Csömöri Hírmondó, 2007 (15. évfolyam, 1-11. szám)

2007-07-01 / 8. szám

CSÖMÖRI HÍRMONDÓ 2007. július 11. Akárcsak tavaly, idén is érmes lett a Csömör KSK női felnőtt kézilabdacsapata az NB I/B Keleti Csoportjában. Igaz, hogy a tavalyi ezüst után idén „csak" bronzra futotta a lányoknak, de aki elolvassa a csapat vezetőedzőjével, Elek Gáborral készített interjút, az látni és remélhetőleg érteni is fogja: ennek a 3. helynek legalább akkora az értéke -ha nem nagyobb! -mint a tavalyi másodiknak! - Akkor most sikeredzőnek tartod magad, vagy sem ? - Az edzőt mindig a játékosok „csinálják”! Ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik és a tisztán látás érdekében el kell mondanom, hogy minden külső és belső körülménytől eltekintve lehetett volna szebb az idei érmünk színe, hiszen volt több olyan találkozónk, amelyeket - maximális mértékben figyelembe véve a realitásokat - meg kellett volna nyernünk. Ebben az esetben pedig a 2. helyre simán odaért volna a csapat. A Derecske ugyanakkor ebben az évadban annyival jobb volt a mezőnynél, hogy a bajnoki címre csak neki volt reális esélye, tehát hiába ábrándoztunk volna bajnokság közben, vagy ábrándoznánk így utólag az elsőségről, ezzel alaposan elrugasz­kodnánk a valóság talajáról. - Összességében nézve a tavalyi és az idei bajnokságot: melyik érmet volt nehezebb megszerezni: a tavalyi ezüstöt, vagy az idei bronzot? - Egyértelműen az utóbbit, hiszen ez az évünk jóval nehezebb volt, mint a tavalyi. Nyugodtan fogalmazhatok úgy, hogy amióta Csömörön dolgozom, még soha nem volt annyi probléma a csapat körül, mint a 2006/2007-es szezon előtt és alatt. A „csonka bajnokság”, a kevesebb résztvevő miatt beiktatott szabad hétvégék nem tettek jót — és nem csak nekünk, hiszen erről szinte mindegyik edzőkolléga így vélekedik a csoportunkban ráadásul a szűk játékoskeret is alaposan megnehezítette a dolgunkat. A sérülések, betegségek, adminisztrációs és egyéb problémák is nagymértékben hátráltatták a csapatot és szinte mindig a legrosszabbkor következtek be. Amikor tavaly nyáron megkezdtük a felkészülést, úgy számoltam, hogy Skrapics Ágotával és Mazák Mariannal sikerül megoldani az átlövő-problémákat - ráadásul mindketten remekül játszottak a felkészülési mérkőzéseken -, de a sors hamar közbeszólt. Előbbi az augusztus végi Fradi Kupán szenvedett bokasérülést, utóbbinak pedig a második bajnoki fordulóban, a Szeged-Algyő elleni ifjúsági mérkőzés utolsó másodperceiben tört el a kézközépcsontja, és mindketten kiestek több mint két hónapra. Szekeres Petra pedig, aki a tavalyi év felfedezettje volt, jelentős súlyfelesleggel kezdte az alapozást, majd amikor sikerült ezt ledolgoznia, akkorra lelkileg került mélypontra. Amikor pedig kikecmergett a gödörből, elszakadt a térdében a keresztszalag, s ez nem csak a tavaszi idényének vetett véget, de sajnos nem számolhatok vele a 2007/2008-as bajnokság őszi mérkőzésein sem. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni azt is, hogy idén a Keleti Csoport mezőnye jóval kiegyensúlyozottabb volt a riválisok játékerejét tekintve, mint tavaly, és így minden pontért jóval keményebben meg kellett küzdenünk, mint egy évvel korábban. Melyik találkozó volt a szezon mélypontja, ha volt ilyen ? - Kettőt is említenék. A Mátészalka elleni őszi hazai vereségünket, illetve a januári, Cornexi elleni Magyar Kupa-találkozót. Előbbire egy elképesztően sűrű mérkőzésfolyam közepette került sor, hiszen első számú kapusunk, Megyes Ildikó strandkézilabda világbaj­nokságon való szereplése miatt egy hét leforgása alatt három találkozót — és egyik sem volt könnyű — kellett lejátszanunk. Valószínűsíthető, hogy a csapaton ebben a hatvan percben, jött ki, az őszi idényben addig lejátszott találkozók szinte összes fizikai és lelki fáradtsága, és ezért alakulhatott úgy, hogy csak tíz percig volt esélyünk - bár azt is hozzá kell tennem, hogy szakmailag nézve a Mátészalka akkor bombaformában volt. Az utóbbi mérkőzésen pedig véleményem szerint annyira meg voltak illetődve a játékosok, hogy időnként már attól féltem, hogy meccs közben, a pályán fognak autogramot kérni a vendégcsapat sztárjaitól! - Idén kik voltak a csapat kulcsemberei? - Kezdem azzal, aki számomra az év felfedezettje volt. Ő Pécsi Tímea, aki az NB II-es Kecskeméttől került hozzánk, és egyáltalán nem úgy indult a pályafutása Csömörön, hogy erőssége lehet a csapatnak, hiszen kimaradt a roppant kemény nyári alapozó felkészülésből. Szerencsére rácáfolt az előjelekre, hamar beilleszkedett az együttesbe, kemény munkával bepótolta fizikai lemaradását, túltette magát személyes jellegű lelki problémáin, „beállt a sorba”, megfelelő intenzitással, elszántsággal és szakmai alázattal tette a dolgát az egész bajnokság alatt. Ezzel pedig eljutott egészen odáig, hogy az utolsó két fordulóban, a bronzérem megszerzésének szempontjából sorsdöntő találkozókon - Füzesabonyban és Dabason az Inárcs ellen - húzóembere volt a csapatnak, teljesítményével oroszlánrészt vállalva a sikerből. De nem szabad megfeledkezni Pilmayer Mártáról sem, aki a tavalyi teljesítményéhez képest is óriásit javult, és az egész bajnokság során remek teljesítményt nyújtott, pedig őt is hátráltatták kisebb-nagyobb sérülések, ráadásul jóval több teher hárult rá, mint tavaly, hiszen idén nem volt a csapatnak balkezes átlövője, így sokszor ezt a feladatkört is neki kellett átvennie a különböző taktikai figurák megvalósításánál. Összességében nézve pedig azt mondhatom, hogy a fentebb említett két játékoson kívül a tavalyi meghatározó emberek (Gyetván, Megyes) idén „még meghatározóbbak” lettek. - Ezek után jövőre mi lehet, mi lesz a csapat célja? - Egyértelműen bajnokságot szeretnénk nyerni, és ennek megfelelően próbáljuk majd kialakítani és megerősíteni a keretünket, hogy legyen reális esélyünk e nemes és ugyanakkor cseppet sem egyszerű cél megvalósítására. Fel kell készülnünk arra, hogy ezután mindegyik csapat ránk fogja majd leginkább tenni a fogát, minket akar majd legyőzni, hiszen azzal, hogy a bajnoki címre törünk, igen magasra tettük a mércét, ráadásul mindig mindenki a bajnoki cím első számú várományosát akarja legyőzni, ám legyen! Állunk a kihívások elébe, és inkább „féljenek” tőlünk a riválisok, mint mi tőlük, mert ebből akár még előnyünk is származhat. - Látsz reális alapot arra, hogy­­ amennyiben sikerül valóra váltani a kitűzött célt - megteremtődjenek az NB I-ben való indulás feltételei? - Erről nem szívesen beszélnék, mert nem az én tisztem eldönteni, hogy vállalhatjuk-e vagy sem az első osztályban való szereplést. Nekem annyi a feladatom, hogy a lehető legjobb tudásom szerint felkészítsem a csapatot a bajnoki küzdelemsorozatra, és ha odáig jutunk, hogy el kell dönteni, tudjuk-e vállalni az NB I-et, vagy sem, akkor elmondjam, hogy szakmailag mi az, ami szükséges az első osztályban való szerepléshez. Persze legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb, hogy megvan-e a financiális háttér, hiszen biztos anyagi alapok nélkül nem szabad bevállalni egy ilyen nagy feladatot és megmérettetést, mert ha „kalandorpolitikát” folytatunk, akkor könnyen úgy járhatunk, mint tavalyi nagy riválisunk, a Makó. A csapat bajnokságot nyert, a vezetők vállalták az NB I-es indulást, idény közben pedig jöttek a gondok, elfogyott a pénz, az együttes kiesett­­ és rögtön zuhant is két osztályt, hiszen ősztől csak az NB II- ben tud elindulni. Ismétlem: mi bajnokságot akarunk nyerni, és nem NB I-es indulást! Persze ha összejön, akkor szeretnénk olyan teljesítményt nyújtani a legjobbak között is - legyen az epizódszerep, vagy hosszabb megmérettetés -, hogy mindenki meg legyen eléged­ve velünk, és ne okozzunk csalódást sem a szurkolóinknak, sem pedig azoknak, akik bármilyen formában támogatnak bennünket. Ha azonban az illetékesek úgy döntenek, hogy nem vállalhatjuk az NB I- et, mert nincs meg rá az anyagi fedezet, akkor nem sértődöm meg sem én, sem pedig a játékosaim, hanem tesszük tovább a dolgunkat, ahogy eddig, a másodosztályban. L eh in mi.....mi - RJ17» SPORT - SZABADIDŐ

Next