Pedagógusok Lapja, 1987 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1987-05-29 / 10-11. szám
1987. május 29. A Móra kiadó a könyv ünnepére Nagyon jó, hogy a könyv egyedi, versenyképes értékére olyan módon is felhívják a figyelmet, mint a május végén, június elején megrendezett ünnepi könyvhét. Gazdagodó kultúránk díszszemléje ez. örvendetes, hogy az idén a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének havi lapja, a Könyvvilág, májusi számában minden eddiginél igényesebben mutatta be mind a szerzőket, mind a műveiket. A könyvheti lista természetesen elsősorban afféle mintagyűjtemény és nem „raktárkészletjegyzék”. Így érthető, hogy a Móra kiadó, mely a gyermek- és ifjúsági irodalomnak ma is a legjelentősebb gondozója, az idén inkább rangos jelenlétével akar reprezentálni és nem kiadványainak színes palettáját érzékeltetve. Két verseskötetet találunk az élen. Az „Iciri-piciri könyvek” című sorozatban Haza ,liba papucsot címmel Szabó Lőrinc négy, tisztán csengő, gyermekeknek szóló költeménye jelent meg. Méltón társul hozzá bővebb anyagával és sok-sok színével Csoóri Sándor verseinek csokra, Lábon járó verőfény címmel. Az előbbit Caál Éva, az utóbbit Orosz János hangulatos rajzai ékítik. Már a nagyobb óvodásoknak is enciklopédiával szolgál a Minden napra egy kérdés című összeállítás, amelyben Hegyi Márta és Kacsán György színes illusztrációival kísérten S. Tóth László, Schmidt Egon, S. Csóka Eszter, Balázs Anna és B. Méhes Vera felelnek a gyermekek egyre táguló érdeklődésére. Balázs Árpád, a neves zeneszerző — korábban megjelent Zenelesen című művét folytatva — most a Kis zenei ábécével ajándékozza meg a gyerekeket, Gaál Éva grafikussal együttműködve. A nagyobb tanulóknak és felnőtteknek egyaránt szól Hernádi Sándornak, a nagyszerű pedagógusnak és küldetéses nyelvművelőnek legújabb műve, a Szórakoztató szóra késztető. ,A szép magyar beszéd e kitűnő „tankönyvét” Sajdik Ferenc rajzai díszítik. Két művet a Kozmosz-szerkesztőség tett le az ünnepi asztalra. A Babérköszörű című kötetben Reményi József Tamás és Tarján Tamás mai irodalmunk görbetükrét nyújtja Banga Ferenc szellemes grafikáival kísérten. Polcz Alaine pszichológus pedig a Rend és rendetlenség című művével az ön- és valóságismerethez segíti hozzá hatékonyan az olvasót. F. A. VÖRÖS FERENC: ILLUSZTRÁCIÓ A VERSHEZ Pedagógus költők Pödör György: Zsánerkép A hegyoldalon eső permetez. A metszettujjú szőlőtőkék csonkjain a vajúdás könnycseppé lengedez. A tavalyi gaz káinfüstjét kósza szél dönti el... Karók keresztjén rongy-messiás. Az ágakon az átváltozás stigmái. Földbegyökerezve a tavasz csodájára várnak az almafák ... Karai József tiszteletére Szép hangversennyel tisztelegtek Csurgón Karai József Liszt- és SZOT-díjas zeneszerző és karnagy előtt hatvanadik születésnapja alkalmából. A hangulatában és tartalmában méltó ünneplést a helybeli Csokonai Művelődési Központ és az 1. sz. általános iskola rendezte. Az igényesen előadott kórusművek gazdag és művészileg hiteles képet adtak az ünnepelt pályájának különféle stíluskorszakából. Kiemelkedő műsorszámként szerepelt a hangversenyen a neves szeneszerzőnek Csokonai Felindulás című versét megszólaltató új kórusműve, melyet a helybeli pedagógusok nőikarának írt. Méltó idézése volt ez a Csurgón tanító, hányatott sorsú nagy költőnknek is. A mai magyar kórusművészet egyik legjelentősebb képviselőjének ünneplésére a már említett csurgói nőikar mellett felsorakozott a Somogy Megyei Pedagógus Férfikar, a Siófoki Dalkör, valamint a lenti 1. sz., a nagyatádi 2. sz., a csurgói 1. sz. általános iskola és a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium énekkara. K. I. A ceglédi pedagógus énekkar Cipruson Csillagfényes estéken még ma is megjelenik „Aphroditét éneklem,, a szépet, aranykoszorúsat, őt, akinek birodalma a tengeri Kypros ..Itt, a Homérosz idézte szigeten töltött röpke néhány napot a Ceglédi Városi Pedagógus Énekkar, viszonozva a nicosiai Leandrosz Szitarosz Kórus tavaly őszi magyarországi látogatását. A házigazdák már a szívélyes fogadtatás első perceiben utaltak rá: a hivatalos programokat igyekeznek a lehető legszűkebb keretek közé szorítani, hogy jusson idő az oldott, kötetlen együttlétre, a közvetlen emberi szóra, s hogy megmutathassák vendégeiknek Ciprust és Ciprusban — sok más egyéb mellett — a mítoszok földjét. Egészen pontosan: Aphrodité szülőhelyét. A mitológia szerint ugyanis a szépség és a szerelem istennője a Zeusz villámától megérintett tenger habjaiból született, és kagylóhajójával Ciprus szigetén kötött ki. Arra a kérdésre azonban, hogy személyesen magával Aphroditével is találkoznak-e vajon a ceglédiek, a — mint az elkövetkező egy hét során kiderült — százféle csodatételre képes Szitarov asszony, a kórus névadó zeneszerzőjének az özvegye is csak széttárta a karját. Ezt még ő sem garantálhatja, bár a ciprusiak közül sokan esküsznek, hogy kiválasztottjainak Zeusz és Dioné leánya csillagfényes estéken ma is megjelenik. S ez annál inkább hihető is, mert — ugyancsak a mítosz szerint — a habokból felmerülő késői húgaira hagyta szépségét, és elárulta nekik— minden bizonynyal — a szerelem titkait is. Mindenesetre, a Szitarosz kórus tervét valóra váltotta, megmutatta vendégeinek a mítoszok földjét, néhányan pedig határozottan állítják, hogy a csendes-kék tenger is felengedte hallgatag mélyéből, ha pillanatokra is, Aphroditét. Először talán — mindjárt az első estén — Nicosiában, a Philoxénia Hotel-beli ünnepi köszöntésen adta hírül csodálóinak: itt vagyok! A Ciprusi esküvőn, Mikisz Szakallisz táncegyüttesének a bemutatóján a menyasszony volt Aphrodité. A szelíden mosolygó fiatal, karcsú, magas leány más nem, csak ő lehetett. Ki is tudhatna még tánclépéseket olyan légiesen lejteni? Illetve mégsem a szép ara lett volna? Hanem a nyoszolyólányok közül valamelyik? Másodszor, harmadszor és sokadszor a hófehér nagyvárosokban, a tengerparti fürdőhelyeken vagy éppen a Trodos tisztásain mutatta meg arcát a szépség (és a szerelem) istenasszonya. Nicosia utcáin könynyű japán autót vezetett, Limassol elegáns kirakatainak kékes tükrében igazította meg fekete haját, Larnaca pálmasorán dundi kis babát ringatott, a Népművészeti Központ laboratórium-tiszta munkatermében ciprusi kelmét szőtt, és a maga készítette lefkarai csipkében gyönyörködött. És megjelent a ceglédieknek, de a művészet szép látomásaiként — a nicosiai régészeti múzeum templomcsendjében. Az ablakokon bekiváncsiskodó nap sugarai ölelték körül. A múzeum látogatóinak szívdobogtató élményt kínált: nézd, mire volt képes, már évezredekkel ezelőtt, az ember! Milyen — mai szemmel is tökéletes — formákban tudta, lám, elpusztíthatatlanul, megörökíteni mindennapjait, örömeit, gondjait. Magamagát. Itt kőkorszakbeli agyagedények, ott terrakotta figurák serege. Vázák, szántóvető, lovagló fiú, tenyérnyi szoborkompozíció, bába, születés, az időszámítás előtti V. században, Cipruson. Egy másik teremben a császár Septimus Severus, odébb az alvó, pufók Erósz... Remekművek sora. A díszhelyen pedig ott volt, ott van: Aphrodité. Ciprus szigetén alig található olyan város, amelynek névtelen mestere évezredekkel ezelőtt, az évezredek során ne formázta volna meg alakját. Szép a paphosi, szép a szalamiszi, de a legszebb az alig nyolcvan centi márvány torzó, a szoli Aphrodité. Immáron csaknem hat évtizede, amióta a település környékén, a földben ráleltek, a legújabb kor emberének is megmutatja magát, lásd, halandó, létezik tökéletes szépség, harmónia. Tulajdonképpen a szoli Aphrodité arckifejezése dacos, durcás is talán, de most mégis, ott, a múzeum sejtelmes fényében mintha kedvesen a távolról jött énekesekre nevetett volna ... A ceglédiek, a bátrabbak, nők, férfiak, még otthon fogadkoztak, hogy szóljanak bár házigazdáik fogvacogtatóan az ilyentájt tizenkilenc fokos tengervíz hidegéről, ők majd mégis megmártóznak benne, lehetőleg ott, ahol Aphrodité született, Paphos partjainál. Ha úgy adódik, szikláinál még meg is szólítják a szépség és a szerelem istenasszonyát, netán megérintik a kezét, az arcát, a derekát. Nos, a nicosiaiak első kedves, figyelmes ajándéka, a díszes, nyomtatott magyarnyelvű program már a megérkezéskor jelezte, hogy elvisz majd az út arra is, természetesen ily módon tehát teljesült a ceglédi bátrak vágya. Mármint ami a fürdőzést illeti. Aphrodité azonban nem volt sehol. Eltűnt a mítoszok titokzatos felhőiben. (Folytatjuk) Deregán Gábor Pedagógusok Lapja Filmszalag Szépségverseny avagy leányvásár. Többszöri előzetes bemutatás után végre a nagyközönség elé került egyik legjobb riport-, illetőleg dokumentumfilmünk, a Szépleányok. Alkotói, Dér András és Hartai László — hosszabb szakmai gyakorlat után — először jelentkeznek közösen egész estés művel. Témájuk: a hazánkban — ötven év múltán — 1985- ben ismét megrendezett országos szépségverseny és a „Miss Magyarország” megválasztása a szenzáció fűtötte hírverés, valamint a szépségkirálynő, a 17 éves fonyódi középiskolás, Molnár Csilla Andrea öngyilkossága következtében ugyancsak elevenen él még ma is a köztudatban. A két fiatal filmes épp ezért inkább arra vállalkozott, hogy mintegy háttér-tájékoztatást nyújtson, híven filmszalagra véve a verseny idején néhány résztvevőt, valamint az előkészület, az ünnepi felvonulás és a további események részleteit. Közben közben a lebonyolítás „illetékeseit” is igyekeztek szóra bírni, már amelyik vállalkozott erre. A Szépleányok, noha Dér András nyilatkozata szerint — mely a Mozgó Képek februári számában jelent meg — nem a leleplezés szándékával készült, hanem az események és megnyilatkozások kommentár nélküli, több oldalról megközelített rögzítésével, egyszerre mégis riasztó látlelet és kemény vádbeszéd. Mégpedig arról, hogyan vált a női szépség látványos felmutatása a szép hús tragédiába torkolló, piszkos vásárává. (fényi) Látogatás egy miskolci könyvesboltban Miért nincs elég iskolai olvasmány? Miskolc belvárosának egyik reprezentatív üzletsorán néhány hónapja együtt árulja portékáját a Könyvértékesítő Vállalat és az Amfora. Tulajdonképpen nem rossz „házasság” ez: a betérő érdeklődő, vásárló a másik fél kínálatát is megnézi, s végül is életünk, mindennapjaink hasznos és szép eszközeit kínálják — így együtt — számunkra. Árvai Borbálával, a bolt vezetőjével beszélgetünk. Körbemutat a polcokon: — Ez az üzlet a Magvető Kiadó szakboltja, de természetesen valamennyi megjelenő könyvet igyekszünk forgalmazni. — Kelendő-e a vers? — Magam is nagyon szeretem a költészetet, s állítom, szívesen és gyakran vásárolnak az emberek verseskötetet. — A klasszikus vagy a mai költők művei iránt nagyobb-e az érdeklődés? Nem fordul-e elő, hogy a megrendelt példányok többsége raktáron marad? — Mindkettőt vásárolják. Természetesen, mi nemcsak a könyvszerető ember, hanem a kereskedő szemével is nézzük a dolgokat. Tudjuk, hogy melyik mű iránt várhatóan milyen lesz az érdeklődés, s ehhez igazítjuk a rendeléskor a példányszámot. Sajnos, a klasszikusok, az iskolai tananyaghoz kapcsolódó költők műveiből nincs folyamatos ellátás. Pl. Adyvagy Babits-kötetet jelenleg nem tudok adni, s úgy tudom, ez az egész városban így van. Ugyanez jellemző az iskolai tantervhez kapcsolódó egyéb olvasmányokra is. Jó lenne, ha a tanárok figyelemmel kísérnék a megjelenő könyveket, s akkor ajánlanák megvásárlásra a tanítványaiknak, amikor még kaphatók. Nem baj, ha ötödikes korában megkapja a gyerek a hatodikos-nyolcadikos, vagy elsős középiskolás korában megveszi a másodikos-negyedikes olvasnivalót, hiszen lehet, hogy évekig nem kerül sor a mű újabb kiadására. — Köszönjük a jó tanácsot. Való igaz, az iskolai könyvtárak megkapják a megfelelő tájékoztatást a kiadói tervekről, a megjelenő új könyvekről, csak ezeket az információkat nem teszik a tantestület minden tagja számára hozzáférhetővé. — Mi szívesen látjuk az egyes vásárlók mellett az óvodák, iskolák könyvbeszerzőit is, a lehetőségeinkhez képest igyekszünk a legjobb ellátást biztosítani számukra. — A bolt kívül-belül esztétikus, ezzel és a gazdag kínálatával vonzza a látogatókat, a vásárlókat. De úgy tudom, más terveik is vannak az irodalom, a könyvek iránti érdeklődés felkeltésére. — Igen. A Hazafias Népfront városi bizottságával együttműködve különféle rendezvényeket tervezünk, szeretnénk aktívan bekapcsolódni a város kulturális életébe. Az első nagyobb jelentőségű rendezvény a Darvas-emlékműsor volt. Megköszönve a beszélgetést, hazafelé azon gondolkodtam: az iskolások problémáját, az ajánlott és a kötelező olvasmányokkal való folyamatos ellátást a könyvesboltok nem tudják megoldani. Ez végül is nem rajtuk múlik. A könyvkiadás és a művelődés vezetőinek kellene a megoldást megkeresniük. De mind több, a beszélgetőpartneremhez hasonló lelkes, intelligens, a könyveket és a szakmáját jól ismerő és szerető emberre lenne szükség a könyvesboltokban is, akik a maguk területén mindent megtesznek azért, hogy író és olvasó egymásra találjon. (g. m.) 7 A PEDAGÓGUSKÓRUSOK IX. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA A fesztivál kecskeméti fináléján Éjféltájt jártaz idő. A szállodai szoba erkélyén álltam, és gyönyörködtem a lágy májusi éjszakában, a lámpák fénykörével és virágokkal díszített térben. Egyszercsak messziről, halkan gregorián dallam úszott felém a levegőben. Hamarosan meg is jelent egy éneklő kis csoport. Ahogy távolodtak, úgy vált mindinkább tavaszi varázslattá a dallam. Aztán megszólaltak az „öreg templom” harangütései, május 2- ának végét jelezve. Szép nap volt, szebbet nem is lehet elképzelni. Legalábbis mindazoknak, akik eljöttek ide Kecskemétre,az ország minden részéből, hogy részt vegyenek a Pedagóguskórusok IX. Országos Találkozójának fináléján. Még zord tél volt, amikor Szekszárdon, február 21-én 11 kórus megadta a nyitány hangjait, majd tőlük március 14-én a nyíregyházi, április 11-én pedig a győri találkozó vette át a szépséges közös éneket, és most, itt Kecskeméten hangzott el a nagyszerű finálé. A nagyobb részt alföldi énekkarok az Erdei Ferenc Megyei Művelődési Központ hatalmas színháztermében léptek a népes közönségelé. A fúvós zenészek ráhangoló játéka után Kovács András, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola hallgatója tolmácsolta átélten Illyés Gyulának Bevezetés egy Kodály-hangversenyhez című költeményét, őt követően Hegedűs Deme Pálné, szakszervezetünk Bács-Kiskun megyei titkára köszöntötte kedves szavakkal a megjelenteket, majd Kisné dr. Csányi Anikó, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője mondott megnyitó beszédet. Színesen ecsetelte Kecskemét s a megye gazdasági és kulturális fejlődését, valamint azt a nagyvilágra kisugárzó szerepet, amelyet a székváros — szülöttének, Kodály Zoltánnak hűséges segítségével és az ő törekvését szolgálva — az ének-zenei művelődésbenbetölt. ..Kívánom a találkozó valamennyi résztvevőjének — mondotta befejezésül az ünnepi szónok —, hogy szerezzen maradandó, kellemes emléket a »híres« városban; jelentsen számára szép élményt az együtténeklés semmivel nem pótolható öröme. Kérem, hogy zeneszerető pedagógusként vigyék el mindannyian és valósítsák meg Kodály tanár úr gondolatát, aki mindenkori tanítványainak így üzent: «Amerre kerültök az életbe, magatokkal viszitek a zenei műveltséget, az értékes zene szeretetét, s munkahelyeteken, környezetetekben kigyullad a fény, a zenei műveltség fénye, világosságot árasztva szebbé teszi majd magatok és mások életét«”. A szívélyes fogadás, a kedves köszöntés szertartása után délelőtt, majd délután sorra jelentkezett tizenhárom kórus, a már korábbi helyszíneken is tapasztalt és élvezett változatos programmal. A kecskeméti találkozón két, a szakszervezet kérésére írt mű ősbemutatója is sorra került. Karai József Erkel- és SZOT-díjas zeneszerzőnek Juhász Gyula Tiszai tájaik című költeményét bensőséges lírával megszólaltató szerzeményét a jászberényiek vegyeskara adta elő, Durkó Zsolt kétszeres Erkel-díjas, Kossuthdíjas zeneszerző Pillanatképek a Kalevalából című kivételesen egyéni hanghatású művét pedig a kecskemétiek nagy létszámú kórusa tolmácsolta.És most következzék a szereplő énekkarok szokásos felsorolása: Ceglédi Városi Pedagógus Énekkar (karnagy: Holló Gyula); Martfűi Művelődési Központ Női Kara (Bozorády János); Tápiószecsői Pedagógus Kamarakórus (Szatmári József); Leninvárosi Derkomits Gyula Pedagógus Vegyeskar (Kéry Mihály, Kéryné Mészáros Mária); Érdi Pedagógus Női Kar (Szabóné Bozóki Flóra); Gödöllői Körzeti Pedagóguskórus (Vadász Ágnes); Törökszentmiklósi Liszt Ferenc Kórus (Bischof László, Lippay Katalin); Tiszafüredi Pedagóguskórus (Erőss Lászlóné); Jászberényi Palotásy János Vegyeskar (Bakky Katalin, Husznay Márta); Békés Megyei Pedagógus Női Kar (dr. Sárhelyi Jenőné); Salgótarjáni Pedagóguskórus (Virág László); Szolnoki Kodály Kórus (Vajna Katalin, Rigó Éva, Buday Péter); Kecskeméti Pedagógus Énekkar (Erdei Péter). A kecskemétiek megérdemelten nagy tapssal fogadott szereplésével zárult a hangverseny-sorozat. Utána minden megjelent kórus képviselőjének dr. Major Imre, a megyei pedagógiai intézet igazgatója, a KÓTA megyei elnöke oklevelet, megyei titkárunk pedig emlékplakettet nyújtott át, amelynek rajzát a Székely Bertalan-díjas Szappanos István, a helybeli főiskola tanára készítette. A kecskeméti fesztivál zárójellegét hangsúlyozta a szakszervezet elnöksége által alapított Kodály-emlékérem átadása is. Ezúttal dr. Köpf Lászlóné bv-titkár kezéből a következő pedagógusok, illetőleg énekkarok képviselői vették át a rangos kitüntetést: Abaúji Pedagógus Vegyeskar, Ceglédi Városi Pedagógus Énekkar, dr. Csepregi Istvánné (Pápa), Gyöngyös Városi Körzeti Pedagóguskórus, Hunyadi Zoltán (Esztergom), dr. Sárhelyi Jenőné (Békéscsaba), Sípos Erzsébet (Kecskemét), dr. Szabó Szabolcs (Pécs), Tengérdi Győző (Fonyód), Vásárosnaményi Liszt Ferenc Vegyeskar. A rövid záróbeszédben dr. Tóthpál József, a KÓTA főtitkára elismerő szavakkal méltatta a pedagógusok munkásságának, valamint a pedagógus-szakszervezet mecénási tevékenységének történelmi jelentőségű szerepét a magyar ének-zenei kultúra gondozásában. Kodály Zoltán példájára hivatkozva arra buzdította az énekeseket, hogy híven szolgálják népünk művelődését, és minél többet merítsenek a hazai, a szomszédos és az egyetemes ének-zenei forrásokból, így is elősegítvén — Németh László szavaival élve — „a népek testvéri ölelkezését.” A műsor Kodály Zoltán—Berzsenyi Dániel Magyarok című mű összkari előadásával ért véget. Május 3-án, a verőfényes vasárnap délelőttjén a kórustagok a város nevezetességeivel ismerkedhettek, az énekkarok vezetői, valamint megyei mozgalmi tisztségviselők pedig a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben gyűltek össze a szokásos tapasztalatcserére, melyre a nagy alapító mester mellszobrának megkoszorúzása után került sor. Az ezúttal is tanulságos megbeszélésen meghívott szakértőkként Fasang Árpád zeneszerző, Turcsányi Emil, a Zeneművészeti Főiskola tanára, Kontra István, az OPI nyugalmazott főmunkatársa és Sípos Károly karnagy, a helybeli főiskola docense, továbbá Durkó Zsolt értékelték az egyes kórusok szereplését és adtak sok-sok buzdító tanácsot. A kecskeméti ünnep minden mozzanatában emlékezetes zárófejezete volt a IX. kórusfesztiválnak, s hogy így történt, abban szavakkal alig kifejezhető érdeme van mindazoknak, akik a vendéglátó megye és város képviseletében fáradoztak a sikerért. A szervezés és lebonyolítás szerteágazó szálait — mindenre figyelő háziasszonyként — Hegedűs Deme Pálné megyei titkárunk fogta egybe, aki rendre ott volt a korábbi találkozókon és szorgalmasan gyűjtötte a tapasztalatokat. Ahogy a búcsúzáskor mondta, életének egyik legnagyobb élménye volt a kórusfesztivál. Bizonyára örömmel veszi — maga és munkatársai jogos dicséreteként —, hogy sokan vallják ugyanezt a kecskeméti találkozóról. Fényi András