Pegazus, 2018 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2018-08-01 / 8. szám
Pegazus - 2018. augusztus 33 MEGEMLÉKEZÉS « született első évjárat csikót felnevelve és a versenypályára kerülve méltó versenytársai voltak a másik két hazai ügetőménes lovainak. A következő évek már Derbynyerőket is adtak. A mezőhegyesi ügetőversenyló-tenyészet első két évtizedében 13 Derby-nyerővel és 7 hazai pályarekordot javító teljesítménnyel bizonyította a lótenyésztést irányító Gergely Imre és az ágazatban dolgozó munkatársai magasszintű munkáját. A mezőhegyesi tenyésztők tehát az 1961-ben kapott feladatok egyikét, az ügető versenyló tenyésztését kiválóan teljesítették. Az 1961-ben kiadott rendelkezés szerint Mezőhegyes másik új feladata a magyar sportló fajta kitenyésztése volt. A hagyományos fajták áthelyezése után itt maradó, vegyes fajtaösszetételű lóállománnyal kezdődött a munka. Induláskor a sportban kipróbált kancák száma a tenyésztési feladathoz képest nagyon kevés volt. Gergely Imrének sikerült az innen elhelyezett félvér állományból néhány sportteljesítménnyel rendelkező kancát visszahozni. Tovább keresve a teljesítménnyel rendelkező lovakat, csere útján sikerült az ugrósportban és a military szakágban egyaránt kitűnően szerepelt 16 éves Pillangó nevű kancához jutni. Sor került néhány értékes holsteini kanca importjára is. Apai ágon angol telivér méneket, illetve Németországból bérelt és vásárolt hannoveri és holsteini méneket állítottak tenyésztésbe. Ez a következetes tenyésztői munka már az 1970-es évek elejétől jó eredményeket hozott a hazai versenyzésben a tenyészet és a tenyésztők számára. Az 1980. évi moszkvai olimpián a tenyészet három lova szerepelt eredményesen. A 23 éves tenyésztői munka, az elért versenyteljesítmények alapján, valamint a kialakult új tenyészet 60 kancájának tenyészértékével indokolva kérte Mezőhegyes az új fajta állami minősítését. A Mezőgazdasági Minősítő Intézet 1984. május 16-án kiadott oklevelében Mezőhegyesi Sportló néven államilag minősített fajtává nyilvánította az új fajtát. Az eredményes szakmai munkája mellett mi tette Gergely Imrét olyan egyéniséggé, akit szinte mindenki tisztelt és szeretett? Természetessége, természetéből fakadó barátságossága, közvetlensége. A magának megfogalmazott egyik életelvet, miszerint „Legjobb befektetés a barátság..." egész életében tartotta, s ebben nem is csalódott. Fiatal szakemberként vonzódott s nagy tisztelettel közeledett az akkor még aktív, legálisan vagy féllegálisan dolgozó, képzett, nagy tapasztalattal bíró szakemberekhez. Tőlük nagyon sokat tanult. E régi szakemberektől az akkori (politikai) irányítás szinte mindent elvett, mellőzöttek voltak. Gergely Imrétől pedig éppen a szakmai tudás iránti alázatot érezték megnyilvánulni, s ez szolgált egész életre szóló barátságuk alapjául. Szakmai munkája során is sokoldalú tapasztalatot szerzett mind vezetőitől, mind a ménesekben dolgozó idősebb ménesvezetőktől. Ő maga is a gyakorlatban, a ménesekben érezte jól magát. A lótenyésztés szakágában és szakterületén olyan gyakorlati tapasztalatokkal bírt, amilyet csak nagyon kevés ember mondhatott magáénak. Gergely Imrének kiváló adottsága volt a lovak származásának megjegyzésére. Fejében tartotta lovak ezreinek pedigréjét, s bármikor szükség volt rá, az „kéznél" volt. Ez igen jó támaszul szolgált tenyésztői munkája során. Kiváló érzéke volt a lovak küllemi bírálatához, valamint az egyedek színek, jegyek szerinti megismeréséhez is. Még 80 éves korán túl is jól emlékezett fiatalkorában megismert lovak jegyeire, bélyegeire. A szakmai munkáját, a mezőhegyesi lótenyésztés ügyét mindenek elé helyezte. Gondolatában sem fordult elő soha, hogy Mezőhegyestől megváljon, bármilyen lehetőségek csábították. Ez a ragaszkodás a szakma és a hely szeretetén túl annak a mezőhegyesi szakmai, baráti közösségnek is köszönhető volt, amelynek sok tagja, csakúgy, mint ő, egész életük munkáját Mezőhegyesnek szentelték. Gergely Imre nyugdíjazásáig 38 évet, majd még közel 4 évet szolgált Mezőhegyesen. Dr. Török Imre kortárs, munkatárs, 70 éven át jó barát ■ Gergely Imre és Papp István Tibor