Ese Híradó, 2003 (8. évfolyam, 1-7. szám)

2003-08-01 / 3. szám

ÉRTÉKEINK Mottó: „A mindenséggel mérd magad!" Művészportré Beszélgetés F. Orosz Sára keramikusművésszel Nemrégiben a Szentivánéji Alapítványi Esten jártam utoljára a Futó család otthonában Isaszegen. Az est jó hangu­latát, a házigazdák vendégszeretetét felidézve, szívesen térek vissza a gyönyörű kertbe. Sára éppen befőzéssel bíbe­lődik a konyhában. Saját készítésű meggyszörppet kínál, majd leülünk beszélgetni a kertben. Az egész család otthon van: Sára férje, Tamás, és két kisfia, Ádám és Benedek is. Öröm volt számomra, amikor a művésznő elfogadta a felkérést, vállalta az interjút. - Voltak-e olyan fiatalkori élményeid, amelyek hatására a művészi hivatást választottad? Volt-e tanítód, mestered, aki segített elindulni a pályán ? - Édesapám, aki korábban rajzszakot is végzett a főiskolán, 3-4 éves koromban vette észre, hogy nagyon jó dolgokat tudok csinálni eső után a vizes homokból. Egyre több rajzlapot és eszközt adott a kezembe. Később a Tömörkény István Mű­vészeti Szakközépiskolába jártam Szegedre, ami egy csodálatos hely volt. Minden idők művészeti szakközépiskolájának is nevezhetjük. Magas fokú technikai tudást sajátíthattunk el az érettségire. Középiskolás koromban már sejtettem, hogy a kerámia lesz az életutam, s ebben később mestereim, Cse­­kovszky Árpád és Orbán Katalin megerősítettek. Sokat köszön­hetek nekik. Nem tudom, hogy hol a titok, de rendkívül boldog­gá tesz, hogy ezt a pályát választottam. - Hol találkozhatunk az alkotásaiddal, és melyek a legked­vesebb műveid? - Az egyik nagy és kedves munkám Debrecenben volt. Az egyetem épületének homlokzatára készítettem plasztikákat. A tudományok megjelenítését tartották fontosnak a megrendelők, és az ókori Görögországba kalauzoltam el a szemlélőt azáltal, hogy a hét szabad művészet tipográfiai megjelenítését iktattam be a munkámba. A millennium évében volt egy nagyon szép munkám Karoson a Sárospataki Múzeum megbízásából. A régi temető mögött épült halmon egyedi mozaikhátteret építettem egy szobrászművész barátom alkotásához. A köztéri munkáim közül még nagyon szeretem az Isaszegi Turult. Érdekessége, hogy ez egy olyan turulmadár, amely nem támadó, hanem védelmező pózban áll. A fészekalját védelmezi, ami nem más, mint az isaszegi 1849-es diadal emlékére egy honvéd csákó. Boldogság volt számomra, amikor az emberek megállítottak az utcán és azt mondták: „Sárika, ez egy telitalálat, mert ez rólunk szól, ebben még a szabadságvágyunk is benne van.” Ez az elis­merés sokat jelent nekem. Hálás vagyok az akkori önkormány­zatnak, hogy felkért egy ilyen szép munkára. - Amikor saját örömödre alkotsz, milyen témát választasz a legszívesebben? Milyen eszmeiséget szeretnél a műveiddel kifejezni, túl azon, hogy a szépséget formázod meg? - A szépség lehet, hogy csak másodlagos, az intellektuális töltés viszont nagyon fontos. Kivételes helyzetbe kerültünk azzal, hogy a Kárpát-medencébe születtünk. Végtelenül gazdag ősi gyökerekkel rendelkezünk valamennyi műfajban, amihez nyu­godtan lehet nyúlni. Ez soha nem másolás, hiszen amikor egy művész ősi formához nyúl, akkor azt a saját mentalitása szerint alakítja. Amikor a mű kortárs technikával, egy kortárs művész keze alatt születik újjá, akkor az alkotás is kortárssá válhat. Sok archaikus formájú tárgyat készítettem. Szerintem ma is nagy igény van ezekre a kiegyensúlyozott és tökéletes arányú tár­gyakra. A kerámiának fontos részét tenné ki az edény műfaja, ami sajnos az utóbbi időben a kerámiában visszaszorulni látszik. A keramikusok közül sokkal többen készítenek képzőművészeti jellegű alkotást, mint szép, funkcionális tárgyakat. Akár megrendelésről, akár individuális munkáról van szó, min­dig az ősi gyökerek után próbálok kutatni. Ez arra is jó, hogy az ember mindig utána néz valamilyen új területnek, amiről csak kicsit tudott. Jó példa erre az írástörténettel kapcsolatos mun­kám, melyet a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ felkérésére készítettem. Homlokzati épületkerámiai elemeket kellett készítenem. Major György, aki az épületet ter­vezte azt találta ki, hogy szerepeljen rajta az ősábécé néhány betűje, melyet Varga Csaba íráskutató és rajzfilmrendező a Kárpát-medencéből gyökereztet. Ezzel kapcsolatban is sokat olvastam. Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetébe készített munkám esetében, a Kárpát-medence legősibb sírkö­vének installációját készítettem el. Azt a pillanatot igyekeztem megragadni, amikor egy leletegyüttes a kutató elé tárul: homok­ba ágyaztam a badeni-péceli kultúrából származó edények reprodukcióit. Minden egyes munkával technikailag is fejlődtem, és intellek­tuálisan is. Rendkívül szerteágazó műveltséget kíván a művész szakmája. Elengedhetetlenül fontos a tájékozottság nemcsak a szakmában, hanem a kultúra más területein is. -A kertben lévő csodaszép edényeket már az alapítványi esten is megcsodáltam. Ezek is mind a te kezed munkái? - Igen, és ezek a tárgyak egy ősi, legalább 6-8 ezer éves tech­nikával, szalagfelrakással készültek. Ennek az a lényege, hogy korong nélkül készülnek, tehát elég jó plasztikai és szimmet­riaérzék kell a megépítéséhez, viszont nincsenek méretbeli kor­látai. - Kiállításaidról mit tudhatunk? - Egyéni kiállítást soha nem rendezek, vagy ha igen, akkor a fér­ Sára a kertben . ESE Híradó - 2003. augusztus

Next