Kartali Kisbíró, 1992 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1992-10-01 / 13. szám
10 Kmm Vissza- és előretekintés A 37 — gyermekek nevelésével és tanításával eltöltött — esztendővel a hátam mögött, nyugdíjas életem küszöbén lépegetek. Nagy dolog ez! Mostanában sokat gondolkodtam aktív életemen. Tehettem, mert az iskolai csnegő nekem már nem jelenti a tanórai munka kezdetét. Az előző tanév végén elbúcsúztam a „hattyúdal” osztályomtól, a tantestülettől, a tanévnyitón a jelenlévőktől, az iskolától, mint munkahelyem fő színterétől. Nem megyek el, nem költözöm, mert mi a férjemmel itt vagyunk otthon KARTALON. Ezek az elbúcsúzások az életem megváltozásának kezdetét jelentik. A munkahelyi életem elsősorban nem a kenyérkereseti forrást jelentette nekem. Valami megszállottság által vezérelt tevékenykedés volt a gyerekekért, az iskoláért, a faluért. Ez az elhivatottsági érzés hozott a pedagógus pályára, tartott meg rajta minden körülményben, beosztásban és segített át a nehézségeken. Ezt érezték azok, akikkel dolgoztam: a tanítványok, a szülők, a munkatársak. Apró termetem, küllemem nem tekintélyt parancsoló, mégsem volt soha, semmilyen közegben fegyelmezési problémám. A pályám kezdetén nagy létszámú osztályokban dolgoztunk (40 fő körüli). Azt hittem, az első rám váró tanulócsoport azért olyan népes, mert a karfásak közül hiányzik még az a valaki, akivel meg fogjuk felezni. Soós Jóska bácsi (első munkahelyi vezetőm, kire minden szempontból felnéztem) közölte, hogy ez a 40 második osztályos, mind az enyém. Ha nem bírok velük, szívesen segít és nyomatékul két hatalmas tenyerével félreérthetetlen mozdulatokat mutatott. Erre nem volt szükségem. Mindig sikerült megéreztetni a rámbízottakkal, hogy velük együtt tudok csak értük tenni. Igazán boldog a munkám során csak a gyerekek között voltam. Igazgatóhelyettesi és igazgatói munkaköreim vállalásai iskolánk nevelői ellátottságának problémáiból adódtak. Kartal nagyon sokat fejlődött minden területen a 37 év alatt, aminek szemtanúja, részese lehettem. Lakói szinte erejükön felül munkálkodtak anyagi előbbrehaladásukért. Hőn állították, nagy szükségük volt rá, de közben felemésztődött a szülők ideje és ereje, s kevés maradt gyermekeik tanulásának segítésére. Ez sok problémát okozott az iskolában. A pedagógus társak falunkhoz kötődésének az itteni körülmények nem adtak jó táptalajt. Nagyon sokan jöttek ide, mert a magas gyermeklétszámhoz kellett a nevelő, de el is mentek. Én talán sorsomból fakadólag is mindig ráéreztem arra, mit, hogyan kell mérlegelni. Bár nem volt könnyű egyetlen nap sem, de megérte. Kölcsönösen elfogadtuk és megszerettük egymást a tanítványokkal, szülőkkel, a könyvtár olvasóival. Az idejövésemet követő évben elvállaltam a könyvtár vezetését és 25 évig igyekeztem időmmel úgy gazdálkodni, hogy minél több jusson az olvasásra nevelésre is. Az évek során egyre nőtt a tanítványok, az olvasók száma és szinte ismerősöm lett az egész falu. Érdekelt az emberek élete, munkája, a falu fejlődése. Rengeteg emléket őrzünk férjemmel együtt, amiket talán a jövőben még hasznosíthatunk. Az éppen kezem alá járó tanítványokat gyermekeimnek éreztem, a régi tanítványok gyermekeit meg unokáknak. Az utolsó osztályomnak (20 tanítvány) több mint fele ilyen unoka volt. Velük és szüleikkel közelebbi kapcsolatot szeretnék tartani, mert úgy érzem hasznukra lehetek. Figyelni fogom fejlődésüket, haladásukat, s amit tudok, segítek nekik. Szeretnék olyan felnőtteket és gyermekeket magam köré toborozni, akik szeretik a bélyegeket és tudásukat, műveltségüket e területhez kapcsolódva, szívesen fejlesztik. Szórakozásnak, kellemes időtöltésnek érzik a bélyegekkel foglalkozást. Talán változó értékrendünkben a bélyegek anyagi értéke is megbecsültebb helyre kerül. A Művelődési Házban próbálok új szakkört alakítani, ahová szeretettel várom a régi szakkörösöket és minden új érdeklődőt. Alakuló ülésünk október 9-én 16 órai kezdettel lesz a műv.házban. Én is sokat foglalkozom továbbra is tudásom bővítésével. Mindenki figyelmébe szívesen ajánlom a következő Arisztotelészi bölcsességet: „A műveltség jósorsban ékesség, balsorsban menedék.” Herczeg Jánosné A KÖNYVTÁR TÁJÉKOZTATÓJA Szeretnénk felhívni minden gyermek és szülő figyelmét arra, hogy a könyvtárban szeptember közepétől árusítjuk a kötelező és ajánlott irodalmat. Minden évfolyam részére beszereztük ezeket a könyveket, aki úgy gondolja, hogy szeretné megvásárolni az olvasmányt, azt szeretettel várjuk. A szülőknek szeretnénk segíteni azzal, hogy itt helyben van mód a vásárlásra. Az eladás folyik egész tanévben. Természetesen kölcsönözni is lehet, sőt kell is ezeket a könyveket. Szeretnénk, ha minél több gyermek és felnőtt élne a könyvtár adta lehetőséggel, hiszen egyre bővül az állományunk: szépirodalmi, ismeretterjesztő, mese- és kézikönyvekkel. A világos, meleg olvasóteremben lehetőség van helyben olvasásra is. Kellemes környezetben, egy fotelben üldögélve bárki (nem könyvtári tag is) eltölthet pár órát művelődéssel, szórakozással. 23 féle folyóiratból mindenki kiválaszthatja az érdeklődésének megfelelőt, és olvasás közben zenét hallgathat. Jó hír, hogy az új tanvében sem kell fizetni a könyvtárközi kölcsönzésért. Ha bárkinek nehezen beszerezhető könyvre van szüksége, kérjük, hogy forduljon hozzánk bizalommal. Legjobb tudásunk szerint próbálunk segíteni. Bízunk benne, hogy nagyközségünkben mind többen látogatnak el szép könyvtárunkba, kicsik és nagyok egyaránt. 1992. szept. 1-től a szombati nyitvatartás 9-14 órára módosult. Többen kérték, hogy már a reggeli órákban szeretnének jönni. Reméljük, ezzel a kis változtatással is a kedves olvasók kedvében járunk. Baranyi Lászlóné FESTÉKBŐL NYÍLT ASZÓDON A LAKÓTELEPI ABC-VEL SZEMBEN Festékek, tapéták, mennyezet-elemek igen nagy választékban, kedvező áron kaphatók! Várom Kedves Vásárlóimat! Péter Lajosné Fekete Magdolna