A Gödöllői Premontrei Öregdiákok Egyesületének Körlevele, 1998

1998 / 1. szám

A vándorútnak nekivág a lélek, Múlt évek útján ballag és meghatott, Keresgeti mit elvittek az évek, S oly messzi van már, akár a csillagok. Későre jár már felettünk az óra. Amíg ünneplünk itt forduló évet, Most itt vagyunk mind egy találkozóra, Idézni mindazt, ami semmivé lett. Bizony nekünk ez már nem a tízéves Találkozó, a létszám egyre gyérül. Öreg fiúk, akik ma visszanéznek, Múló időknek távol peremérül. Hittük egykor, hogy tegnap lesz a mából? Fiatal szemmel néztünk a jövőbe. Óh hány hiányzik már a sok barátból, Óh mennyi tért meg örök pihenőre. ÉVFORDULÓRA Sármezey Árpád verse Hosszú volt az út, amit mi megjártunk, Küzdelmes évek és oly kevés öröm, De egy örökség megmaradt utánunk, Amelyben egy jobb, egy szebb jövő köszön. Mert kél a mag, az új vetés már sarjad, Új nemzedék jön, talán egy jobb világ, Új serdülői jönnek új tavasznak, Új zaj járja át a régi iskolát. Talán nem értünk el hírnevet, sikert, Talán legyőztek bennünket az idők, Mégis vezettünk és a vetés kikelt, Mert gondoztuk mind, mi koldus magvetők. Új falak közt indul tovább az élet, Mely viszi ifjú lelkek lobogóit, S a vén diákok lassan hazatérnek És mögöttük a kapu becsukódik. 65 ÉVE ÉRETTSÉGIZETT JUBILÁLÓ ÉVFOLYAM A Gödöllői Premontrei Gimnázium 1933-ban érettségizett növendékeinek és a tanároknak nevei (a tablón látható sorrendben) Dekker Szirmok Hertelendy Dr.Hodnár Dr.Stuhlmann Dr.Szombath Forgách Szarka Gruber Gyula László László Rémig Patrik Godehárd Antal István József tanár rektor-főig. tanár Szira Schuster Szende Nigring Jókuthy Szlatényi József Ferenc Aladár Elemér Kálmán Ernő Németh Fizcly Ghyczy Soltész Ilcrkovics Podmaniczky Wangenheim Ehrlich Sándor László Tihamér F.mő Ernő István­­Sándor László tanár tanár Sorger Beer Zilahy Heiba Oberna Hoyos Haffner Béla László Tamás Kasszián oszt. főnök Ferenc János Gyula prefektus Deutsch Tóth András Fejéregyházi Dr.Fábián András Király Faragó Béla F.mő Gusztáv László István György Mihály Mihály tanár tanár Az idősek himnusza Boldogok, akik elnézik nekem, hogy lábam botladozik és suta. Boldogok, akik megértik, hogy meg kell erőltetnem a fülemet, hogy meghalljak mi­ndent, amit mondanak nekem. Boldogok, akik tudják, hogy sze­mem elhomályosult, gondolataim pedig elnehezedtek. Boldogok, akik barátságosan rám mosolyognak, és egy kicsit elbe­szélgetnek velem. •Boldogok, akik sohasem mond­ják, „ma már harmadszor hallom Öntől ezt a történetet". Boldogok, akik fel tudják idézni bennem a múlt emlékeit. Boldogok, akik jóságukkal meg­könnyítik napjaimat, amelyek még hátra vannak az örök hazába vivő úton. De jó volna tiszta szívből — úgy mint régen — Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni.. .

Next