Százhalombattai Hírtükör, 1990 (3. évfolyam, 1-25. szám)
1990-07-18 / 15. szám
2. oldalSZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR Kérdezzünk tovább • Kérdezzünk tovább • Kérdezzünk tovább A Százhalombattai Hírtükör felkérése alapján nekünk jutott az a lehetőség, hogy oktatással, művelődéssel és sporttal kapcsolatos véleményünknek hangot adjunk. Könnyű kérdésnek tűnik, hiszen ez egy igazán hálás téma. Beállhatnánk a nyilatkozatok és programbeszédek hosszú sorába, melyeknek egy része a múlt megkövesedett struktúráiról mondja el, milyen rossz is ez így, másik (haladó, jövőbe tekintő, Európába igyekvő, bölcs - a kívánt rész aláhúzandó) része pedig egy csodás jövő látomásaként vázolja fel elképzelését a Tökéletes Nemzeti - Európai Oktatási Rendszerről tudatlanságunk horizontjára. Szép dolog ez, messzemenően egyet is lehet vele érteni, csak egy kissé olyan választási kampányosan kívánósnak tűnik. Legyen újra becsülete a tanári hivatásnak! Úgy legyen. Ösztönző követelményrendszert! De jó is lenne. Széles körű lehetőségeket a tantárgyválasztásban! Éljen. Jelen írásunkkal mi is beállhatnánk a sorba, sőt (a helyi érdekeket előtérbe helyezve) kihangsúlyozhatnánk: mindez legyen így Százhalombattán is! A FIDESZ tagsága ahhoz a réteghez tartozik, amelyet ez a probléma legjobban érint, mert azt nem szabad elfelejteni, nem az ifjúság van az oktatáspolitikáért, hanem éppen fordítva! Sokan közülünk tanárnak készülnek, s tapasztalják azt a felfogást, hogy egyetemeink tanár szakos hallgatói között kisebbségben vannak szinte azok, akik tanítani akarnak diplomájukkal. S ez nem azért van, mert ők nem lennének jó tanárok, mert a régiek, azok igen, de ezek már... - ez nem igaz! Akkoriban ez a hivatás a megbecsülés és tisztelet hierarchiájában magas szinten állt, sőt meg is lehetett élni belőle, de mára jóformán semmi sem vonzza a diákokat erre a pályára, s fantasztikus dolog, hogy vannak kivételek! De ez nem a fiatalok bűne, a mostani változtatás viszont (akár jó, akár rossz irányba történik) őket fogja legsúlyosabban érinteni. A „FIDESZ II. Kongresszusán elfogadott program" címet viselő könyvecskében külön fejezet foglalkozik az oktatáspolitikával, ebből idézhetnénk a megfelelő pontokat a változtatás mikéntjére vonatkozóan, de, mint már az előbbiekben megjegyeztük, ez a cikk nem akar programbeszéd lenni. A városi művelődési és sportlétesítmények felügyeletének ellátása az önkormányzati testületek feladatkörébe kell, hogy tartozzon, emellett azonban mindkét területen nagy jelentőségűek lehetnek az állampolgári kezdeményezések, kisebb-nagyobb csoportok szervezte akciók, melyeket a lehetőségekhez mérten a városi költségvetésből is célszerű támogatni. A FIDESZ szinte megalakulásától kezdve élénk kulturális tevékenységet folytat. A FIDESZ Akadémia és filmklubok sokhelyütt sikeresen működnek, reméljük, Százhalombattán is sor kerülhet ezek beindítására. A Fiatal Demokraták Szövetségének százhalombattai csoportja Szerkesztőségünk úgy ítéli meg, hogy a politikai körkérdés első szakasza lezárult. A meglévő kérdések mellett olvasóink ajánlatát várjuk, kit és miről kérdezzünk tovább? A Szerkesztőség Szekeres József Tanácselnök Úr részére Tisztelt Elnök Úr! A Szocialista Párt városi szervezete ismételten kezdeményezi a tanácsi bérlakások eladásának szabályozásáról szóló - már több hónapja előkészített - tanácsrendelettervezet mielőbbi megtárgyalását és elfogadását. Az észszerűségi indokok mellett (ezt már több alkalommal és fórumon kifejtettük) erre a földtörvény legutóbbi módosítása is ösztönzést ad. Nem beszélve a bérlőket egyre kiszolgáltatottabban sújtó legutóbbi árintézkedésekről, kiváltképp a háztartási energiaárak drasztikus emeléséről. Jóllehet az önkormányzati választásokig már nem sok idő van, de mint az kormányszinten már kiderült, többhónapos „már nem - még nem” állapot elé nézünk, ami további időveszteséget okoz a bérlakásokat megvenni szándékozó bérlők számára. Százhalombatta, 1990. július 2. Tisztelettel az MSZP Városi Elnöksége nevében: Pogány Gyula Hit és közösség A déli harangszó már nem üzen semmit. Mint 21 botütés, kondul végig a városon, s csak a beavatottak tudják, hogy nincs többről szó, mint technikai próbáról, hogy ha baj van, védekezésre riaszthasson. Ide jutottunk volna? Minap két fiatalember akadt beszélgető társamal, olyan huszonéves félék. Én kerítettem rá sort, vagy ők éltek az alkalommal, már nem is tudom, talán nem is fontos, hogyan került szóba, hogy ők keresztények. Mint mindig, izgatott ami számomra ismeretlen, erről beszélgettünk tovább. Céltalan ébrenlétekről, nyugtalan álmokról beszélt egyikük, házasságról, amely mint annyi másé, 5 év után csak elnyújtott vergődéssé vált. Kívül-belül gyötrő magányosságáról, értelmetlen cselekedetek soráról, míg végre megtalálta hitét, ahogy ő mondja - megtapasztalta Isten örömét, szívébe fogadta bűnei megváltóját, mert Isten jó. Azóta megváltozott az élete. 1988-ban még 3-4-en voltak, akik eljártak Budaörsre a gyülekezetbe, hosszas győzködésre nem volt szükség, amíg megtértek. Mostanában már saját házicsoportjuk van itt Battán. ■Várják a közösségi alkalmakat, hogy csütörtökönként közösen dicsérjék az Urat, így élnek ők közöttünk. Alig vannak tízen-tizenöten. Csendesen, tolakodás nélkül győzködnek szeretetről, a bibliáról, a közösség megtartó melegéről. Dicsekvés nélkül beszélnek a már jó útra térítettekről. Hát ennyi volna? Együtt élni, tenni nagyon nehéz, ha nem hisz valamiben az ember. Bevallom, irigységet éreztem. Mert amíg végelláthatatlan időzavarral, rohanva próbálok dolgaimban rendet teremteni, vagy nyugtalanul mulasztásaimat lajstromozom, s közben zuhog rám a nemzeti adósság, infláció, fenyegető nyomor, szellemi leépülés rémképe mindenhonnan, addig ők, tudom is én, mitől, boldogok. Hazafelé menet fuballozók mellett vezetett el az utam, kurjongatva biztatták egymást lelkesen. Minarik Ede szavai jutottak eszembe: Kell egy csapat. Jel A Franciabarát Közösségek Társasága segítségével 1990. július 20-26-ig a százhalombattai általános iskolás nemzetközi gyermektalálkozón vehet részt Touluseban, Mittákné Bögre Ágnes tanárnő kíséretével. A magyar gyerekek szovjet, csehszlovák, román, lengyel, belga, spanyol, oasz és francia gyerekekkel találkozhatnak. Kirándulást tesznek a Pireneusokba, és városnézésen vesznek részt Touluseban és környékén. Ez a nemzetközi találkozó jó alkalom a francia nyelv gyakorlására is. Az ott-tartózkodás költségeit a francia fél fedezi, a gyerekek szüleinek csak az utazás költségeit kell vállalniuk. Tisztelt Uram! Önhöz szólok, aki rendíthetetlenül és buzgó szorgalmatossággal minden szombaton megtiszteli jelenlétével az MDF-piacot. Igaz ugyan: nem vásárol... Nem vásárol, hanem ócsáról. De nem csak becsmérel, hanem sérteget és gyűlölködve fröcsög, sőt, fenyegetődzik is. Meg kell mondanom, bizonyos dolgokban igaza van. Nem minden esetben volt az MDF-piacon első osztályú áru. Nem mindig sikerült minden fajta árut beszerezni, amit szerettünk volna. Az árakat sem sikerült mindig úgy alakítani, ahogy az kívánatos lett volna. De... De az MDF-piacon nem kötelező, hanem csak lehetséges a vásárlás... Azt a kifejezést pedig, hogy ez (mármint az olcsó áru) demagógia, egyszerűen nem értem - bár könnyen lehet, hogy ennek oka bennem, illetve szerény szellemi képességeimben keresendő. Azt is említette kárörvendő dohogással, hogy az MDF piaci árai egyre közelednek a kereskedelmi, sőt! a magánkereskedelmi árakhoz is. Uram! Ön meg fog lepődni! Ez volt a célunk! Ezért jött létre az MDF-piac! Eddig még az MDF-piac mindig olcsóbb áron kínálta a lakosságnak az árát, mint bárki más. Ha ez a különbség eltűnik, a piac megszűnik, mert az MDF-nek - mint politikai pártnak - teljesen más a funkciója. Higgye el Uram, az MDF-piacon tevékenykedő kollégáim, az ott dolgozó családos asszonyok - akiknek egyáltalán nem ez a foglalkozásuk és minden bizonnyal családjuk körében is lenne mit tenniük - nem érdemlik meg az ön mocskolódásait. Nem, mert ők nem csak ott, kint a piacon áldozzák fel a szombatjukat, hanem esetleg már előző napjukat, vagy éjszakájukat is munkával töltötték, amikor az áruért sokszor több száz kilométert utaztak, pakoltak, rakodtak és csomagoltak, természetesen úgy, hogy amellett kenyérkereső foglalkozásuknak is meg kellett felelniük. És még valamit... Ön azt a vádat is előkapta nagy hirtelen üres szellemi tarisznyájából, hogy majd „tesz róla”, hogy ilyen tisztességtelen haszonhoz senki se juthasson hozzá... Nos, közlön Önnel - bár ez önre egyáltalán nem tartozik -, hogy az eladott, a battai lakosok által az MDF-piacon megvásárolt áru nem tartalmaz mást, mint a termelői árat és a szállítási (benzin-) költséget. Ha elhiszi, ha nem, ezen a „bolton” az MDF egy huncut petákot sem keres. Olyan eset viszont már volt, hogy a piac ráfizetéssel zárt. Tisztelt Uram! Megmondom őszintén, szóra (írásra) sem méltattam volna - nyilván ellenszenvből vagy tudatlanságból fakadó - szívből jövő mocskolódását, ha az éppen akkor vásárló, ismeretlen személyek őszinte felháborodása nem késztetett volna erre. Mert én nem háborodtam fel. Megértettem haragjának okát és nagy hibának tartanám, ha azt válaszra méltatnám, így kérem, mégis vegye úgy, mintha ez az írás meg sem született volna. Az Ön számára semmiképp, hó Ki kaphat a tortából? Levélváltásra került sor a közeli napokban a városi szocialisták és a Demokratikus Kerekasztal (DK) között. Terjedelmi és célszerűségi okokból ezekre csak összefoglalva utalunk. Az MSZP városi elnöksége a DK-hoz való csatlakozási szándékát jelentette be, mert úgy gondolta, mint demokratikus parlamenti párt, önálló szervezetének helye lenne ebben a tömörülésben. Annál is inkább, mert a DK céljait tekintve sajátos politikai kontrollt töltene be a város életében. A szocialisták szerint itt az ideje felülemelkedni az öncélú politikai ütésváltásokon, a legjobb erőket egyesítve kellene szolgálni Százhalombatta közösségét. Az elutasító válasz nem érte váratlanul a szocialistákat. Végül is számítottunk rá. Sajnáljuk, bár így legalább lelepleződött - jóllehet a csomagolásnál ezt takarni igyekeztek -, hogy a DK valójában nem több egy olyan választási szövetségnél, amelyben a résztvevők célja a város érdekében történő összefogás helyett a politikai ellenfelek kirekesztése. Meglepetést legfeljebb az okozott amilyen „bűnök” felemlegetésével igyekeztek erkölcsi hitelüket, tisztaságukat a szocialistákkal nem beszennyezni. Az MSZP városi elnöksége elutasítja az olyan beállítást és sommás fröcskölést, hogy a volt állampárt „így meg úgy, ezt meg ezt csinálta” és az MSZP, mint utódpárt, ezért felelős lenne. Ugyanis a tettek és teljesítmények mást jelentenek országosan és városunkban, nem beszélve a volt állampárthoz képest a szocialisták programjának, politikájának másságáról, a jogelődtől való távolságáról. Sértő és valótlan ez az összekapcsolás, annál is inkább, mert megkérdőjelezhető: milyen alapon mentik fel a DK-ba tömörült pártok vezetőségében és tagjai között megtalálható volt MSZMP-tagokat, párttitkárokat, munkásőröket, jelenlegi és hajdani vezetőket az elmúlt 40 évért viselt felelősségük alól. Miért mások ők, mint a nem kevés konfliktust vállaló (lásd Reformkor) és mai elkötelezettségük miatt egzisztenciális előnyöket igazán nem élvező szocialisták? Miért zárják ki eleve (és ezt kinek a nevében teszik?) a leendő önkormányzatból a baloldali gondokodású szakembereket, vagy a pártokon kívüliek azon tömegeit, akik a választásokon a szocialistákra voksoltak? Nem kívánunk vitatkozni azzal az érvvel, hogy az országgyűlési választásokon elért 11,8%-os szocialista párti szavazatarány áll szemben a többi párt 88,2%-os többségével. Csak megkérdezzük: netán a DK magának tudja be a 37% nem választópolgár szavazatait is? Olcsó fogás lenne az eltelt 4 hónap után leszögezni: a lakosság inkább látta a kormányzás dilettanizmusát (indokolatlan áremelés, földprogram, kötelező hitoktatás, IBUSZ-részvények stb.) mintsem tapasztalhatta a válságból kivezető erejét. A Szocialista Párt városi szervezete több alkalommal is bizonyította: nem vezetik öncélú pártérdekek, és mindig kereste az együttműködést. Elegendő csak utalni több, az MDF-fel közös akcióra: kopjafa-koszorúzás, a karácsonyi romániai forradalom megsegítésére szervezett városi gyűjtés, vagy március 15-e megünneplése. Elvi alapállásunk világos: az új önkormányzatnak lokálpolitikusokra és hozzáértő szakemberekre van szüksége, nem pedig botcsinálta pártpolitikusokra. Erre figyelmeztetnek folyamatosan a központi hatalom megingásai. Ezért is kell hangsúlyoznunk: a torta felszeletelése legyen csak a lakosság dolga és joga! Nyilvánítsa ki - pártfondorlatoktól mentesen - jól felfogott érdekei alapján a maga bölcs akaratát. A pártoknak Vaclav Havel szavait idézzük: „Erkölcsileg m megfertőzött légkörben élünk, de ez nemcsak volt gazdáink miatt van így, hanem miattunk is, mindannyiunk miatt, akik ebben a totalitáriánus rendszerben éltünk, ezt elfogadtuk, mint megváltoztathatatlan tényt, és ily módon segítettük, hogy életben maradjon. Egyikünk sem mondhatja magáról, hogy csupán áldozat, mindannyian felelősek vagyunk” Higgyük el ezt Havel Elnök Úrnak! A Szocialista Párt városi elnöksége