Százhalombattai Hírtükör, 1990 (3. évfolyam, 1-25. szám)

1990-07-18 / 15. szám

2. oldalSZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR Kérdezzünk tovább • Kérdezzünk tovább • Kérdezzünk tovább A­ Százhalombattai Hírtükör felkérése alapján nekünk jutott az a lehetőség, hogy oktatással, művelődéssel és sporttal kap­csolatos véleményünknek han­got adjunk. Könnyű kérdésnek tűnik, hiszen ez egy igazán há­lás téma. Beállhatnánk a nyilat­kozatok és programbeszédek hosszú sorába, melyeknek egy része a múlt megkövesedett struktúráiról mondja el, milyen rossz is ez így, másik (haladó, jövőbe tekintő, Európába igyek­vő, bölcs - a kívánt rész aláhú­zandó) része pedig egy csodás jövő látomásaként vázolja fel el­képzelését a Tökéletes Nemzeti - Európai Oktatási Rendszerről tudatlanságunk horizontjára. Szép dolog ez, messzemenő­en egyet is lehet vele érteni, csak egy kissé olyan választási kampányosan kívánósnak tűnik. Legyen újra becsülete a tanári hivatásnak! Úgy legyen. Ösztön­ző követelményrendszert! De jó is lenne. Széles körű lehetősé­geket a tantárgyválasztásban! Éljen. Jelen írásunkkal mi is beáll­hatnánk a sorba, sőt (a helyi ér­dekeket előtérbe helyezve) ki­hangsúlyozhatnánk: mindez le­gyen így Százhalombattán is! A FIDESZ tagsága ahhoz a réteghez tartozik, amelyet ez a probléma legjobban érint, mert azt nem szabad elfelejteni, nem az ifjúság van az oktatáspolitiká­ért, hanem éppen fordítva! Sokan közülünk tanárnak ké­szülnek, s tapasztalják azt a fel­fogást, hogy egyetemeink tanár szakos hallgatói között kisebb­ségben vannak szinte azok, akik tanítani akarnak diplomájukkal. S ez nem azért van, mert ők nem lennének jó tanárok, mert a régiek, azok igen, de ezek már... - ez nem igaz! Akkoriban ez a hivatás a megbecsülés és tisztelet hierarchiájában magas szinten állt, sőt meg is lehetett élni belőle, de mára jóformán semmi sem vonzza a diákokat erre a pályára, s fantasztikus do­log, hogy vannak kivételek! De ez nem a fiatalok bűne, a mostani változtatás viszont (akár jó, akár rossz irányba tör­ténik) őket fogja legsúlyosab­ban érinteni. A „FIDESZ II. Kongresszu­sán elfogadott program" címet viselő könyvecskében külön fe­jezet foglalkozik az oktatáspoli­tikával, ebből idézhetnénk a megfelelő pontokat a változta­tás mikéntjére vonatkozóan, de, mint már az előbbiekben megje­gyeztük, ez a cikk nem akar programbeszéd lenni. A városi művelődési és sport­­létesítmények felügyeletének el­látása az önkormányzati testüle­tek feladatkörébe kell, hogy tar­tozzon, emellett azonban mind­két területen nagy jelentőségű­ek lehetnek az állampolgári kez­deményezések, kisebb-na­­gyobb csoportok szervezte ak­ciók, melyeket a lehetőségek­hez mérten a városi költségve­tésből is célszerű támogatni. A FIDESZ szinte megalakulásától kezdve élénk kulturális tevé­kenységet folytat. A FIDESZ Akadémia és filmklubok sokhe­lyütt sikeresen működnek, re­méljük, Százhalombattán is sor kerülhet ezek beindítására. A Fiatal Demokraták Szövetségének százhalombattai csoportja Szerkesztőségünk úgy ítéli meg, hogy a politikai körkérdés első szakasza lezárult. A meglévő kérdések mellett olvasóink aján­latát várjuk, kit és miről kérdez­zünk tovább? A Szerkesztőség Szekeres József Tanácselnök Úr részére Tisztelt Elnök Úr! A Szocialista Párt városi szervezete ismételten kezde­ményezi a tanácsi bérlakások eladásának szabályozásáról szóló - már több hónapja el­őkészített - tanácsrendelet­tervezet mielőbbi megtárgya­lását és elfogadását. Az ész­­szerűségi indokok mellett (ezt már több alkalommal és fóru­mon kifejtettük) erre a földtör­vény legutóbbi módosítása is ösztönzést ad. Nem beszélve a bérlőket egyre kiszolgálta­­tottabban sújtó legutóbbi ár­­intézkedésekről, kiváltképp a háztartási energiaárak drasz­tikus emeléséről. Jóllehet az önkormányzati választásokig már nem sok idő van, de mint az kormány­­szinten már kiderült, többhó­napos „már nem - még nem” állapot elé nézünk, ami további időveszteséget okoz a bérlakásokat megvenni szándékozó bérlők számára. Százhalombatta, 1990. július 2. Tisztelettel az MSZP Városi Elnöksége nevében: Pogány Gyula Hit és közösség A déli harangszó már nem üzen semmit. Mint 21 botütés, kondul végig a városon, s csak a beavatottak tudják, hogy nincs többről szó, mint technikai próbáról, hogy ha baj van, védekezésre riaszthasson. Ide jutottunk volna? Minap két fiatalember akadt beszélgető tár­samal, olyan huszonéves félék. Én kerítettem rá sort, vagy ők éltek az alkalommal, már nem is tudom, talán nem is fontos, hogyan került szóba, hogy ők keresztények. Mint mindig, izgatott ami számomra ismeret­len, erről beszélgettünk tovább. Céltalan ébrenlétekről, nyugtalan álmokról beszélt egyikük, házasságról, amely mint annyi másé, 5 év után csak elnyújtott vergődéssé vált. Kívül-belül gyötrő magányosságáról, értel­metlen cselekedetek soráról, míg végre megta­lálta hitét, ahogy ő mondja - megtapasztalta Isten örömét, szívébe fogadta bűnei megváltó­ját, mert Isten jó. Azóta megváltozott az élete. 1988-ban még 3-4-en voltak, akik eljártak Bu­daörsre a gyülekezetbe, hosszas győzködésre nem volt szükség, amíg megtértek. Mostaná­ban már saját házicsoportjuk van itt Battán. ■Várják a közösségi alkalmakat, hogy csütörtö­könként közösen dicsérjék az Urat, így élnek ők közöttünk. Alig vannak tízen-ti­­zenöten. Csendesen, tolakodás nélkül győz­ködnek szeretetről, a bibliáról, a közösség megtartó melegéről. Dicsekvés nélkül beszél­nek a már jó útra térítettekről. Hát ennyi volna? Együtt élni, tenni nagyon nehéz, ha nem hisz valamiben az ember. Bevallom, irigységet éreztem. Mert amíg vé­­gelláthatatlan időzavarral, rohanva próbálok dolgaimban rendet teremteni, vagy nyugtalanul mulasztásaimat lajstromozom, s közben zuhog rám a nemzeti adósság, infláció, fenyegető nyomor, szellemi leépülés rémképe minden­honnan, addig ők, tudom is én, mitől, boldo­gok. Hazafelé menet fuballozók mellett vezetett el az utam, kurjongatva biztatták egymást lelke­sen. Minarik Ede szavai jutottak eszembe: Kell egy csapat.­ ­ Jel­­ A Franciabarát Közösségek Társasága segítségével 1990. július 20-26-ig a száz­halombattai általános iskolás nemzetközi gyermektalálkozón vehet részt Touluse­­ban, Mittákné Bögre Ágnes tanárnő kísé­retével. A magyar gyerekek szovjet, csehszlo­vák, román, lengyel, belga, spanyol, oasz és francia gyerekekkel találkozhatnak. Kirándulást tesznek a Pireneusokba, és városnézésen vesznek részt Touluse­­ban és környékén. Ez a nemzetközi talál­kozó jó alkalom a francia nyelv gyakor­lására is. Az ott-tartózkodás költségeit a francia fél fedezi, a gyerekek szüleinek csak az utazás költségeit kell vállalniuk. Tisztelt Uram! Önhöz szólok, aki rendíthetetlenül és buzgó szorgalmatossággal min­den szombaton megtiszteli jelenlétével az MDF-piacot. Igaz ugyan: nem vásárol... Nem vásárol, hanem ócsáról. De nem csak becsmérel, hanem sérteget és gyűlölködve fröcsög, sőt, fenyegetődzik is. Meg kell mondanom, bizonyos dolgokban igaza van. Nem minden esetben volt az MDF-piacon első osztályú áru. Nem mindig sikerült min­den fajta árut beszerezni, amit szerettünk volna. Az árakat sem sikerült mindig úgy alakítani, ahogy az kívánatos lett volna. De... De az MDF-pi­­acon nem kötelező, hanem csak lehetséges a vásárlás... Azt a kifejezést pedig, hogy ez (mármint az­ olcsó áru) demagógia, egyszerűen nem értem - bár könnyen lehet, hogy ennek oka bennem, illetve szerény szellemi képességeimben keresendő. Azt is említette kárörvendő dohogással, hogy az MDF piaci árai egyre közelednek a kereskedelmi, sőt!­­ a magánkereskedelmi árakhoz is. Uram! Ön meg fog lepődni! Ez volt a célunk! Ezért jött létre az MDF-piac! Eddig még az MDF-piac mindig olcsóbb áron kínálta a lakosságnak az árát, mint bárki más. Ha ez a különbség eltűnik, a piac megszűnik, mert az MDF-nek - mint politikai pártnak - teljesen más a funkciója. Higgye el Uram, az MDF-piacon tevékenykedő kollégáim, az ott dol­gozó családos asszonyok - akiknek egyáltalán nem ez a foglalkozásuk és minden bizonnyal családjuk körében is lenne mit tenniük - nem érdemlik meg az ön mocskolódásait. Nem, mert ők nem csak ott, kint a piacon áldozzák fel a szombatjukat, hanem esetleg már előző napjukat, vagy éjszakájukat is munkával töltötték, amikor az áruért sokszor több száz kilométert utaztak, pakoltak, rakodtak és csomagoltak, termé­szetesen úgy, hogy amellett kenyérkereső foglalkozásuknak is meg kel­lett felelniük. És még valamit... Ön azt a vádat is előkapta nagy hirtelen üres szellemi tarisznyájából, hogy majd „tesz róla”, hogy ilyen tisztességtelen haszonhoz senki se juthasson hozzá... Nos, közlön Önnel - bár ez önre egyáltalán nem tartozik -, hogy az eladott, a battai lakosok által az MDF-piacon megvásárolt áru nem tar­talmaz mást, mint a termelői árat és a szállítási (benzin-) költséget. Ha elhiszi, ha nem, ezen a „bolton” az MDF egy huncut petákot sem keres. Olyan eset viszont már volt, hogy a piac ráfizetéssel zárt. Tisztelt Uram! Megmondom őszintén, szóra (írásra) sem méltattam volna - nyilván ellenszenvből vagy tudatlanságból fakadó - szívből jövő mocskolódá­­sát, ha az éppen akkor vásárló, ismeretlen személyek őszinte felháboro­dása nem késztetett volna erre. Mert én nem háborodtam fel. Megértettem haragjának okát és nagy hibának tartanám, ha azt válaszra méltatnám, így kérem, mégis vegye úgy, mintha ez az írás meg sem született volna. Az Ön számára semmiképp,­ ­h­­ó Ki kaphat a tortából? Levélváltásra került sor a közeli napokban a városi szocialisták és a Demokratikus Kerekasztal (DK) között. Terjedelmi és célszerűségi okokból ezekre csak összefoglal­va utalunk. Az MSZP városi elnöksége a DK-hoz való csatlakozási szándé­kát jelentette be, mert úgy gondol­ta, mint demokratikus parlamenti párt, önálló szervezetének helye lenne ebben a tömörülésben. An­nál is inkább, mert a DK céljait te­kintve sajátos politikai kontrollt töl­tene be a város életében. A szocia­listák szerint itt az ideje felül­emel­kedni az öncélú politikai ütésváltá­sokon, a legjobb erőket egyesítve kellene szolgálni Százhalombatta közösségét. Az elutasító válasz nem érte vá­ratlanul a szocialistákat. Végül is számítottunk rá. Sajnáljuk, bár így legalább lelepleződött - jóllehet a csomagolásnál ezt takarni igye­keztek -, hogy a DK valójában nem több egy olyan választási szövetségnél, amelyben a résztve­vők célja a város érdekében törté­nő összefogás helyett a politikai el­lenfelek kirekesztése. Meglepetést legfeljebb az okozott amilyen „bű­nök” felemlegetésével igyekeztek erkölcsi hitelüket, tisztaságukat a szocialistákkal nem beszennyezni. Az MSZP városi elnöksége eluta­sítja az olyan beállítást és sommás fröcskölést, hogy a volt állampárt „így meg úgy, ezt meg ezt csinál­ta” és az MSZP, mint utódpárt, ezért felelős lenne. Ugyanis a tet­tek és teljesítmények mást jelente­nek országosan és városunkban, nem beszélve a volt állampárthoz képest a szocialisták programjá­nak, politikájának másságáról, a jogelődtől való távolságáról. Sértő és valótlan ez az össze­kapcsolás, annál is inkább, mert megkérdőjelezhető: milyen alapon mentik fel a DK-ba tömörült pártok vezetőségében és tagjai között megtalálható volt MSZMP-tagokat, párttitkárokat, munkásőröket, je­lenlegi és hajdani vezetőket az el­múlt 40 évért viselt felelősségük alól. Miért mások ők, mint a nem kevés konfliktust vállaló (lásd Re­formkor) és mai elkötelezettségük miatt egzisztenciális előnyöket iga­zán nem élvező szocialisták? Miért zárják ki eleve (és ezt ki­nek a nevében teszik?) a leendő önkormányzatból a baloldali gon­­dokodású szakembereket, vagy a pártokon kívüliek azon tömegeit, akik a választásokon a szocialis­tákra voksoltak? Nem kívánunk vitatkozni azzal az érvvel, hogy az országgyűlési választásokon elért 11,8%-os szo­cialista párti szavazatarány áll szemben a többi párt 88,2%-os többségével. Csak megkérdezzük: netán a DK magának tudja be a 37% nem választó­polgár szava­zatait is? Olcsó fogás lenne az eltelt 4 hó­nap után leszögezni: a lakosság inkább látta a kormányzás diletta­­nizmusát (indokolatlan áremelés, földprogram, kötelező hitoktatás, IBUSZ-részvények stb.) mintsem tapasztalhatta a válságból kivezető erejét. A Szocialista Párt városi szerve­zete több alkalommal is bizo­nyította: nem vezetik öncélú párt­érdekek, és mindig kereste az együttműködést. Elegendő csak utalni több, az MDF-fel közös akci­óra: kopjafa-koszorúzás, a kará­csonyi romániai forradalom meg­segítésére szervezett városi gyűj­tés, vagy március 15-e megünnep­lése. Elvi alapállásunk világos: az új önkormányzatnak lokál­politiku­­sokra és hozzáértő szakem­berekre van szüksége, nem pedig botcsinálta pártpolitikusokra. Erre figyelmeztetnek folyamatosan a központi hatalom megingásai. Ezért is kell hangsúlyoznunk: a tor­ta felszeletelése legyen csak a la­kosság dolga és joga! Nyilvánítsa ki - pártfondorlatoktól mentesen - jól felfogott érdekei alapján a maga bölcs akaratát. A pártoknak Vaclav Havel sza­vait idézzük: „Erkölcsileg m megfertőzött lég­körben élünk, de ez nemcsak volt gazdáink miatt van így, hanem mi­attunk is, mindannyiunk miatt, akik ebben a totalitáriánus rendszerben éltünk, ezt elfogadtuk, mint meg­változtathatatlan tényt, és ily mó­don segítettük, hogy életben ma­radjon. Egyikünk sem mondhatja magáról, hogy csupán áldozat, mindannyian felelősek vagyunk” Higgyük el ezt Havel Elnök Úr­nak! A Szocialista Párt városi elnöksége

Next