Pedagógusok Lapja, 1992 (48. évfolyam, 2-24. szám)

1992-09-14 / 14. szám

48. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1992. SZEPTEMBER 14. ÁRA: 15 Ft SZEGÉNYEK ÉJE „Nem lehet meghátrálni tovább a tény előtt, hogy bizony a romlásnak geneti­kai okai is vannak. Tudomásul kell ven­ni, hogy túlságosan hosszú ideje élnek velünk együtt hátrányos helyzetű réte­gek, csoportok, amelyekben a termé­szetes kiválasztódás szigorúsága nem működik, mert nincs értelme. A társa­dalomnak most az erős, életképes, munkára és teljesítményre szerveződő családokat kell támogatni és őket kell érzelmi mintaként beállítani..." A stílus zavarossága mögött a gondolat zava­rossága van, az üzenet mégis világos. Túlságosan is az. Az emberi tökéletes­ség görög eszménye, a munka és a kö­telesség protestáns etikai elve így for­dul vissza csoportokat, rétegeket kire­kesztő ideológiává s olyan erkölcsi íté­letté, amely nincs többé részvéttel a le­maradók, a szegények, az elesettek iránt. A jobboldali radikalizmus popu­lista dagályosságáról kiderül, üres dísz­let, előttünk áll pőrén a lényeg; az az arisztokratizmus, amely veszedelmes mítoszhoz vezethet el bennünket: a szépek, az erősek, az okosak, a kivá­lasztottak uralmához. Azoknak a vilá­gához, akikbe a magyarság minden eszménye genetikailag van bekódolva, s akik az úrnép Magyarországán végre valóban urak. Szegény magyar társadalom! Ti, akik hajnalban zötyögtek a munka „civili­zált kínzókamrái felé". Ti, akik hajnal­tól ácsorogtak az emberpiacokon. Ti, akik kihullottatok a gazdagság, a kultú­ra s talán az élet esélyeiből is. Ti, akik (Rimbaud szavaival) az alsóbbrendű fajhoz tartoztak, akikbe szüleik a fo­gantatás pillanatában beleplántálták azt a sorsot, amely a kirekesztettségre predesztinál. Kérlek titeket, barátaim, ne kezdjetek el most félni. Mikor este meggyötörten megyünk haza, fütyüljünk magunknak bátorítá­sul, ha a nemzethez tartozást kifejezni már nincs szavunk. Vagy nekünk már nem új Mohács, hanem új, magyar Taigetosz kell? Thoma László

Next