Pedagógusok Lapja, 2011 (67. évfolyam, 1-12. szám)

2011-03-10 / 3. szám

2011. március 10. A HÉTKÖZNAPOK EMBERI TARTÁSA Negyedik rész - akik tettek az embertelenség ellen Mindig nagy érdeklődéssel olvasom lapjukat, s tisztelem, hogy nemes értékrendet követve, határozottan állnak ki a pedagóguskollégák érdekeiért. A február 10-i számban, Az emlékezet bíbor bársonya című cikkben szintén tanulságos eseményekről írnak. Mégis úgy gondoltam, hogy tollat ragadok, mert az írásban egy fontos dolgot nem említenek. Israel Meir Lau, Izrael volt országos főrabbija budapesti beszédét idézik, aki azt mondta: a holokauszt idején a világ három részre oszlott: nácikra és kiszolgálóikra, áldozatokra, illetve azokra akik „álltak, és nem tettek semmit azért, hogy megmenekülhessenek az áldozatok”. A volt főrabbi, aki a jeruzsálemi Jad Vasem intézet elnöke, ezek után ugyan még be­szélt arról is, hogy 23 ezer embermentőt tartanak számon, akik a vészkorszak idején saját életük kockáztatásával is segítettek az üldözötteknek. Jellemző a hazai, de a nemzetközi viszonyainkra is, hogy a köz vélekedésében kihagyjuk a világ negyedik részének említését. Ide tartoznak azok, akik fegyveres, politikai és civil eszközökkel felléptek a szörnyűségek ellen, ők voltak az antifasiszta ellenállók és embermentők. A volt főrabbi úr ugyan megemlíti az embermentőket, de azokat nem sorolja a vitág negyedik részéhez. Pedig azért lehetett a II. világháborúban legyőzni a fasizmust, mert az antifasiszta koalícióban a szövetséges csapatok nagyon nagy véráldozattal sikert értek el. Ehhez tartozik, hogy egy valamire adó, nemzeti érzésekkel rendelkező magyarnak is büszkének kellene lennie arra, hogy 22 országban vett részt magyar antifasiszta ellenálló és embermentő a harcokban. Büszkének kell lennünk arra, hogy Magyarországon is, ha csekély létszámban is, de voltak olyan magyarok, akik életüket áldozták, életüket kockáztatták a demokratikus, független Magyarországért. Göncz Árpád egykori fegyveres ellenálló Rákoshegy felszabadításakor megsérült, s a budai Vár tetejére a gettót, a fővárost felszabadító Vörös Hadsereg azért tette ki a maga zászlaja mellé a nemzeti lobogónkat, mert elismerte a magyar antifasiszták közreműködését a harcokban. Amikor fiataljaink nem kapnak elégséges és hiteles információkat a II. világháború körülményeiről, nem várható el az, hogy reális értékítéletük születhessék erről a korról. Szervezetemben, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szö­vetségében (www.antifasiszta.hu) örömünkre még vannak olyan egykori ellenállók, akik az antifasiszta ellenállásról hitelesen emlékeznek. De mi lesz akkor, ha már nem élnek ezek a kiváló emberek? A korábbi kormányzat idején megkerestük Hiller István oktatási minisztert, segítségét kértük ahhoz, hogy ugyan a 24. órában, de hozzunk létre egy olyan emlékházat, múzeumot, ahol az ellenállóknak emléket állíthatnánk, bátor kiállásukat példaként bemutathatnánk az utókornak. Miniszter úr formális válasz­levelében a Holokauszt Emlékközponthoz irányított bennünket. Jellemző, hogy keverjük a II. világégésben az áldozatok szerepét s azokét, akik tevőlegesen is felléptek a nagy embertelenséggel szemben. Sajnálatosan fiataljaink az elmúlt évek oktatási rendszerében sem kaptak kellő késztetést arra (igen nagy tisztelet a kivételeknek), hogy a humanista értékek szerint az emberte­lenséggel szemben fellépők oldalára álljanak, s elítéljék mindazokat, akik a náci németek mellett itt, Magyarországon ténykedtek, akik buzgón szervezték akár a halálvonatokba az embereket. Lassan a közszolgálati médiumaink is csúsznak a szélsőjobb irányába. Idén Budapest fasizmus alóli felszabadulásakor, február 13. táján az antifasiszta ellenállásról nem, de a „hős” budavári magyar védőkről annál több szó esett. Budapest ostromát idézve azon keseregtek a szélsőjobbhoz közelítő politikusaink, hogy mennyi civil halt meg az oroszok pusztítása során. Szavaikat nem helyezték egy szélesebb összefüggésbe, egy összetettebb viszonyrendszerbe, így, akik nem ismerik a kort hitelesen, óhatatlanul a szélsőjobb szavait fogadják el. Fontos, hogy a jövő nemzedékének megtanítsuk: emberi tisztességük lényege, ha e kérdésben is elutasítják a hamis, álságos szavakat, nem dőlnek be azoknak, s kiállnak az igazság mellett. Az egykori antifasiszta ellenállók és embermentők példája kellene, hogy vezérelje őket. Reményeim szerint napjainkban ehhez nem kell életüket áldozniuk, sőt még kockáztatniuk sem. De hinniük kell, hogy a hétköznapok emberi tartása általuk talán egy picivel szebb világhoz vezethet. Mindezek miatt is nagy a felelőssége napjainkban azoknak a kollégáknak, akik a humanizmus oldalán állnak. Tudom, hogy kiszolgáltatott a helyzetük, de az ő bátorságukra is szükség van. Minden elismerésem és tiszteletem az övéké! Hanti Vilmos elnök, Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége Eltemették prof. dr. Zsolnai Józsefet Zsolnai Józsefet, a XX századi magyar pedagógia meg­határozó alakját 76 évesen a törökbálinti temetőben he­lyezték örök nyugalomra január 22-én. A Pannon Egyetem professor emeritusa, az Országos Közoktatási Intézet alapító főigazgatója volt. Évek hosszas munkájával kidolgozta - az 1985-ben alternatív tantervvé vált - nyelvi, irodalmi és kommu­nikációs nevelési programot, az értékközvetítő és ké­pességfejlesztő iskolamodellt. 2002-ben a Magyar Tudo­mányos Akadémia doktora lett, számos díjjal ismerték el munkásságát. Hozzászólás *19 Alkotó pedagógusok jelentkezését várjuk! Sorsunk - mint minden emberé - az idő mélységesen mély kútjának vizébe merül. Ám élnek köztünk olyanok is, akik tollal, ecsettel, napi munkájuk mellett még egy vonalat húznak az öröklét falába, így téve tanúbizonyságot arról, hogy kor­társaink. Nem akarnak hivatásos művészekké válni, mert elhivatott képviselői pályájuknak Olyan pedagógusok ők akik munka után alkotnak és akik az alkotás által kiteljesedve teszik szebbé mindennapjainkat. A Pedagógusok Lapja szívesen bemutatja őket és alkotásaikat is. Kérjük, hogy műveiket, rövid önéletrajzukat a milleni@pedagogusok.hu e-mailre vagy a Budapest 1417, Pf. 11 postacímre küldjék A borítékra írják rá: , Alkotó pedagógusok”.

Next