Pegazus, 2018 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2018-08-01 / 8. szám
Gyulán, 1930. szeptember 7-én született, és az elemi iskola négy osztálya után a Polgári Fiúiskolát is ott végezte el. Már a szülői házban, a gazdálkodást folytató nagyapja felfigyelt a gyermek lovak iránti szeretetére, a gazdálkodás iránti érdeklődésére. Tanulmányait az Ókígyósi Mezőgazdasági Középiskolában tett érettségi után az Agrártudományi Egyetemen folytatta, 1952-ben szerzett mezőgazdasági mérnöki diplomát. Végzés után rövid ideig a Felsőnyomási Állami Gazdaságban gyakornokként dolgozott, de néhány hónap elteltével leghőbb vágya teljesült, s a Mezőhegyesi Törzsállattenyésztő Állami Gazdaságba nyert felvételt. Hamarosan a gazdaság 65-i ménesének vezetését bízták rá, majd előrelépve a peregpusztai kerület állattenyésztője lett. 1961-ben e nagy múltú és kiváló állattenyésztéséről ismert gazdaság ló-törzstenyésztői kinevezését nyerte el. Az akkori szervezés szerint a juh-törzstenyészeti munkakört is neki kellett ellátnia. Már az idekerülésétől kezdve részt vett a Mezőhegyesen kitenyésztett három lófajta, a nóniusz, a gidrán, és a Furioso-Northstar háború utáni létszám- és minőségi regenerálásának munkájában. Ezalatt nagy gyakorlatot szerzett mind a tenyésztés, mind a ménesek üzemeltetési munkáiban. Irányította a 13 000 hektár területű gazdaság akkor még nélkülözhetetlen igaerővel való ellátását. Törzstenyésztői kinevezése után a fiatal szakemberre új, nehéz feladatokat róttak. Az országos irányító szervek - érezve az igaerő szerepét átvevő gépesítés elkerülhetetlenségét - új célokat tűztek ki a mezőhegyesi ménesek számára. A hagyományos fajtákat Mezőhegyesről más tenyészhelyekre helyezték át, ott folytatandó további nemesítésüket. Mezőhegyes feladatává a jövő igényének megfelelő versenyló tenyésztését, valamint az ugrósport céljára alkalmas új fajta kitenyésztését tették. Mint törzstenyésztő, bármennyire szerette is a hagyományos, kiváló minőségű törzsállományokat, két választása lehetett: vagy az áthelyezett állománnyal távozik, vagy vállalja az új tenyésztői feladatot, О az utóbbit választotta. Az országos központ irányításával és a helybeni munkatársaival kezdték el a versenylótenyésztést és a mezőhegyesi sportló kitenyésztését. A hagyományos nóniusz fajta törzskancaegyedeiből és fiatal kancákból az áthelyezési utasítás ellenére sikerült visszatartania (igás szolgálati fogatok nélkülözhetetlenségére hivatkozva) egy kisebb csoportot. Ezek egy ideig az új fajta előállítását szolgálták, majd egy évtized elteltével velük sikerült a hagyományos mezőhegyesi nóniusz fajta újraélesztését elindítani. E, ma már legendás hírű tette nélkül talán elveszett volna ez a fajta, vagy csak nagy nehézségek és hosszú idő elteltével lehetett volna rekonstruálni a nóniusz fajtát. A Mezőhegyes számára feladatul meghatározott új tenyészirány, a versenylótenyésztés indításaként a pusztaberényi ügetőménes lóállományát helyezték át Mezőhegyesre. A külső szakemberek féltő érdeklődéssel kísérték az áthelyezett ménes sorsát, hisz a mezőhegyesieknek nem volt tapasztalatuk az ügető, mint speciális versenyág lovainak tenyésztéséhez. Ám nem kellett sokáig várni az eredményekre. Az itt MEGEMLÉKEZÉS Életének 88. évében, 2018. július 10-én elhunyt Gergely Imre vasdiplomás mezőgazdasági mérnök, a volt Mezőhegyesi Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság és jogutódjai ló-törzstenyésztője, a Nóniusz Lótenyésztő Országos Egyesület alapító tagja. Tevékeny, tartalmas életének jelentősebb mozzanataira emlékezünk. „Kiváló adottsága volt a lovak származásának megjegyzésére" 32 Pegazus - 2018. augusztus