülettel közlik bizottságaink. A tájékoztató levélben azt is rögzítik, hogy egyik vagy másik intézmény dolgozóira mikor kerül sor, szeptemberben-e, vagy esetleg novemberben. Egy biztos: fél év során az ország valamennyi pedagógusnőjének alkalma lesz részt venni a szűrésen. Akik olvasták a felhívást, emlékezhetnek rá, hogy az egészségügyi szervek a lakosság egészére szeretnék kiterjeszteni a rákszűrő vizsgálatot, hiszen a rákos-daganatos megbetegedések száma az utóbbi évtizedekben igencsak megnőtt hazánkban. Az orvosok a megelőzésben, a felvilágosításban látják leküzdésük leghatékonyabb módját. Ennek érdekében találtak szövetségest szakszervezetünkben, remélve, hogy a pedagógusnők példája nyomán bátrabban jelentkeznek majd szűrésre más társadalmi rétegek lányai, asszonyai is. Sajnos, még a félelem okozta struccpolitika határozza meg a legtöbbek magatartását, az a látszat-megnyugvásba menekülés, hogy amiről nem tudunk, az nincs is. Érthető a félelem, hiszen sokáig nem vagy csak ritkán tudták gyógyítani a rosszindulatú daganatos betegségeket. Ma már azonban, ha időben felismerik, megakadályozható a kifejlődésük. Mégis: elődként tartja magát a félelem a széles körű felvilágosító munka ellenére. Pedig az orvosok legjobb érve hosszú évtizedek tapasztalatán nyugszik: minél hamarabb fedezik fel a bajt, annál könnyebben és gyorsabban lehet megszüntetni, orvosolni. A halogató taktika azonban még ma is életekbe kerülhet. Szakszervezetünk bizalommal fordul a pedagógusnőkhöz: egy újfajta egészségügyi magatartást és az erre való nevelést várja tőlük. S a többi között azt, hogy mindenki ismerje meg a saját testét, így idejekorán vegye észre a legkisebb rendellenességét is. Tudnia kell azt is minden nőnek, hogy ilyenkor hová fordulhat segítségért, végül is ez saját érdeke. A tanévkezdéskor várhatóan minden pedagógusnő kezében ott lesz a tájékoztató könyvecske, amely a megelőzés módszereire tanítja olvasóját. Szakszervezetünk az Országos Onkológiai Intézettel közösen megjelentetett kiadványa remélhetőleg hamar ráébreszt mindenkit arra, hogy a félelem rossz tanácsadó, jobb időben felismerni a bajt, hogy leküzdhessük. Szakszervezetünk tízforintos értékben határozta meg a tájékoztató füzet árát; az így befolyt összeget a rákos betegségek megelőzésének országos alapjába fizeti be. Ezer táborozó úttörő a természet védelméért Ötödik nyáron találkoztak immár Csillebércen a legtevékenyebb természetbarát környezetvédő úttörők. Az évközi pályázatok elbírálása alapján csaknepi ezer pajtás kapott meghívást ide. A rendelkezésre álló 10 nap alatt altáboronként változó, sokféle érdekes foglalkozáson vettek részt a gyerekek: kisebb-nagyobb portyák, nappali és éjszakai túrák keretében ismerkedtek Csillebérc és környékének növény- és élővilágával, geológiai, történelmi látnivalóival, bővítették térképészeti ismereteiket, és a gyakorlatban tettek vizsgát túravezetésből. A turisztikai ismeretek gyarapításához, gyakorlásához szervesen kapcsolódnak olyan érdekes programok, mint például fafaragás, virágkötészet, madárgyűrűzés, vadász élménybeszámolók, táncház, sportverseny. A tábor alapvető célkitűzése - évek óta változatlanul - az erdő mező életével való ismerkedés, a természet szeretetére és védelmére nevelés volt. Szomszédolás a béke jegyében Az osztrák békeszervezet meghívására Ausztriában vendégszerepelt a középiskolásokból és pedagógusokból álló csongrádi Daloló Békeklub. A csongrádiak tavaly nyáron Budapesten, a nemzetközi vitaszemináriumon ismerkedtek meg osztrák barátaikkal és az idén tavasszal kapták a meghívást a mostani kétnapos békerendezvényre. Mint Kovács Attila tudósításában írja: az Országos Béketanács segítségével sikerült megszervezni a kiutazást. A Daloló Békeklub Traiskirchenben énekelt először egy bécsi folk-rock együttes és egy másik bécsi énekes csoport társaságában. Műsoruk nagy sikert aratott, a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta a latin-amerikai dalokat, spirituálékat, politikai dalokat, népdalokat és saját szerzeményeiket. A közismert békedalokból összeállított csokrot együtt énekelték vendéglátóikkal. Másnap Leobersadómban szerepeltek sikerrel. AZT, HOGY SZÜNIDŐ VAN, falun abból lehet észrevenni, hogy alig látható gyerek az utcákon. Megszűnt a reggelente iskolába igyekvő had sietős áramlása, tanítás után a felszabadult jókedvű lármázás, a délutáni bandukolás szakkörökre, sportkörre, úttörő-foglalkozásokra, egyéb rendezvényekre. Hol vannak a vakációs falusi gyerekek? Mivel töltik el az anynyira várt szünidőt? A szerencsésebbek úttörőtáborokba mehetnek. De ez csak tíz nap, s nagyjából ötven gyereket érint a több százból. Néhányan városi rokonaikhoz utaznak egykét hétre, esetleg csak pár napra, ahol is ha gyerek van a háznál, együtt lesznek „kulcsos” gyerekek, mert nem biztos, hogy a városi rokon éppen abban az időben van szabadságon. A gyerekek többsége otthon marad egész nyáron, s legfeljebb hétvégeken megy el a családjával - de ez sem általános - a közeli strandra vagy rokonlátogatásra. A szülők dolgoznak a munkahelyeken, aztán a háztáji gazdaságban, a gyerekek pedig már este megkapják a következő napra a feladatokat: holnap délelőtt kitakarítasz, kislányom; megeteted az aprójószágot, kisfiam; itt a lista, bevásárolsz; elég nagy lány vagy már, megfőzöd az ebédet, ebéd után elmész a nagymamáékhoz segíteni, négy óra után megyünk mi is, kiássuk, felszedjük a krumplit.... kigyomláljuk ... megkapáljuk... PERSZE, A GYEREKEK játszhatnak is, ha van rá idejük, és ha van hol. Hiba lenne úgy képzelni a mai falut, mint eszményi játékhelyek, szinterét. Az utcákon a gépkocsikon, motorokon kívül hatalmas mezőgazdasági gépek is közlekednek. Falun üres telkek, grundok nincsenek. A „park” tenyérnyi, s azon az I. világháborús emlékkövön kívül csak néhány fa álldogál. Játszótér mászókákkal, homokozóval, farönkökkel, favárakkal pusztán tévébeli látvány a legtöbb falusi gyerek számára. A falu vége sem tág térséget jelent, hanem a téesz gyümölcsösét, kukoricáját vagy a tagok földjeit Maradna játéklehetőségnek az iskolák, napközik udvara, ahol a szülők és tanulók társadalmi munkájával is megépített sportpályák árválkodnak szünidőben. A gyerekek nem idegenkednek attól,hogy az iskolát, a napközit nyáron is használják. Nem egész nap persze. Viszont késő délután szívesen összejönnének, mert szükségük van egymás társaságára, a közösség melegére, a mozgásra, a futballra, a labdázásra, egy kis bandázásra. Nemcsak az általános, hanem a középiskolásoknak is, akiknek nyolcadik osztály végén a búcsúbeszédben olyan meghatóan ígértük, hogy bármikor visszatérhetnek hozzánk. De nem térhetnek, mert nyáron minden gyerek ki van zárva az iskolák, a napközik udvaráról: láncos lakatok őrzik az üres sportpályákat, az árnyékot adó fákkal csábító, gyepes napközis udvarokat. AZ ISKOLA AZZAL ÉRVEL, hogy vagyonvédelemből kell így tennie. A „vagyonvédelem” komolyan, felelősségteljesen hangzik, de kik ellen védekezünk? A tanítványok ellen? Akik tíz hónapig gyerekek, társaink a nevelésben, de két hónapig megbízhatatlan potenciális bűnözők? A másik oka a kapuk lelakatolásának az, hogy az iskolához, napközihez közel lakó felnőttek (egyesek) tűrőképességük végéhez értek. Tíz hónapon át a tízpercekben meg délutánonként eleget hallgatták a gyermeklármát. A futballabda is át-átrepült a kertjükbe. A más kölykétől tűrjenek? Tartsa legalább nyáron otthon őket az apjuk, anyjuk, és nevelje őket tisztességre! Vagy csináljon velük, amit akar, de őket hagyják békén, legalább otthon maradhasson nyugton az ember, a saját házában! JÖVŐNK A GYERMEK. Ő csak néz értetlenül, s talán most nem tekint teljes bizalommal a pedagógusokra. Aztán esetleg átmászik a kerítésen, és csakazértis futballozik egyet, sőt szándékosan berúgja a labdát a szomszéd veteményesébe vagy az iskola ablakának üvegtáblájába. Később felnő, s mi ki leszünk neki szolgáltatva, mert mi csuktuk be a kaput előttük és magunk előtt. Ne csukják be a kaput! ÍRTA: V. CSEHI JOLÁN A takarékosság számai A Pedagógusok Kölcsönös Segítő Takarékpénztára, valamint a Budapesti Pedagógusok Biztosítási és Önsegélyező Csoportja júniusban tartotta meg az 1986. évi rendes közgyűlését. Ezen részt vett szakszervezetünk elnökségének képviseletében dr. Sárdi Lajos bv-titkár is. Az elmúlt esztendőről és az idei tervekről Erdész Ferencné vezető tartott beszámolót. A tárgyias pontossággal felsorolt számok arról tanúskodtak, hogy az idestova 30 éve működő KST egyre hatékonyabban segíti az oktatási dolgozókat megtakarított forintjaik gondozásával, valamint a CSÉB-bel szorosan együttműködve, kölcsönökkel, segélyezéssel és a különféle biztosítások megteremtésével. Tavaly az immár 14 és fél milliónyi tagság 59 és félmilliós betétet helyezett el „a pedagógusbankban”, az pedig a nyári és a téli visszafizetések mellett mintegy 26 milliós kölcsönt nyújtott a kérelmezőknek. A KST gazdálkodását szakszervezetünk 4 millió forinttal segítette. A 16 és félmillió tagot számláló CSÉB-nek is sok segítségre szoruló, bajbajutott pedagógus köszönhette az elmúlt évben gondjainak az enyhítését. Természetesen az idén növelni óhajtják mind a tagság létszámát, mind a juttatások mértékét. A két egybefonódó szervezet dolgozóiról méltán lehet dicsérettel szólni, annál is inkább, mert - amint a beszámolóból s az ellenőrző bizottság elnökének, Fazekas Mihály gyakorló gimnáziumi igazgatónak jelentéséből is kitűnt, a szükségesnél jóval kevesebb létszámmal és igen mostoha körülmények között végzik áldozatos munkájukat. Ugyancsak megérdemelnék, hogy megfelelő helyiségben és feltételek mellett dolgozhassanak. -is Kitüntetések Augusztus 20-ának ünnepe hosszú évek óta összekapcsolódik a közművelődésben, a kultúra terjesztésében kiemelkedő eredményt elért dolgozók, tisztségviselők elismerésével. Szakszervezetünk javaslatára a művelődési miniszter két aktivistánkat tüntette ki ebből az alkalomból: Csermis Ferenc, az esztergomi Petőfi Művelődési Központ igazgatóhelyettese, Komárom megyei bizottságunk külső munkatársa a Szocialista Kultúráért kitüntetésben, Gonda Ferencné, a pécsi Tiborc utcai általános iskola napközis csoportvezetője, városi szakfelügyelő, a Nevelők Háza napközis klubjának vezetője pedig Miniszteri Dicséretben részesült. MOHÁCSI REGŐS FERENC: AZ ORSZÁG SZÍVÉBEN Kérdőjelek az oktatói követelményrendszer és a pedagóguslakás-gondok enyhítése körül A szakszervezet elnökségének legutóbbi, dr. Szűcs László elnökletével megtartott tanácskozásán közérdekű témák kerültek napirendre. A testület elsőként a minisztériumnak az oktatói követelményrendszerre vonatkozó jogszabály-tervezetével, s a felsőoktatási létszám- és bérgazdálkodás korszerűsítésére vonatkozó javaslattervezetével kapcsolatban foglalt állást. A továbbiakban tájékoztatót hallgatott meg a munkáltatói lakástámogatások 1983 és 1985 közötti helyzetéről, és javaslatokat fogalmazott meg a továbbfejlesztés szakszervezeti feladataira. Jelen volt az ülésen Molnár Jánosné, az MSZMP KB munkatársa, Török Imre, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője, Hajdú Attila, a SZOT értelmiségi tanácsának a titkára, Orbán Sándor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának főosztályvezetője, és bekapcsolódott az oktatói követelményrendszer vitájába dr. Kis Papp László egyetemi docens, a BME szakszervezeti titkára, valamint dr. Kovács László egyetemi adjunktus, az ELTE szakszervezeti titkára. A vitában felszólalt dr. Voksán József főtitkár is. (Hírmagyarázataink a 3. oldalon.) Téma: Korunk kihívásai és az oktató televízió Nemzetközi Oktatótelevíziós Szeminárium színhelye lesz ismét hazánk. A Magyar Televízió - a hagyományos házigazda - ezúttal október 2-től 7-ig, Egerben, az Oktatási Igazgatóságon rendezi meg ezt a rangos fórumot, amelyre mintegy hatvan külföldi és ugyanennyi magyar pedagógust, oktatási és televíziós szakembert várnak. A tanácskozás célja - műsorok bemutatásával és elemzésével, valamint előadásokkal és vitákkal - a jó tapasztalatok kicserélése, egymás törekvéseinek megismerése. A mostani szemináriumot a béke jegyében hívták öszsze, témája pedig: „Korunk kihívásai és az oktató televízió” lesz. Ennek keretében a fő hangsúlyt a népek közötti megértés gondolata, a korunk információs rendszerében való eligazodás segítése, valamint a felnőttoktatás új televíziós lehetőségeinek a kutatása kapja. Alapítványdíjas kispesti óvónő Immár tizenegyedik alkalommal adták át a nyári szünet kezdetén szakszervezetünk képviselői a kispesti fiatal óvónők pedagógiai „nagydíját”, a Lénárd Sándorné-alapítvány éves kamatát. Ezúttal Pintérné Mészáros Ildikóra, az Áchim András utcai óvoda ifjú nevelőjére esett a választás, nem véletlenül. Messzemenően megfelelt annak a feltételnek, amelyet Lénárd Sándor nyomdász - elhalt óvónőfelesége végakaratát teljesítve - a harmincezer forintos alapítvány létesítésekor, 1975-ben szabott. Eszerint a tőke éves kamatával azt a fiatal kispesti óvónőt kell jutalmazni minden esztendőben, aki pedagógiai és közéleti munkájával egyaránt széles körű elismerést, megbecsülést szerzett magának. Pintérné Mészáros Ildikónak neve van a kerületben. A Bem József Óvónői Szakközépiskola elvégzése után, 1980-ban került a szép, patináns kertvárosi óvodába, ahol ma is dolgozik. Hamar megszerette a munkahelyét, így inkább vállalja a XVI. kerületi lakásától a napi fárasztó utazást is, minthogy kényelmesebben megközelíthető óvodát keressen magának. A fiatal nevelőt úgy ismerik, hogy mindenütt ott van, ahol sok a munka. Dolgozott és tanult. Elvégezte a óvónőképző főiskolát, ám azóta is folytonosan továbbképzi magát. Ennek egyik szép bizonyítéka, hogy az elmúlt tanévben harmadik díjat nyert módszertani munkájával a kerületi „kiváló ifjú pedagógus” pályázaton. Pedagógiai feladatai megkönnyítésére maga készít szemléltetőeszközöket, rajzokat, játékokat, amelyeket kolléganői is szívesen használnak. Azt mondják: el sem engednék ebből az óvodából, hiszen mindig mindenki számíthat rá. Bíznak benne a szülők és a munkatársak. Ez utóbbi legnyilvánvalóbb jele, hogy az óvoda főbizalmijává választották. (gy. sz.)