A Gödöllői Premontrei Öregdiákok Egyesületének Körlevele, 2010
2010 / 1. szám
Amitől féltünk, bekövetkezett! - írta Mikes Kelemen nagynénjének híres levelében a Fejedelem halála felett érzett nagy fájdalmában és írom most én is, miután szeretett osztálytársunk HERCZEGH GÉZA GÁBOR az élettel való csendes leszámolás után, 2010. január 11-én 82 éves korában elhunyt. Herczegh Géza Gábor 1928. október 17-én a felvidéki Nagykaposon született. Édesapja a Nagykaposi Járásbíróság vezető bírája, korai halála után későbbi nevelőapja történész volt. Gödöllői érettségi után a Szegedi Tudományegyetem Jogtudományi karán szerzett diplomát 1951-ben, melyet követően az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének lett munkatársa. Alig több mint egy évtizeddel később már a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem adjunktusaként diplomáciatörténetet oktat, majd a Pécsi Tudományegyetemen a nemzetközi jogi tanszék vezetését veszi át docensként. 1980-ban már egyetemi tanárrá, a következő évben pedig a Jogtudományi Kar dékánjává nevezik ki. Tanszékét 1990-ig vezeti, amikor az Országgyűlés az új Alkotmánybíróság tagjává, később elnökhelyettesévé választotta Sólyom László elnöklése idején 1993-ig, amikor az ENSz hágai Nemzetközi Bíróságának tagjává nevezték ki. A hatvan- és hetvenes években védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, majd az akadémiai doktori disszertációját. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává választották, a Gazdaság- és Jogtudományi Osztály elnökeként az MTA elnökségében is részt vett. Tagja volt a konzervatív Professzorok Batthyány Körének és a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek is. Munkásságának fő területe a nemzetközi közjog s a nemzetközi bíráskodás, továbbá a nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatos kérdések és a nemzetközi jog fejlődése voltak. Ezekhez kapcsolódtak jelentősebb művei és tanulmányai is. Tevékenységét Bethlen Gábor-díjjal ismerték el és 2005-ben szülővárosa, Nagykapos díszpolgára, a Pécsi Tudományegyetem, majd a Marburgi Egyetem díszdoktora lett. Nemrég együtt nézegettük Gábor barátunk karikatúráit, melyeket rólunk készített az érettségi előtt Gödöllőn. Nevettünk, tréfálkoztunk régi történeteken, diákcsínyjeinken. Milyen pompásan rajzolt és oly kiválóan ragadta meg a legjellemzőbb vonásainkat szelíd, kedves humorával. Vajon mihez nem értett, miben nem volt tökéletes, természetesen nem csak akkor, diákkorában, hanem azóta az életben is? Világos és mindenki számára érthető, logikus történelmi tanulmányai, a sallangtalanul fogalmazott tudományos értekezései és könyvei, sőt ifjúkora egy sokáig dédelgetett, személyes emlékeken is alapuló témájában csupán mostanában megfogant és testet öltött - könnyed, keserű-édes kisregénye, ugyanígy alkotmánybírói vagy hágai bírósági állásfoglalásai többek között a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében vagy a 2006. október 23-i rendőri brutalitás és törvénytelenségek kivizsgálásával foglalkozó alternatív bizottság jelentésében is mind széleskörű szakmai megalapozottságról és a saját jelleméből eredő értékek feltétlen tiszteletéről tanúskodtak. De, hogy mihez nem értett? Nos a becstelenséghez, a hazudozáshoz, az aljassághoz, az áruláshoz, a nagyképűséghez s a megalkuváshoz valóban egy cseppet sem értett! Fentebb dióhéjban, csak a leglényegesebb állomásaival összefoglalt életútja ékesebben már nem is bizonyíthatná, hogy a több évtizedes ember- és nemzetellenes önkény, avagy a lélekromboló, langyos opportunizmus, a „mértékadó” percemberkék kicsinyes irigysége és gáncsoskodásai ellenére is kibontakozhat az igazi tudás, utat törhet magának a tehetség, amelyek előbb-utóbb elvezethetnek a megérdemelt felelősségteljes magasabb régiókba is, ha az otthoni meleg családi héttér megfelelő, és az őt támogató szerettei révén megértő biztonságra számíthat. Pár héttel ezelőtti utolsó találkozásunk során azt mondtad, már gyenge vagy a munkához, akkor pedig minek tovább élni! Úgy érezted, ha nem tudsz már az embertársaid, a társadalom hasznára lenni, akkor miért legyél nyűg szeretteid nyakán, miért kényszerítsd őket fáradt, beteg testeddel való törődésre. Hiába korholtalak, egyáltalán hogy fészkelhetnek ily bolond gondolatok az „osztály eszének” agyában. Akik szeretnek, mind a Te gyógyulásodat kívánják és azt, hogy minél tovább élhessenek Veled együtt továbbra is! De amikor egész életed során mindig is másokért, mások sorsának jobbá, értékesebbé és értelmesebbé válásáért, az emberek, társadalmunk, hazánk