Pedagógusok Lapja, 1992 (48. évfolyam, 2-24. szám)
1992-02-03 / 2-3. szám
a közoktatási törvény koncepciójáról, az 1992. évi költségvetési törvényről, a szakszervezetek közötti választásról (1992. január 25.) I. Állásfoglalás A Pedagógusok Szakszervezete kétszázezres tagságának, csoportjainak, tagozatainak véleménye alapján, a közoktatás munkavállalóinak érdekeit képviselve a következőkben összegzi álláspontját a közoktatási törvény koncepciójáról. 1. Oktatási törvény nem képzelhető el átgondolt - a köz, a felső- és a szakoktatást egyaránt magában foglaló - oktatáspolitikai koncepció nélkül. Ennek hiányában a közoktatásitörvény-előkészítés sem értelmezhető. 2. Az oktatáspolitikai koncepciót és a törvényeket egyaránt szakmai és társadalmi konszenzussal kell kialakítani. Ez fejeződjék ki abban is, hogy a parlament kétharmados törvényként fogadja el e stratégiai ágazat helyzetét, lehetőségeit hosszú távon meghatározó törvényeket. 3. A közoktatási törvénynek egyértelműen rögzítenie kell az állami feladatokat az oktatás valamennyi intézménytípusában. Ezek tisztázása és a feltételrendszer biztosítása nélkül nem lehet végrehajtható törvényt alkotni. 4. A törvénykoncepció alapvető ellentmondása a közoktatás fenntartásának és működtetésének állami feladatként való deklarálása, valamint e kötelezettségek elsősorban helyi önkormányzat útján való teljesítése. Ez az állam (a kormány) finanszírozási felelősségének áthárítása. A nemzetközi egyezségokmányokban és a Magyar Köztársaság alkotmányában rögzített alapvető gyermeki (emberi) jogok - ingyenes alapfokú oktatásban való részvétel lehetősége az esélyegyenlőség alapján - állami garanciája az önkormányzatok bevételeinek esetlegessége miatt nem biztosítható. 5. A koncepció által felvázolt túlbonyolított iskolarendszer bevezetésének sem tárgyi, sem személyi feltételei nincsenek meg. Szétzilálja a meglévő nevelési-oktatási intézményhálózatot függetlenül attól, hogy melyik része jó vagy rossz. A törvény biztosítson lehetőséget a különböző társadalmi rétegek igényeit kielégítő iskolatípusok megteremtéséhez, ám ez nem jelentheti a meglévő általános iskolai hálózat mesterséges elsorvasztását, és nem szolgálhatja a gyermeki fejlődésre káros korai szelekciót. A korszerű műveltséget hordozó, társadalmi konszenzussal elfogadott NAT és az ehhez kapcsolt vizsgakövetelmények ismerete nélkül az iskolarendszer megváltoztatása öncélú, rendkívül költségigényes elképzelés, amelynek finanszírozására sem a gazdaság, sem az önkormányzatok, sem a szülők nem képesek. 6. A pedagógusok és a nevelőtestületek önállóságának deklarálása és a jogok, kötelezettségek részletei között alapvető ellentmondás feszül. A pedagógusok többsége által fenntartásokkal fogadott új (régi) intézmények (iskolaszék, TOK) hatáskörei alapvetően korlátozzák a szakmai önállóságot, a munkáltatói jog gyakorlását és a nevelőtestületi érdekvédelmi jogköröket. Mindez a korábbi törvényben biztosított demokratikus jogok megnyirbálásaként értékelhető. A törvénykoncepció több vonatkozásban ellentmond a jelenleg hatályos és a készülő törvényeknek (új Munka Törvénykönyve, közalkalmazottak jogállására vonatkozó törvény): munkaviszony, gyakorlati idő, munkaidő, kötelező óraszámok, pedagógusszabadság, pedagógus-munkakörök és képesítési feltételek stb. Az e koncepció alapján megvalósuló törvény a nevelőtestületet mint közösséget, a pedagógust mint munkavállalót olyan kiszolgáltatott helyzetbe hozná, amely összeegyeztethetetlen a demokratikus jogállam fogalmával. Megengedhetetlen az élet- és munkakörülmények rendeletek útján való szabályozása a szakszervezetek mellőzésével. Feltétlenül szükséges az ágazati kollektív keretszerződés megkötésének lehetőségét biztosítani. A Pedagógusok Szakszervezete a felsorolt alapvető hiányosságok miatt elfogadhatatlannak tartja a jelenlegi koncepciót a közoktatási törvény kialakításához. Igényli annak átdolgozását, amelyet ezen állásfoglalásával és részletes észrevételeivel is segíteni kíván. A Pedagógusok Szakszervezete Országos Fóruma az oktatási ágazatra vonatkozóan értékelte az 1992. évi költségvetési törvényt, megállapította, hogy az a korábbi tervezetekhez képest tartalmaz ugyan néhány kedvező irányú változást: egyes normatívák növekedése, kisintézmények támogatása, kötelező központi bérfejlesztés szeptember 1-jétől (keresőnként 2000 Ft/hó). Ezek azonban nem oldják meg az oktatásügy feszítő gondjait, nem szüntetik meg „válságágazat" jellegét, mert a központi költségvetési támogatás változatlanul csupán 5% dologi automatizmust és 10% bérautomatizmust tartalmaz, így a 20-25%-os tervezett fogyasztói árindexet figyelembe véve, a dologi kiadásokra fordítható pénzeszközök reálértéke mintegy 15%-kal csökken. A január 1-jétől esedékes 10%-os bérautomatizmuson felül, közel 13%-kal növekszik ugyan szeptember 1-jétől az oktatási ágazat bértömege, de egész évre vetítve kb. 6%-kal kevesebb, mint amennyi a reálbér megőrzéséhez szükséges lenne. - A központi bérintézkedés - mértéke miatt - nem tekinthető a 3191/1989. sz. minisztertanácsi határozat végrehajtásának, a pedagógus béremelés harmadik ütemének. - Nem került sor a követő bérautomatizmus bevezetésére. Nincs normatív támogatása a napközinek. Az általános iskolai, de különösen az óvodai normatíva messze elmarad a tényleges költségektől. A Pedagógusok Szakszervezete Országos Fóruma elutasítja azt a kormányzati szándékot, amely szerint a pénzeszközök szűkítésével kívánják a nagy ellátási rendszerek - köztük az oktatási ágazat - kiadásainak csökkentését elérni. Ez elfogadhatatlan, mert anélkül kerül erre sor, hogy a feladatrendszer és a hozzá kapcsolódó feltételrendszer felülvizsgálata megtörtént volna. A közoktatásban felhasználható anyagi eszközök reálértéke tehát tovább csökken, fokozódnak az ágazat válságjelenségei, nő a feszültség. Ennek minden következményéért a felelősség a költségvetési törvényt előkészítő kormányt és a törvényt elfogadó képviselőket terheli. A Pedagógusok Szakszervezete a közoktatás működőképességének megőrzéséhez továbbra is elengedhetetlennek tartja: - a dologi kiadások reálértékének megőrzését, - olyan mértékű bérrendezést, amely az anyagi ágakban foglalkoztatott szellemi dolgozók béréhez való felzárkózást eredményez, követő bérautomatizmus bevezetését. Elvárja a kormánytól, hogy az ehhez vezető érzékelhető lépéseket már 1992-ben tegye meg. III. A Pedagógusok Szakszervezete Országos Fóruma, sürgetve a szakszervezeti vagyonra vonatkozó törvény alkotmányosságának megítélését, felhívja a törvényalkotók figyelmét a szakszervezetek közötti választásra vonatkozó szabályozás körültekintő előkészítésére, a nemzetközi egyezségokmányok és az alkotmány előírásait figyelembe vevő törvénykezésre. Szakszervezetek közötti választásokra - akár a társadalombiztosítási önkormányzatokkal, akár a vagyonmegosztással kapcsolatban - csak valamennyi szakszervezeti tömörülés által elfogadott elvek, szabályok alapján kerülhet sor. Tekintettel kell lenni a magyar szakszervezeti mozgalomban bekövetkezett változásokra, a különböző szakszervezeti szövetségek jellegére, az új típusú szerveződésekre. A hagyományos, centrális szerveződésű (latin típusú) szövetségek (MSZOSZ, Liga) mellett nemcsak jelen vannak, hanem a munkavállalók jelentős részét, közel egymillió alkalmazotti és értelmiségi munkavállalót tömörítik a skandináv típusú konföderációk (SZÉF, ÉSZT, Autonómok). - A választás során biztosítani szükséges az inaktív munkavállalók (nyugdíjasok, munkanélküliek, gyesen, gyeden lévők) részvételét is. - A választásokat szakmai, ágazati szakszervezetek közötti választási lehetőséggel szükséges kiírni. A munkahelyeken ugyanis nem konföderációk, hanem ágazati szakszervezetek működnek. A munkavállaló mind tagsági viszonyát, mind érdekeinek képviseletét ehhez kötve tudja megítélni. A tömörülések támogatottsága az ágazati szavazatok összegzése alapján állapítható meg. Budapest, 1992. január 25. PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE Országos Fóruma