A Gödöllői Premontrei Öregdiákok Egyesületének Körlevele, 2014
2014 / 1. szám
Emlékeim az 1945 és 1949 közötti tanévekből Nehéz szívvel fogok hozzá visszaemlékezésemhez a 65. évforduló kapcsán: jómagam csak az 5. osztálytól voltam e közösség tagja. Az 1945 utáni néhány kiemelendő emlékemet azonban fontosnak tartom rögzíteni. Az államosításig (1948) osztályfőnökünknek, dr. Oszwald Arisztid tanár úrnak - Feri bácsinak - köszönhető, hogy az államosítás után is jó osztályfőnökünk lett Hódi Endre, matematika-fizika szakos tanár úr személyében. Az érettségire felkészítő 7. és 8. osztálybeli szaktanárunknak őt választotta Feri bácsi. Hogy ez mennyire jó választás volt, arról személyes emlékem, hogy az érettségin fizika „B” tételként kapott, a váltakozó áramú ellenállás számítására alkalmas differenciálegyenlet levezetéséből majd 15 évvel később még két vizsgán is „megéltem*’ jeles eredménnyel a Műegyetemen. Tehát már a gödöllői premontrei gimnáziumban egyetemi szintű volt a képzés. Ugyancsak Feri bácsi választotta tanárunknak Bánk László magyar-francia szakos tanár urat az érettségire előkészítő két évre. Neki a francia nyelvtudásunkat sikerült heves temperamentumával tökéletesíteni. Stefancsik Konrád tanár úr előző kétévnyi alapos előkészítő munkáját folytatva. Ezzel a Gödöllőn szerzett francia tudással, 25 évvel később, a felsőfokú nyelvvizsgára való előkészületi időből egy teljes évet takaríthattam meg. Másik szaktárgyában, a magyar irodalomban máig is csak abban vannak biztos ismereteim, amit neki volt alkalma előadnia. Sajnos Bánk tanár úr nem tudott az érettségiig vezetni: az utolsó félév elején - a már állami iskolából - eltávolították politikai okból. „Idealista nézeteket valló” tanár ne „fertőzze” tovább a tanulóifjúságot. Kétségtelenül nem a marxizmus-leninizmus - akkor még általunk is alig ismert - szellemében tanított. De megtette ezt a nagyon fiatal - általunk „tanáröcsénknek” énekelt - új történelemtanárunk (Komlós Gyula). Ő vezetett be a társadalmi formák fejlődésébe minket. Ezzel kapcsolatos emlékem: mikor már végére értünk a történetnek, óraközi szünetben tízórai evés közben osztálytársunk, Stollmayer Ákos feltette a kérdést: „de mi lesz a folyamat után, mi lesz a szocializmust követő kommunizmus után, újrakezdődik a rabszolgasággal? Mert már most is úgy néz ki, ami van.*’ Akkor 1948-at írtunk. A magyar történelem, Oszwald Feri bácsi által az előző évben elkezdett, módszeres, diákmunkát is követelő tanításának folytatására kevesebb idő jutott. A magam részéről nagyon hálás vagyok Feri bácsinak, hogy ebben az utolsóelőtti tanévben az egyháztörténelmet is ő tanította, így van róla máig átfogó képem. Nem lehet nem szólni Berkovics Ernő tanár úrról, akinek a tanításon kívül a rend, az iskola és a konviktus gazdasági, anyagi ellátási ügyeivel is kellett foglalkoznia az elvesztett háború utáni nehéz időkben, így nem csoda, hogy egyik órán az elkezdett matematika levezetésben rossz útra tévedt, és természetesnek vette, hogy két diáktársunk (Stollmayer Ákos és Irházi István) kiugrott a táblához, és közösen indultak tovább a helyes irányba. Meg kell emlékeznem még természetesen az államosítás utáni igazgatónkról, dr. Szemes Józsefről, aki a változásokat hozó nehéz időben, a körülmények ellenére is ügyes megfontoltsággal vezette gimnáziumunkat. Ugyancsak hálásan emlékezem Szövényi-Lux Géza tanár úrról is, aki melléktárgyat, rajzot, művészettörténelmet tanított az ötödik gimnáziumban. Ő ismertetett meg minket a keresztény építészet és művészet történetével. Timon László Nagyváradi beszámoló * A szokásos havi találkozóinkon meghívott előadóink voltak: Pék Sándor esperes-plébános Óra et lakóra! címmel Szent Benedek regulájáról, Hatfaludy Károly A Szent Jakab zarándokúton címmel, Barabás György Dr. Oláh György Nobel-díjas vegyészmérnökről, Vonház Anita Premontreiek az 1848/49-es szabadságharcban címmel tartott előadást. * Az elmúlt fél évben koszorúztunk Nagysándor József mártír tábornok emléktáblájánál, a tizenkét vértanú honvéd emléktáblájánál, gr. Széchenyi Zsigmond emléktáblájánál, Dr. Károly Irenaeus József sírkövénél, valamint Szacsvay Imre szobránál. Ez utóbbinál volt a március 15-i megemlékező nagygyűlés.