Pedagógusok Lapja, 1992 (48. évfolyam, 2-24. szám)
1992-09-14 / 14. szám
48. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1992. SZEPTEMBER 14. ÁRA: 15 Ft SZEGÉNYEK ÉJE „Nem lehet meghátrálni tovább a tény előtt, hogy bizony a romlásnak genetikai okai is vannak. Tudomásul kell venni, hogy túlságosan hosszú ideje élnek velünk együtt hátrányos helyzetű rétegek, csoportok, amelyekben a természetes kiválasztódás szigorúsága nem működik, mert nincs értelme. A társadalomnak most az erős, életképes, munkára és teljesítményre szerveződő családokat kell támogatni és őket kell érzelmi mintaként beállítani..." A stílus zavarossága mögött a gondolat zavarossága van, az üzenet mégis világos. Túlságosan is az. Az emberi tökéletesség görög eszménye, a munka és a kötelesség protestáns etikai elve így fordul vissza csoportokat, rétegeket kirekesztő ideológiává s olyan erkölcsi ítéletté, amely nincs többé részvéttel a lemaradók, a szegények, az elesettek iránt. A jobboldali radikalizmus populista dagályosságáról kiderül, üres díszlet, előttünk áll pőrén a lényeg; az az arisztokratizmus, amely veszedelmes mítoszhoz vezethet el bennünket: a szépek, az erősek, az okosak, a kiválasztottak uralmához. Azoknak a világához, akikbe a magyarság minden eszménye genetikailag van bekódolva, s akik az úrnép Magyarországán végre valóban urak. Szegény magyar társadalom! Ti, akik hajnalban zötyögtek a munka „civilizált kínzókamrái felé". Ti, akik hajnaltól ácsorogtak az emberpiacokon. Ti, akik kihullottatok a gazdagság, a kultúra s talán az élet esélyeiből is. Ti, akik (Rimbaud szavaival) az alsóbbrendű fajhoz tartoztak, akikbe szüleik a fogantatás pillanatában beleplántálták azt a sorsot, amely a kirekesztettségre predesztinál. Kérlek titeket, barátaim, ne kezdjetek el most félni. Mikor este meggyötörten megyünk haza, fütyüljünk magunknak bátorításul, ha a nemzethez tartozást kifejezni már nincs szavunk. Vagy nekünk már nem új Mohács, hanem új, magyar Taigetosz kell? Thoma László